dr. Rontó P. Zoltán cikkei

Elvárások, remények és tanulságok jellemzik a célzott onkológiai gyógyszerek fejlesztésének eddigi történetét. A szerzők sorra veszik a klinikai fejlesztés során a sikertelenség kockázatának csökkentésére kidolgozott stratégiákat.

A cetuximab hozzáadása a capecitabint, oxaliplatint és bevacizumabot tartalmazó protokollhoz szignifikáns rövidebb progressziómentes túlélést és kedvezőtlenebb életminőséget eredményez. A KRAS gén mutációs státusa jó kimeneteli előrejelző a cetuximab-csoportban.

Mivel az immunhisztokémiai próbák standardizálása nehéz, más, jobban egységesíthető kimutatást biztosító biomarkerekre lenne szükség a vastagbélrák prognosztikai megítéléséhez. Egy amerikai munkacsoport az adjuváns acetil-szalicilsav kezelést is befolyásoló markert talált.

Endoszkóppal a colitis-szel összefüggő bélelváltozások legtöbbje vizualizálható, és azonnal el is távolítható. Az endoszkópos technikák fejlődése a diagnosztika és a kezelés terén egyaránt paradigmaváltást hozott. Bemutatjuk az utóbbi 10 év eredményeit.

Az oszteoporózis prevalenciája növekszik IBD esetén, és bár a csonttörési kockázat és a gasztrointesztinális gyulladás közötti összefüggés nem egyértelmű, különösen, ha a beteg szteroidot is kap, egy kanadai munkacsoport fontos összefüggésekre hívja fel a figyelmet.

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb ritmuszavar, kontrollálása azonban nem tökéletes, és a napi gyakorlat jelentősen eltér az irányelvekben foglaltaktól. Hogy mennyire, azt bemutatja egy nemzetközi adatbázis, amelyben több mint tízezer beteg adatait dolgozták fel.

Rivaroxabannal szignifikánsan kisebb a miokardiális infarktus kockázata, mint a kontrollként alkalmazott warfarinnal, enoxaparinnal vagy placebóval. A kilenc vizsgálat több mint ötvenezer betegének adatait feldolgozó metaanalízis szerint a szer különösen hatékony a stroke-prevenció terén.

A pitvarfibrilláció prevalenciája nagy, a kórkép jelentős CV-kockázatot jelent – ám a veszélyeztetett populáció ritkán részesül az irányelvekben ajánlott kezelésben. Ennek az okaira is rámutat egy nagy volumenű, nemzetközi vizsgálat.

A szívinfarktust átélt betegek esetében a trombinképződés korábban beindul, gyorsabb és nagyobb trombin-koncentrációhoz vezet, mint az a krónikus koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél tapasztalható. A trombinképződés monitorozása értékes lehet a hiperkoagulabilitás és a terápiás hatékonyság követésére.

A gyulladásos bélbetegség kezelési lehetőségei sokat változtak az utóbbi évtizedekben. Egy dán munkacsoport annak járt utána, mennyire befolyásolják ezek a változások a műtét szükségessé válásának hosszú távú alakulását. 

Amerika vezető reumatológus szakértője, Stephen A. Paget (New York Presbyterian Hospital) a Medscape Rheumatology oldalán foglalta össze nemrég a gyulladásos bélbetegség és a mozgásszervi kórképek közötti összefüggések lényegi elemeit a kórélettani alapoktól a kezelésig.

A gyermekkori terápiahűséget csak mostanában kezdik vizsgálni, holott IBD-ben a gyógyszerszedés pontos betartása ebben az életkorban is kulcskérdés. A várakozásokkal ellentétben nem a tünetek súlyossága határozza meg leginkább, ki mennyire szedi pontosan a gyógyszereit.

A Nature érdeklődő laikusoknak foglalta össze meglepő alapossággal és mélységben a trombózis legfontosabb ismeretanyagát, amelyből szakmai szemmel emeltük ki a lényeget, így az összefoglaló kiválóan alkalmas a legfőbb ismeretek felelevenítésére.

Az immunmediált májbetegségek súlyos morbiditási tényezőt jelentenek gyermekkorban. Egy amerikai populációszintű vizsgálat megpróbálta számszerűsíteni az ebből fakadó pediátriai terhet, és meghatározni a gyermekkori betegséglefolyás legfőbb jellemzőit.

