FARKAS BARBARA cikkei

Szeretne valamilyen egzotikus helyre utazni, de nincs rá elég pénze? Ha Nyugat-Európában élne, vélhetően teljesen természetes lenne, hogy ilyen helyzetben (is) kölcsönhöz folyamodik. Magyarországon azonban – bár néhány utazási iroda már nyújt utazási hitelt – aligha jut eszébe ez a lehetőség.
Az utazási irodák közül elsőként a Quaestor Travel nyújtott utazási hitelt. Naponta jelentkeznek hiteligénylők, ám ez Seres György kommunikációs igazgató szerint még mindig kevés. A Vistánál két éve lehet hitelre utazni, ám havonta csupán néhányan érdeklődnek e konstrukció iránt. Az AgoraTravelnél – amely egy éve vezette be utazási hiteles konstrukcióját – tavaly az ügyfelek 10 százaléka utazott kölcsönből. Idén az igénylők száma nem változott, de arányuk csökkent, mivel időközben nőtt az utasok száma. Az alacsony érdeklődés egyik oka, hogy ez a finanszírozási forma még nem jellemző a magyar piacon, s sem az utazni vágyók, sem az utazási irodában dolgozók nem ismerik kellőképpen, és nem is nagyon népszerűsítik – osztották meg tapasztalataikat a Credigen Banknál, amely az IBUSZ és az Aeroviva, valamint néhány kisebb utazási iroda utazási hiteleit kezeli. Az irodáknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az utazási hitelek kommunikációjára, reklámozására – emelték ki a Credigen Banknál. Hasonlóan vélekedik Lendvai János, a Cetelem Bank vezérigazgatója is, mondván: a hitelek reklámjával többletbevételhez juthatnának a cégek. Az utazási irodák közül a Vista mellett a Malév Air Tourszszal van együttműködése a Cetelem Banknak, amely Malév-repülőjegyek vásárlásához is nyújt hitelt. Mindezek mellett az utazási kölcsönök iránti csekély érdeklődésre magyarázatot adhat az is, hogy az emberek jó részének büdzséjét már eleve terheli lakás-, autó-, vagy fogyasztási hitel, és nem szeretnének újabb kölcsönt felvállalni.

Utasbiztosítás

Szükség van-e önálló utasbiztosításra, vagy elegendő a bankkártyához kapcsolódó, netán az európai tb-kártya? Az utasbiztosítások közül a legolcsóbb módozatot válasszuk, vagy a legdrágábbat? Fedezetet nyújt-e a búvárkodás közben elszenvedett balesetekre, megtérítik-e az ellopott fényképezőgépet vagy az esetlegesen felmerülő orvosi költségeket?

Csupa olyan kérdés, amelyet a nyaralásra indulóknak nem szabad egy vállrándítással elintézniük. Az amerikai 400–600 dolláros vizitdíj, vagy egy műtét költsége könnyen meghaladhatja a legkisebb kategóriájú utasbiztosítás által nyújtott fedezetet, nem beszélve arról, hogy a hazaszállítás a tengerentúlról akár tízmillió forintot meghaladó költségeire korántsem elegendő a biztosítás.
Sokatmondó, hogy a magyarok mindössze 35 százaléka köt utasbiztosítást, mielőtt külföldre menne, ami a nemzetközi gyakorlatban jellemző 65–90 százalékhoz képest igencsak alacsony, jóllehet a teljes körű biztonság napi 300–500 forintos ellenértéke aligha tekinthető soknak. A magyarok azonban – hasonlóan a többi biztosításhoz – ez esetben is „árérzékenyek”. A szolgáltatások körét és értékét ma még elsősorban azok tekintik választási szempontnak, akik a tengerentúlra vagy a Távol-Keletre utaznak.

Internetes számlacsomagok

A legtöbb hazai banknál kedvező szolgáltatási struktúrával és díjakkal rendelkező elektronikus számlacsomagok várják az ügyfeleket. Ám az már a magánszemély szokásaitól függ, hogy az így elérhető megtakarítást érvényesíteni tudja-e.

A legfrissebb összesítések szerint a lakossági ügyfelek közül csaknem 750 ezren szerződtek internetes banki szolgáltatásokra. Ez mintegy 50 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit, és 2006 végére már több mint 900 ezer ügyfelet prognosztizálnak.
A látványos növekedést főként a bankfiókban adott megbízások díjánál kedvezőbb tarifák, a komplex szolgáltatások és a kényelem magyarázza. Aki interneten keresztül intézi pénzügyeit, annak nem kell a banki nyitva tartáshoz igazodnia, és megspórolja a gyakran hosszadalmas ügyintézési időt is. A bankok is igyekeznek ebbe az irányba terelni ügyfeleiket, mivel ez számukra költségcsökkentést jelent. Az ügyfél a fióknál vezetett számlánál kedvezményesebb díjakkal, illetve díjmentesen végezheti a tranzakciókat (átutalási megbízások, csoportos beszedési megbízások, terhelés). Emellett némelyik hitelintézetnél internetkártyát (lásd keretben) is tartalmaz a csomag, sőt lehetőség van kedvezőbb kamatozású online befektetésekre is.

