A gyógyszerszedési gyakoriság hatása a terápiahűségre pitvarfibrillációban
Egy kanadai munkacsoport retrospektív vizsgálatában a naponta egyszeri és kétszeri gyógyszerbevételi séma mellett hasonlította össze a nem billentyű eredetű pitvarfibrilláció miatt tartósan gyógyszert szedő betegek adherenciáját.
Az átlagpopulációban igen, pitvarfibrillációban (PF) azonban még nem vizsgálták a tartós gyógyszerszedést befolyásoló tényezőket, ezen belül is a napi gyógyszerszedési (egyszeri vagy többszöri bevételi) protokoll hatását. A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartósan fennálló ritmuszavar (az Amerikai Szívgyógyász Társaság felmérése szerint csak országukban 2,66 millió ilyen beteg volt 2010-ben), a következményei között szereplő stroke-nak pedig 5 százalékos az éves kockázata. Nem izolált kórképről van szó, gyakran társul hozzá szívelégtelenség, iszkémiás szívbetegség, hipertónia vagy diabetes mellitus. Az ezek miatt szedett, PF betegek által gyakran használt gyógyszereknek általában rövid a felezési ideje, így kiemelkedően fontos tényező a pontos szedési rend, a terápiahűség.
A szerzők legjobb tudomása szerint eddig nem foglalkozott vizsgálat a napi gyógyszerszedési gyakoriság hatásával a pitvarfibrilláló betegek körében. Az utóbbi évek szakirodalmában azonban egyre többször találhattunk adatot arra, hogy a kezelés egyszerűsítése javítja az adherenciát, így várhatóan csökkenti a nemkívánatos hatások és a terápia elégtelenségének kockázatát. A becslések szerint a gyógyszerszedéssel valamiképp összefüggő kórházi felvételek 33-69 százalékára a gyenge terápiahűség miatt kerül sor.
A régi összefoglalók után a szakirodalomban keletkezett „rés” kitöltésére az itt ismertetendő vizsgálat (Laliberté F et al. Impact of Daily Dosing Frequency on Adherence to Chronic Medications Among Nonvalvular Atrial Fibrillation Patients. Adv Ther (2012) 29(8):675–690) a napi egyszeri és kétszeri adagolási sémát vetette össze valós körülmények között: az antidiabetikumok és az antihipertenzív szerek két protokoll szerinti szedésének terápiahűségre gyakorolt hatását mérték fel nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegek körében.
Módszerek és eredmények
A szerzők egy elektronikus adatbázist (PharMetrics Integrated Claims) néztek át 2004 januárjától 2009 decemberének végéig. Bevontak az elemzésbe mindenkit, aki folyamatos betegbiztosítással rendelkezett ebben az időszakban, és újonnan diagnosztizált diabétesz vagy magasvérnyomás-betegség, továbbá legalább egyszer nem billentyű eredetű PF szerepelt az anamnézisében. A betegek átlagos életkora 57 év volt. A napi egyszeri és kétszeri gyógyszerbevétellel való együttműködés minőségét kétféle módszerrel is kiszámították: a gyógyszerkiváltási arány [MPR – medication possession ratio] és a gyógyszerrel ellátott napok aránya [PDC – proportion of days covered] alapján. A terápiahűséget akkor ítélték megfelelőnek, ha az MPR vagy a PDC elérte vagy meghaladta a 0,8-es értéket. A gyógyszerszedés folyamatosságát azzal mérték, hogy előfordult-e 30 napnál hosszabb szünet a gyógyszer biztosítása (felíratása, kiváltása) terén.
A gyógyszert naponta egyszer szedők csoportja 8256 főből állt, a napi két részre osztott gyógyszeradaggal 2441 beteget vontak be az elemzésbe. A terápia átlagos időtartama az egyszeri szedéssel 447 nap, a kétszerivel 406 nap volt. Az MPR-érték alapján egyszeri adagolással a betegek 75,3 százalékának terápiahűsége volt jó, míg ez az arány a napi két részre osztott sémával csak 70,4 százalékot ért el, a különbség szignifikáns (p < 0,001). A PDC-érték alapján egyszeri adagolással a betegek 56,5 százaléka, kétszerivel 49,6 százaléka volt megfelelő adherenciájú (ez a különbség is szignifikáns, p < 0,001).
Megbeszélés
A gyógyszeres kezelés összetettsége összefügg a gyengébb terápiahűséggel. A pitvarfibrilláló betegek az átlagpopulációhoz képest idősek és szignifikánsan nagyobb a betegségterhük – általában sok társbetegségük is van, elsősorban kardiovaszkuláris betegségek, cukor- és magasvérnyomás-betegség. A szerzők a terápiás séma egyszerűsítésének hatását a valós életben vizsgálták retrospektív módon, és azt tapasztalták, hogy ha a betegnek naponta csak egyszer kell bevennie a gyógyszert, nem pedig két alkalommal, az megközelítőleg 21-26 százalékkal növeli a terápiahűség valószínűségét. Külön elvégzett szenzitivitási analízisükkel azt is megállapították, hogy a 65 felettiek körében még nagyobb az esélye a pontos és tartós gyógyszerszedésnek, ha csak napi egy alkalommal kell bevenni a tablettát.