A gyógyszerszedési együttműködés potenciálisan befolyásolható tényezőit gyulladásos bélbetegség kapcsán elemző vizsgálat hasznos gyakorlati megállapításokkal és beavatkozási lehetőségekkel szolgál.

A TNF-alfa-gátlók és az immunmodulátor szerek, amelyeket egyre gyakrabban alkalmaznak az IBD kezelésére, növelik a fertőzéses szövődmények kockázatát. Amerikai szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy a két gyógyszercsoport más szerekkel, illetve egymással való kombinálása esetén hogyan változik a rizikó.

A hemosztázis, az érrendszer és a gyulladás szoros, anatómiai és funkcionális összefonódásai számos összetett betegség – köztük az aterotrombózis – alapját képezik.  Egy holland munkacsoport összefoglalta e rendszerek mélyreható szerepét és az utóbbi évek ezzel kapcsolatos bizonyítékait.

A bélflóra betegség-specifikus torzulásainak feltárása új prevenciós, diagnosztikus és prognosztikai módszerek kidolgozására ad lehetőséget. A mikrobióta biomérnöki munkával végzett módosítására is lehetőség van már, ami az őssejtreceptorok ligandjainak mennyiségét is befolyásolja.

Az IBD és a primer szklerotizáló cholangitis együttes gyermekkori fennállásakor hatásos az orális vancomycin, aminek kulcsa feltételezhetően az immunmoduláció. Most az is kiderült, hogy a szer terápiás tulajdonságai közvetlenül a heterológ Treg-indukcióhoz köthetők.

A minőségfejlesztés folyamatos proaktív erőfeszítés az ellátás javítása érdekében, amely a gasztroenterológián belül betegségenként is számos célpontra terjed ki. Összefoglalónkban a gyulladásos bélbetegségben szóba jövő célpontokat emeltük ki.

A tartósan aktív UC nagy morbiditású, erősen rontja a munkaképességet, növeli a rákkockázatot, és komoly költségvonzattal jár. Mivel az UC-ben szenvedők ötöde ide tartozik, a helyes terápiás megközelítés összegzése igen időszerű.

Gyulladásos bélbetegségben nagyobb a Clostridium difficile-fertőzés kockázata. A bélflóra sérülése és az intesztinális immunrendszer károsodása mindkét kórkép szempontjából kockázati tényezőt jelent. Milyen további rizikófaktorok növelik a fertőzés kockázatát?

A colitis ulcerosa gyógyszereinek köre egyre bővül, de a betegség még a legújabb biológiai szerekkel sem gyógyítható. A specifikus immunválaszt különböző pontokon megcélzó új terápiák fejlesztése folyamatos és reményteli a relapszus-prevenció szempontjából.

A szakmai szervezetek ajánlásai ellenére a vénás tromboembólia kezelése elmarad az optimálistól. A londoni King’s College Hospital professzora 10 nagy volumenű klinikai vizsgálat eredményei alapján foglalta össze az okokat és a megoldási lehetőségeket, amelyek között kiemelt helyen szerepelnek az új orális antikoagulánsok.

Az anémia prevenciójának új, proaktív megközelítését elemezve kiderült, nemcsak az életminőség és a hospitalizációs arány javulhat így, hanem a költségek is csökkennek. 

A kényelmetlennek tartott vastagbélbélrák-szűrésre való meghívás elfogadása vagy elutasítása mögött álló okok felderítése segíthet, hogy a jövőben célratörőbben fogalmazzuk meg a meghívókat. 

Óriási mintán végezte el a colon fel- és leszálló szakaszában az előrehaladott stádiumú polipok méretbeli eloszlásának elemzését egy amerikai munkacsoport.

Parenterális heparin-terápia, majd tartósan adott K-vitamin-antagonista, a mérleg másik serpenyőjében pedig négy új orális szer, amelyek alkalmazása kényelmesebb: nem igényelnek monitorozást és fix dózisban adhatók.

A gyulladásos bélbeteg gyermekeknél súlyos következményekkel járhat a hepatitisz, ezért figyelemre méltó a kutatási eredmény: jelentős a különbség a hepatitisz A és B vírus elleni védettség tekintetében az IBD-ben szenvedőknél.

Csökken-e a kórházi tartózkodás időtartama és a hospitalizált betegek aránya, ha a hagyományos antikoagulációs kezelés helyett rivaroxabant alkalmazunk? Az EINSTEIN program adatainak utólagos elemzéséből kiderül: a különbség szignifikáns.