Egészségpénztárak

A tavaly csaknem 40 százalékos bővülést elkönyvelő önkéntes egészségpénztárak – jóllehet az idén több szigorítással is meg kellett küzdeniük – továbbra is az egyik legnépszerűbb elemei a béren kívüli választható juttatások rendszerének. Legalábbis egyelőre. A parlament elé beterjesztett, pénztári pénzügyi jogszabályokat módosító törvénytervezet ugyanis drasztikusan mérsékelné a kedvezményeket.

A munkáltatói juttatások közül az egyik leginkább elterjedt az önkéntes egészségpénztári hozzájárulás. A munkavállaló itt ugyanis „hamarabb lát készpénzt”, szemben például az önkéntes nyugdíjpénztárral, ahol erre a belépéstől számítva legalább tíz évet kell várnia. Kérdés azonban, hogy a pénztárak népszerűségét mennyiben érinti a pénztári pénzügyi jogszabályokat módosító törvénytervezet. Ez egyrészt a minimálbér 20 százalékában maximalizálná az adómentesen juttatható munkáltatói tagdíjbefizetést, limitálná a tagokat terhelő elvonások mértékét, és az életmódjavító szolgáltatásokat kivenné az adómentes körből.

nyugdíjpénztáraknál, hiszen míg utóbbi akár több évtizedig is gyűjtögetheti a pénztártag befizetéseit, addig az egészségpénztárban a tag néhány hónapos várakozási idő után azonnal elköltheti pénzét.
Az egészségpénztári piac új szereplője, a Bokros Lajos nevével jelzett Új Pillér a megtakarításra irányította a figyelmet. Az alapítók meggyőződése, hogy az egészségügyben meghatározó szerepe lesz a hosszú távú megtakarításoknak, ezért tagjaikat – kedvezőnek tekinthető költségstruktúrájukkal – ebbe az irányba szeretnék terelni.
Az optimistábbak szerint tíz éven belül egészségügyi reform nélkül is eltűnik az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári szektor közötti különbség, sőt éves szinten az egészségpénztári bevételek meghaladhatják a nyugdíjpénztári befizetéseket.
A Winterthur Egészségpénztár ügyvezető igazgatója úgy véli, rövid távon az egészségpénztárak enyhíthetnek az egészségügyi szolgáltatások esetleges fizetőssé válása okozta sokkon. Bizonyos feladatokat fokozatosan át is vehetnek az állami rendszertől. Mindez nem csupán a jelenleg is ide sorolt kiemelt ellátást jelentheti, hanem a megelőzést, s az esetleg majd korlátozottá váló szabad orvosválasztást is. Az egészségpénztári rendszer alapjává válhat egy munkáltatói kiegészítő biztosítási rendszernek, amellyel az egészségügyben külső források vonhatóak be – tette hozzá.
Az egészségpénztárak jövője a döntéshozókon áll, jóllehet ezek egészségügyi reformban betöltött lehetséges szerepéről vezetőiknek is előremutató elképzeléseik vannak – fogalmaztak a K&H Medicina Egészségpénztárnál. Az egyik irány lehet, hogy az új, biztosítási alapon működő egészségügyi rendszerben a térítésköteles ellátások finanszírozásában jelentős szerepet vállalnak az egészségpénztárak.
Az Allianznál Lihi József úgy látja, az egészségpénztárak olyan tapasztalatokra tettek szert (például egyéni számlavezetés, együttműködés egészségügyi szolgáltatókkal), amelyek akár az egészségügyi reform során is felhasználhatóak, a pénztárak majdani szerepéről azonban nem bocsátkozott jóslatokba.
Minden egészségügyi szolgáltatás finanszírozását osztottá kell tenni – mondta Bokros Lajos az Új Pillér Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Egészségpénztár elindulása alkalmából rendezett összejövetelen. Az új pénztár igazgatótanácsának elnöke szerint halaszthatatlan a több-biztosítós finanszírozási modell bevezetése, azt megkerülni nem lehet. A nyugdíjrendszer analógiájára olyan rendszert kell létrehozni, amelyben az állami, a kötelező és az önkéntes pénztárak egymást kiegészítve finanszírozzák az egészségügyi szolgáltatásokat, miként a kötelező járulék is megoszlik az állami és a magánbiztosítók között.

Életbiztosítás IV.