Mindeddig keveset tudtunk a gyulladásos bélbetegség terhességi-szülési szövődményeiről, ám most egy vizsgálat egyértelművé tette: több kockázattal kell számolniuk az IBD-s várandósoknak, és a betegség aktivitása még a szülés módját is befolyásolja.

A kismedencei daganatok radioterápiája a GI-rendszerre gyakorolt toxikus hatás miatt súlyos szövődményekhez vezethet. Léteznek megoldási lehetőségek, de a rendelkezésre álló stratégiákat sok esetben nem használjuk ki.

A gyulladásos bélbetegség klinikai képét jelentősen befolyásolják a felülfertőződések, ezáltal megnehezítik mind a diagnosztikát, mind a terápiát. Nagy a jelentősége a korai diagnózisnak  és a megfelelő beavatkozás gyors kiválasztásának. 

A témában első szisztematikus összefoglaló kitér a növekedési visszamaradás kockázatára, a betegség formai átalakulásának arányára, a betegség kiterjedésére, a hospitalizációs arányokra, sőt a daganatos betegségek jelentkezésének valószínűségére is.

Az első széles körű vizsgálatban, amelyet a biológiai gyógyszerek forgalomba kerülése óta végeztek, a résztvevők nyilatkoztak étkezési meggyőződéseikről. A tápanyag-, vitamin- és nyomelem-hiány következményeivel nagy részük nincs tisztában.

A hagyományosan kórházi fertőzésnek tartott C. difficile-infekcióról kiderült, hogy az esetek jelentős része területen szerzett fertőzés, amelyek nagyobb része enyhébb lefolyású. Mivel az eddigi vizsgálatokat szinte kizárólag a kórházban fekvőkre korlátozták, valószínűleg alábecsültük a fertőzés jelentette terhet és túlbecsültük a kórkép súlyosságát. 

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők egyharmadánál ma sem kerülhető el a műtét, ami előtt egyre nagyobb számú beteg kap anti-TNF-kezelést. A metaanalízis szerzői az ilyen kezeléssel kapcsolatos posztoperatív szövődmények kockázatát elemezték. 

Az immunszuppresszív és biológiai szerek egyre elterjedtebb alkalmazása miatt fontos mihamarabb tisztázni, mi befolyásolja e malignus szövődmény megjelenését.

Egy nemzetközi konferencián 600 gasztroenterológus vitatta meg a Crohn-betegség hosszú távú ellátásának gyakorlati kérdéseit. Sok vitatott kérdésben született szakmai, klinikai gyakorlaton alapuló konszenzus.

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők – és különösen a thiopurin-származékokkal kezeltek –körében kissé, de szignifikánsan emelkedett a limfóma kialakulási kockázata. A magyar munkacsoport populációszintű vizsgálatában mérte fel az incidenciát.

A szakcentrumokból származó adatok helyett végre populációszintű elemzést kaptunk egy nagy francia adatbázis, az EPIMAD alapján a Crohn-betegségről és a colitis ulcerosáról.

Fontos, hogy ismerjük a terápiahűséget rontó, a gyógyszer elhagyásához vezető okokat, és megismerjük a mai ellátásra jellemző perzisztencia-arányokat. Egy amerikai vizsgálat szerzői a warfarinra és 9 további gyógyszerre gyűjtöttek adatokat.

A hatékony és kedvező árú K-vitamin-antagonisták szedőinek számos megszorítással kell együtt élniük. Hogyan élik meg ezt a valós életben? Vajon mekkora arányban cserélnék le régi szerüket egy optimálisra, amely mellett nincsenek táplálkozási korlátozások és monitorozási kényszer? 

Egy kanadai munkacsoport retrospektív vizsgálatában a naponta egyszeri és kétszeri gyógyszerbevételi séma mellett hasonlította össze a nem billentyű eredetű pitvarfibrilláció miatt tartósan gyógyszert szedő betegek adherenciáját. 

A fiatal betegek életének fontos szakasza az az átmenet, amikor megtörténik a váltás a gyermekorvosi ellátásról a felnőtt ellátásra. Számos publikáció tartalmaz ehhez ajánlásokat, ám ezek többsége intuíción alapul, mivel az igények pontosan nem tisztázottak. A University of Oklahoma adjunktusa összegyűjtötte a ma rendelkezésre álló tényeket.

Az IBD kezelésében alkalmazott gyógyszerek némelyike fokozza a malignus folyamatok kockázatát, az abszolút incidencia azonban így is nagyon kicsi – a rizikót egyénileg kell mérlegelni a potenciális előnyök fényében. Egy szisztematikus összefoglaló az immunmodulátorok és biológiai szerek jelentette rizikót tekintette át.

A biológiai kezeléssel kapcsolatos terápiahűség első szisztematikus áttekintése megállapítja, hogy a kép kedvezőbb, mint az orális szerek esetében: az anti-TNF-kezelés során a betegek több mint háromnegyedénél jó az adherencia. Bemutatjuk a terápiahűséget előre láthatóan rontó tényezőket is.

Minden harmadik felnőtt szed valamilyen gyógyszert kardiovaszkuláris betegsége miatt. Mennyire befolyásolja a terápiahűséget az adagolás gyakorisága a tartósan alkalmazandó kardiovaszkuláris gyógyszerek esetében?

A nemzetközi felmérés öt európai országban és Kanadában tárta fel az eltérő nézőpontokat és a felfogásbeli különbségeket, amelyek a colitis ulcerosa és annak kezelése kapcsán meghatározzák az orvosok, a nővérek és a betegek magatartását. 

Az 50 országra kiterjedő longitudinális, nemzetközi GARFIELD-regiszter a valós életben megvalósuló ellátás jellemzőit méri fel újonnan felfedezett pitvarfibrilláció esetén.

A krónikus, progresszív, destruktív kórképként meghatározható Crohn-betegségre a remisszió és a relapsusok váltakozása jellemző. De mit is jelent a remisszió és milyen mutatók alapján lehet kimondani a fennállását? A jobb minőségű remisszió a kimenetel meghatározó elemeit is befolyásolhatja, például ritkulhatnak a szövődmények miatti műtétek.

A bal pitvari fülcse Watchman-eszközzel végzett zárása nem rosszabb a stroke-prevenció tekintetében a tartós warfarin-kezelésnél – hatékony, biztonságos, ráadásul szignifikáns mértékben javítja az egészséggel összefüggő életminőséget.

Sem a klinikai, sem a megfigyeléses vizsgálatok nem szolgálnak a napi gyakorlat számára megbízható adatokkal a warfarinnal összefüggő vérzés kockázatáról. Egy populációszintű kanadai vizsgálat a klinikusok és a betegek számára is hasznos arányokat és időviszonyokat tárt fel a pitvarfibrilláló, idős betegekre vonatkozóan.

A krónikus, relapszusokkal járó Crohn-betegséget a bélfal transzmurális gyulladása jellemzi. Szükség van egy olyan nem-invazív képalkotó eljárásra, amellyel sugárterhelés nélkül ítélhetjük meg a betegség aktivitását és súlyosságát, és ami a beteg állapotának változása esetén ismételhető. 

A depressziónak és a pszichoszociális stressznek szerepe lehet a gyulladásos bélbetegség kialakulásában. Egy elemzésből most kiderült, hogy a depresszió másképp hat a Crohn-betegségre, mint a colitis ulcerosára.

Az antikoaguláns és trombocitaaggregáció-gátló szerek elhagyásával jelentősen nőhet az iszkémiás stroke-esetek száma. A vérzési kockázatot jelentő beavatkozások előtt az antitrombotikus kezelés gondos mérlegelésére van szükség, és mindent meg kell tennünk, hogy javuljon a betegek együttműködési készsége.

A fel nem fedezett polipok és adenomák rosszindulatú daganattá alakulhatnak, felismerésükhöz viszont jól elő kell készíteni a beteget a kolonoszkópos szűréshez. Egy prospektív koreai vizsgálat a gyenge előkészítés miatt fel nem ismert rákmegelőző állapotok jelentette kockázatot kívánták felmérni.

A kolonoszkópia a gyermekek és a serdülők körében is rutinszerű vizsgálat. A megfelelő vizualizáció, a kóros elváltozások észlelése, a terápiás manőverek kivitelezhetősége nagyban függ az előkészítéstől. Sokféle protokollt és béltisztító folyadékot kipróbáltak már, közülük sokat klinikai vizsgálatokkal is értékeltek már. Philadelphiai gyermekgyógyászok ezek eredményeit foglalták össze.