Hagyományos életbiztosítás és befektetési alap együtt? Ez így alighanem túlzott leegyszerűsítése az unit-linked biztosításoknak, bár kétségtelen, ez a konstrukció befektetési oldalról csaknem megegyezik a befektetési alappal, amihez az ügyfél még plusz szolgáltatást is kap.

Az 1950-es években az Egyesült Királyságban bevezetett unit-linked nem volt más, mint egy hagyományos kockázati életbiztosítás és néhány befektetési alap kombinációja. Mára a helyzet némileg megváltozott; a biztosítás nevében a „unit”, vagyis az „egység” azt fejezi ki, hogy az ügyfél pénzét az eszközalapokban egységekben tartják nyilván, s a befektetéseket – hasonlóan a befektetési alapokhoz – naponta értékelik.
Mi a különbség? Egyrészt a unit-linked eszközalapok és a befektetési alapok szabályozása más-más törvény hatálya alá tartozik: míg a portfolió-kialakításnál – elsősorban a részvényalapoknál – köt a jogszabály, addig a unit-linked esetében – elvileg – akár egyetlen részvényből is állhat az eszközalap.

Életbiztosítás V.

A magyarok többsége csak a várható nyugdíjazását megelőző néhány évben döbben rá, hogy a biztos időskori megélhetéshez rendszeres megtakarításra is szükség van. Ekkor azonban többnyire már késő.

Statisztikai adatok szerint 2004- ben az egy főre jutó nettó átlagkereset 64 százalékát tette ki az öregségi nyugdíj összege. Vagyis a nyugdíjba vonulóknak egyik napról a másikra átlagosan 36 százalékos jövedelemkieséssel kell szembesülniük.
A nyugdíj-előtakarékossági biztosítás iránti igény azonban először tipikusan a 40 év feletti korosztálynál jelentkezik, igaz, 50 év felett már az első helyen szerepel a prioritások között. Ám ekkor már csak 10–12 év lehet a megtakarítási időszak, s ha csak komolyabb összegeket nem tudnak az érintettek félretenni, aligha gyűlik össze annyi a számlájukon, hogy az meghatározó anyagi forrás legyen a későbbiekben. Magyarországon nyugdíj-előtakarékossági biztosításokra évente átlagosan 150–180 ezer forintot fordítanak a magánszemélyek, bár 40–50 éves korban havonta már többet is hajlandók áldozni.

Lakáslízing

Nincs szükség önerőre – a legtöbben valószínűleg erre figyelnek fel leginkább, amikor a lakáslízinget kínáló társaságok hirdetéseit olvassák. Azzal azonban, hogy mi is a lízing, mennyiben más, mint a hitel, aligha vannak tisztában.

Lízing – a lakásvásárlásban gondolkodóknak immár ezen finanszírozási mód lehetőségét is érdemes mérlegelniük. Előnye: nullaszázalékos, illetve alacsony önerő mellett gyors hitelelbírálat, hoszszabb futamidő, magasabb hitelösszeg, egyes esetekben jövedelemigazolás nélkül is igényelhető kölcsön.
A pénzügyi lízing lényege ingatlannál is ugyanaz: a tulajdonjog mindaddig a lízingbe adónál marad, ameddig a vevő ki nem fizeti az utolsó havi díjat is. (Szemben a lakáshitellel, amikor is az ingatlan tulajdonjoga a hitelt igénylőé, s arra a bank csak jelzálogjogot jegyez be.) A lízingkonstrukció azonban nem jár nagyobb kockázattal, mint bármelyik bankhitel. A lakáslízing futamideje alatt a magánszemély mindvégig vételi joggal rendelkezik, és ezt a szerződéskötéstől számított – általában – harmadik évtől bármikor gyakorolhatja. A lízingcégek számos megoldást kínálnak az ügyfelek számára az esetleges pénzügyi zavarok áthidalására: az első háromhavi törlesztőrészlet jellemzően az óvadék szerepét tölti be, tehát fizetési nehézség esetén az átmeneti időszak ezzel áthidalható, és – a hitelhez hasonlóan – lehetőség van arra is, hogy az ügyfél saját maga keressen vevőt a lakásra. A lízingbe vevő esetleges halála esetén az örökösök is fizethetik a díjakat, bár ehhez hitelminősítésen is át kell esniük.

Életbiztosítás I.