Mára egyértelmű, hogy a kolonoszkópos vizsgálat legtöbb gondot okozó része az előkészítés. Hogy tisztább legyen a kép, milyen tényezők állnak a gyenge előkészítés hátterében, a Columbia Egyetem munkatársai tapasztalt gasztroenterológus kollégákat kérdeztek meg a részleteikről.

A hatékony és biztonságos kolonoszkópiához nélkülözhetetlen az optimális béltisztítás. Ha az ehhez használt szer alkalmazása kellemetlen vagy nemkívánatos hatásokat okoz, az többek között hátráltatja a vastagbélrák szűrési arányának javítását. Egy amerikai vizsgálat egy frissen törzskönyvezett szer hatékonyságát és tolerálhatóságát elemezte.

Az új orális antikoagulánsok alkalmazásakor nem kell számolni a warfarin korlátaival, és az intracranialis vérzések incidenciája is szignifikánsan kisebb velük. A pitvarfibrilláció a stroke jelentős kockázati tényezője, és az új szerek e betegcsoportban a stroke elsődleges és másodlagos prevenciójában is hasonló eredményeket mutatnak. Vajon melyikük veszi át a warfarin helyét?

A béltisztító PEG oldat kiegészítőjeként a kolonoszkópos előkészítés hatékonyságának javítása céljából adott, a cisapridhoz hasonló hatásmechanizmusú, de QT-szakasz-megnyúlást és szívritmuszavarokat sem okozó mosaprid hatékonyságát, tolerálhatóságát és biztonságosságát elemezte egy japán munkacsoport.

Nagy kockázatú pitvafribrilláló betegek esetében a stroke megelőzésének egyik leghatékonyabb lehetősége a warfarin-terápia – mégsem alkalmazzuk kellő mértékben. Egy kanadai vizsgálat szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megfelelő antitrombotikus kezelésre, mert azzal számos stroke-esetet megelőzhetnénk.

A hagyományos és a csökkentett volumenű béltisztítási protokoll összehasonlítását tűzték ki pilot-vizsgálatuk céljaként az utóbbi módszert kidolgozó japán gasztroenterológusok. Az eredmények szerint a kevesebb folyadék fogyasztásával járó, kényelmesebb módszer hatékonysága és biztonságossága megegyezik a hagyományos eljáráséval.

Az ismeretlen okú légszomj vagy a pleurális eredetűnek tűnő mellkasi fájdalom sokszor jelent diagnosztikai nehézséget. A beteggel először találkozó háziorvos helyzete különösen nehéz. Milyen módszert alkalmazhatnak a tüdőembólia kockázatának biztonságos kimutatására?

Milyen az imádkozás, az irányított vizualizáció, a relaxáció, a meditáció és a jóga használati aránya colitis ulcerosában, illetve Crohn-betegségben szenvedő tinédzsereknél?

Az egyes CD-betegek egészségi állapota talán jobban függ a lelki, mint a szomatikus faktoroktól. Hogyan változik pszichoszociális státuszuk pszichoterápia hatására?

A lelki betegségek kezelésében sok éve sikeresen alkalmazzák a hipnózist, és ma már a pszichoszomatikus terápiában is sok helyütt szerepet kap. Milyen változások következnek be a gyulladásos reakció egyes komponenseiben a hipnózis hatására colitis ulcerosában szenvedő betegeknél?

Összefoglalónk a VTE kezelését tekinti át kritikus szemmel annak fényében, hogy egyre több az adat az új orális szerekről. Mik ezeknek a készítményeknek az előnyei azon betegek szemszögéből, akik már túl vannak egy mélyvénás trombózison vagy egy tüdőembólián? 

Az immunrendszer és az alvadási rendszer számos molekuláris komponensen keresztül kapcsolódik. Cikkünkben bemutatjuk az immunrendszer eltérésein alapuló betegségek és a VTE közötti kapcsolat szakirodalmát.

Kolosztrumos beöntéssel a betegség rövid idő alatt remisszióba kerülhet a colon descendenst érintő aktív colitis ulcerosában szenvedő betegek nagy részénél.

Véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat mutatja a gyógynövény hatásosságát és veszélytelenségét a bélgyulladás tüneteinek csökkentésében.

Cikkünkben bemutatjuk a probiotikumoknak a bélgyulladás remissziójának kialakulására és fenntartására gyakorolt terápiás hatásával foglalkozó véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok szisztematikus értékelését.

A gyulladásos bélbetegségeknek jelenleg nincs oki terápiája, azonban a cikkünkben bemutatott tanulmány szerzői szerint az ayurvéda hatásos betegségmódosító alternatív kezelést biztosít.

A dohányzás és a táplálkozás kóroki szerepén kívül ma már tudjuk, hogy többek között az orális fogamzásgátlás, illetve a vakcinák is közreműködhetnek a gyulladásos bélbetegség kialakulásában.

A kurkuma előnyösebb a placebónál a relapszusok megelőzésében, javulást eredményez a klinikai aktivitási index és az endoszkópos index tekintetében. Milyen dózisban és kiknél alkalmazható?

Egy gyermekgyógyászati praxis tapasztalatai alapján vizsgáljuk meg, javítható-e a bélgyulladás alakulása a minőségfejlesztésbe fektetett energia árán. Az ismertetett közlemény érdekes és pozitív eredményekről számol be.

Milyen az alternatív és komplementer medicina felhasználási prevalenciája, és melyek az e módszerek választását befolyásoló faktorok az IBD-betegek körében? Milyen e módszerek szubjektív hatása, illetve azoknak a kezelési együttműködésre gyakorolt befolyása? 

Mi a megfelelő periprocedurális stratégia az orális antikoaguláns terápián levő betegek esetében? 

Hogyan minimalizálható a spinális hematómák kockázata hatékony trombózis-prevenció fenntartása mellett? Cikkünkben a regionális anesztéziát igénylő betegek antikoaguláns kezelésének főbb szempontjait ismertetjük. 

Az új, orális antikoagulánsok törzskönyvezésével a fogorvosok és szájsebészek is számíthatnak rá, hogy hamarosan olyan betegek keresik fel őket, akik az évtizedek óta alkalmazott s így jól ismert warfarin helyett direkt trombin-gátlót (dabigatran) vagy Xa-faktor gátlót (rivaroxaban) szednek. 

Klinikai, szerológiai vagy genetikai alapon, jól meghatározott klinikai alcsoportok létrehozásával az IBD jobban felosztható prognosztikai szempontból, így a legmegfelelőbb kezelési mód választható ki.

A citokinek kifejeződésének, termelődésének és funkcionális aktivitásának szabályozása új típusú, hatékonyabb és kevesebb mellékhatással rendelkező terápiás stratégiák kifejlesztését teheti lehetővé.

A mucinok a vastagbélben részt vesznek a gélképzésben és a sejtek szignalizációs, adhéziós, növekedési és immunmodulációs folyamataiban. A nyákbarrier egyensúlyának felborulása központi szerepet játszhat az IBD patogenezisében.

A klinikai gyakorlatban az alvadásgátlóval kezelt és a hatás felfüggesztését igénylő betegek aránya kifejezetten kicsi. Elegendők lehetnek-e a helyzet uralásához a jelenleg rendelkezésre álló prohemosztatikus szerek?

A gyógyszer elhagyása után milyen gyorsan szűnik meg a különböző típusú antikoagulánsok hatása, illetve szükség esetén milyen stratégiákkal semlegesíthetők?

Sürgősségi helyzetekben szükségessé válhat azon antikoaguláns szerek hatásának felfüggesztése, melyeket a stroke hosszú távú, a posztoperatív vénás tromboembólia rövid távú megelőzésére, valamint a vénás tromboembólia szekunder prevenciójára használunk. Mit mondanak az irányelvek?

Az IBD kialakulása összefügg a bélflóra megváltozásával, ami akár a kóros baktériumok elszaporodása, akár a protektív hatásúak számának csökkenése miatt gyulladáshoz vezet. Többek között az antibiotikumok is csökkentik a bélflóra-diverzitást.

Az intesztinális mikrobióta összetétele befolyásolja a bélrendszer krónikus betegségei iránti fogékonyságot, de olyan betegségek kialakulására is hatással lehet, mint a diabétesz.

A bélflóra minden módosulása hatással lehet egészségünkre. A mikrobióta összetételében bekövetkező változás, a dysbiosis megoldására személyre szabott megközelítést kell kidolgozni.

A rivaroxaban plazmakoncentrációjának mérése számos klinikai helyzetben hasznos, például romló vese- vagy májfunkció esetén, illetve az esetleges túladagolások kapcsán.

Előre jelezhető-e a mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél a poszttrombotikus szindróma kialakulásának veszélye? Milyen biomarkerek segíthetnek a nagy kockázatú betegek kiválasztásában?

Előfordulhat, hogy major vérzés kontrollálása vagy a szükségessé váló invazív beavatkozás kivitelezhetősége miatt az alvadásgátlóval kezelt beteg vérzési paramétereit igen gyorsan helyre kell állítani. Cikkünk ésszerű beavatkozási tervet javasol ilyen esetre.

A lefolyást előre jelző tényezők meghatározása fontos szempont, hiszen az érintetteknek előre láthatólag több mint 50 éven át kell együtt élniük betegségükkel. 

Biztonságos és hatékony megoldás-e a gyógyszeres kezelésre vagy ballonos tágításra refrakter strikturák kezelésében a sztent-beültetés?

Egy norvég vizsgálat szerzői szerint fontos feltárni, kik és miért fordulnak az IBD-ben szenvedők közül a nem hagyományos módszerekhez.

Az orális antikoagulációs kezelés jelentősen csökkenti az ischaemiás stroke kockázatát, azonban növelheti a vérzéses szövődmények előfordulását. Ezért fontos a gyakorlatban az e kockázat felmérésére szolgáló, valós körülmények között használható módszer.

Az új, egyszerű, kockázati tényezőkön alapuló kockázatbesorolási rendszertől a tromboembóliás események jobb előrejelzése várható, így pontosabban személyre szabható a pitvarfibrilláló betegek preventív kezelése.

A megfelelő trombózis-profilaxissal végzett stroke-prevenció központi kérdés a pitvarfibrilláló betegek ellátásában. A vaszkuláris események kockázata az életkor előrehaladtával nő, és az orális antikoagulánsok kedvező hatása egyre kifejezettebbé válik.

A költséghatékony országos szűrőprogrammal 16 százalékkal csökkenthető a kolorektális rák mortalitása.

Az Alimentary Pharmacology and Therapeutics cikke a korábbiaknál több mutató, így pl. az egyéni szinten mért betegségköltség vagy a globális életminőség bevonásával elemzi a biológiai terápiákkal kapcsolatos költségfelhasználást.

Vannak-e objektív tendenciák az IBD-hez köthető egészségügyi költségek alakulásában? 

Növeli-e a mortalitás kockázatát, ha a dializálás megkezdése előtt már szerepel vénás vagy artériás trombózis az anamnézisben? Milyen a végstádiumú vesebetegek trombózis-kockázata?

A két kórállapot közötti kapcsolatot egyre több bizonyíték támasztja alá. Az Advances in Venous Arterial Thrombosis című szakfolyóirat cikke a közös rizikófaktorokat feltáró tanulmányokat tekinti át.

A patológiás artériás trombózist – amely ma világszerte vezető halálokot jelent – környezeti és genetikai tényezők komplex egymásra hatása előzi meg. Az új modelleknek köszönhetően szerencsére egyre jobban megismerjük ezeket a folyamatokat.

Hiába az immunszuppresszív szerek fejlődése, napjainkban még gyakran van szükség műtéti beavatkozásra nem megfelelően kontrollált gyulladásos bélbetegség vagy a Crohn-betegség perforációt okozó szövődményei miatt. Miként lehetne megelőzni a CD posztoperatív kiújulását?

Ha megfelelő kezeléssel sikerül visszaszorítani a betegség aktivitását, akkor az egészséggel kapcsolatos életminőség is javulni fog. Cikkösszefoglalónkban bemutatjuk az Inflammatory Bowel Diseases tanulmányát.

Az IBD-betegek esetében két patomechanizmus is szóba jöhet a savcsökkentők alkalmazásával összefüggő káros hatások hátterében.

A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők terápiahűsége a bizonyított klinikai előnyök ellenére sem elégséges. Hogyan javíthatjuk az adherenciát az optimális állapotalakulás elérése érdekében?

Sok idős, pitvarfibrilláló beteg, akinek az irányelvek szerint antikoaguláns kezelésben kellene részesülnie, nem kap ilyen hatású gyógyszert, holott a pitvarfibrilláció a stroke-kockázat megötszöröződését is jelenti.

A közelmúltban jelent meg az első irányelv az ileofemorális mélyvénás trombózis invazív kezeléséről. E kórkép súlyos tünetekkel és a késő szövődmények nagy kockázatával jár. Cikkünk összefoglalja a katéteres kezelés előnyeit.

Itt az ideje, hogy búcsút mondjunk a K-vitamin-antagonistáknak és talán a heparinnak is? – teszi fel a kérdést az Advances in Venous Arterial Thrombosis című szakfolyóirat közleménye.

A masszív tüdőembólia kezelésében biztonságosnak és hatékonynak bizonyult a katéteres trombektomia és a trombolízis kombinációja. Melyek e terápiás megközelítés rövid és középtávú klinikai előnyei?

A gyulladásos bélbetegséget jellemző krónikus gyulladás számos kórélettani mechanizmuson keresztül függ az immunrendszertől. A betegség kialakulásában és fenntartásában szerephez jutó tényezők hosszú sora egyúttal számos terápiás célpontot is jelent.

Ideális esetben az AZA alkalmazásával szteroidot lehet spórolni, fenn lehet tartani a klinikai remissziót és erősíteni a mucosa gyógyulását. A Clinical Gastroenterology and Hepatology közleménye az AZA-terápiával kapcsolatos kérdéseket járja körül. 

Az antibakteriális és antivirális szereknek nem csak közvetlen antimikróbás hatásuk van, de módosíthatják is – serkenthetik vagy gátolják – az immunrendszer működését. Ezt a tulajdonságukat napjainkban fokozottan kutatják, és a közeljövőben felhasználhatjuk a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa terápiájában is.

Mely klinikai és laboratóriumi mutatók jelezhetik előre a Clostridium difficile-fertőzés súlyos formáját gyulladásos bélbetegségben szenvedők esetén? Melyek a terápiás konzekvenciák?

A heparin-indukálta trombocitopénia 1973-as leírása óta kihívást jelent mind a klinikus, mind a kutató számára. Nem könnyű elfogadni, hogy egy antikoaguláns okoz trombózist. Cikkünk a kórkép mai helyzetét, paradigmáját és paradoxonjait foglalja össze.

Heparin-indukálta trombocitopéniában a kórfolyamatért felelős antitestek a heparin adása után keletkeznek a szervezetben. Ebben az esetben azonban nem így történt: az antitestek szeptikus állapot hatására jöttek létre. Ezek szerint a diagnózis nem zárható ki pusztán azzal, hogy a beteg nem kapott heparint.

A vashiányos anémia gyakori velejárója a krónikus betegségeknek, a vas intravénás adása pedig ajánlott kezelés. Az adag meghatározása azonban nem könnyű, a nem megfelelő alkalmazás pedig ronthatja a betegek együttműködését és a kezelés hatásosságát. 

Vállalkozhat-e utazásra egy gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg? Kell-e számítania utazása során tünetei rosszabbodására? A Clinical Gastroenterology and Hepatology cikke segítséget nyújt orvosnak, páciensnek, biztosítónak egyaránt.

Frederick H. Weber összefoglaló közleményében sorra veszi a kolonoszkópos előkészítés során alkalmazott anyagok, az időzítés és a beavatkozás előtti étrend kérdéseit, hogy tisztább képet láthassunk e kérdésben (és a műszerrel is).

A biomarkerek fejlődése, a klinikai farmakológia terén várható előrelépések, a kezelési célpontok kibővülése nagyot lendít majd a gyulladásos bélbetegségben szenvedők ellátásának napi gyakorlatán. 

A biomarkerek a gyulladásos bélbetegségek ellátásának szinte minden pontján hasznosak lehetnek, segíthetnek eldönteni, hogy szükség lesz-e az adott betegnél invazív vizsgálatokra, és hogy az IBD melyik formája állhat fenn.

Az IBD világszintű alakulásának ismerete segíti a rizikótényezők feltárását, a betegségteher meghatározását, a források nemzetközi felhasználásának megtervezését. Összefoglalónkban bemutatjuk a Gastroenterology februári számában megjelent, incidenciával és prevalenciával foglalkozó szisztematikus áttekintés legfontosabb megállapításait.

Legnagyobb hámszöveti felületünk rendkívül alkalmas a szöveti oxigenizáció és az anyagcserefolyamatok tanulmányozására a bélbetegségek idején. Összefoglalónkban bemutatjuk a hipoxia-szignalizációs folyamatok módosításán alapuló terápiás lehetőségeket.