Magyarországon a lakosságnak csak alig fele rendelkezik életbiztosítással, és ezek is inkább kis összegűek. Cikksorozatunkban igyekszünk körbejárni, milyen konstrukciók között lehet ma válogatni, megnézzük, mit várhatunk az egyes biztosítási módozatoktól, és igyekszünk a fő tendenciákról is képet adni. De először is, lássuk, mi is az életbiztosítás! Az első életbiztosítási szerződést 1589-ben jegyezték fel. Velencében hét magánszemély vállalta, hogy szerződést köt Augustin Bofino életére, aki 600 dukáttal tartozott Gieronimo Quartónak. A biztosítók rosszul spekuláltak, Bofino egy évvel később meghalt, így kénytelenek voltak ők kifizetni tartozását Quartónak. Az életbiztosítások csíráit azonban jóval korábban, a középkor jobbágysági rendszerében is fellelhetjük. Az idősebb szolgák életjáradékot kaptak abból az összegből, amelyet korábban befizettek uraiknak – ők alattvalóik halálát követően a maradék pénzt értelemszerűen megtartották. A középkori céhek támogatták meghalt tagjaik családját, átvállalták a temetkezési költségeket, illetve váltságdíjat fizettek értük kalóztámadás esetén, emellett vagyonbiztosítást is nyújtottak a tűz- és a hajótörések elleni károkra. A bányászoknál az életbiztosítót a „Penny Box” helyettesítette: a jövedelem egy részét perselybe tették, s társuk halálos balesetét követően – ami akkoriban igen gyakori volt – ebből segítették a hátramaradt családtagokat. A 17. század Franciaországában már az állam is szerepet vállalt, az állampolgárok ugyanis kölcsönöket nyújtottak az apparátusnak, a kamatokat pedig életjáradék formájában kapták kézhez. A magánszemély halálát követően a befizetett összeg azonban az államnál maradt. A kölcsönök öszszegét később életkor és halandósági tábla szerint határozták meg, a fiatalabbak többet fizettek. (Az első biztosítási halandósági táblát a csillagász Edmond Halley alkotta meg 1693-ban.)
Az első életbiztosító társaságként a Society for Widows and Orphans- t tartják számon; az 1699- ben Angliában alapított cég ügyfelei életjáradékot kaptak meghatározott ideig, avagy életük végéig.

Életbiztosítás II.

Az életbiztosítás legolcsóbb formája a kockázati életbiztosítás: néhány ezer forintból már a 4-5 millió forintos minimumot is elérheti a biztosítás nyomán kifizetett összeg, igaz, ennél a konstrukciónál csak halál esetén fizet a biztosító.

A kockázati biztosítás nem alternatívája a megtakarítási jellegű biztosításoknak, egészen más célt szolgál: azoknak lehet rá szükségük, akik baj esetén másokról szeretnének gondoskodni. Így elsősorban azoknak érdemes kockázati életbiztosítást kötniük, akiknek nem sikerült nagyobb megtakarításokat felhalmozniuk. Ilyenek lehetnek például a fiatalok, akik még csak egzisztenciájuk alapjainak lerakásánál tartanak, vagy azok, akik hitelt vettek fel, s a kölcsön visszafizetésének garanciája a családfenntartó keresete, amelynek kiesése áthidalhatatlan anyagi problémát jelentene. Akkor is célszerű ezt a biztosítási formát választani, ha nagyok a családon belüli jövedelmi különbségek, és a kevesebbet kereső fél számára különösen fenyegető a magasabb keresetű partner elvesztése.
A magánszemélyek többsége hitelfedezetként, illetve kiegészítő módozatként egyéb életbiztosítások vagy újabban a casco mellé igényli a kockázati életbiztosítást, s szerződéseik jellemzően 3–5 millió forintra, 10–15 éves futamidőre szólnak. A szórás ugyanakkor igen nagy: a lakáshitelekhez kötött kockázati életbiztosítás értelemszerűen a kölcsön összegéhez igazodik, ami átlagosan 4–5 millió, míg a lakáshitelen kívüli biztosítási portfólió jellemzően ennél akár jóval kisebb összegre szól. Az átlagos kockázati biztosítási összeg 1–2 millió forint, ami a legtöbb esetben legfeljebb a temetkezési költségeket, illetve az örökösödési adót és illetéket fedezi, ám a családtagok számára a megszokott életszínvonal fenntartása egy váratlan tragédia esetén ezzel általában már nem lehetséges.

Életbiztosítás III.

Hosszú ideig az egyik legnépszerűbb „befektetési” formának a klasszikus vegyes életbiztosítás számított. Az elmúlt esztendő azonban törést hozott, a biztosítók vegyes életbiztosításból származó díjbevétele több mint 16 százalékkal csökkent.

Az egyszerű konstrukció, az előre rögzített biztosítási összeg, s nem utolsósorban a kockázatmentesség miatt számos magánszemély bizalmát nyerte el az utóbbi években a vegyes életbiztosítás. A tavalyi esztendő azonban mérföldkőnek bizonyult, a befektetéshez kötött (unit-linked) életbiztosítások átvették a vezető helyet az életbiztosítások között.
Az egyik magyarázat, hogy napjainkban járnak le az 1990-es évek közepén megkötött szerződések, azok pedig, akik felvették a biztosítási összeget, korántsem „hűségesek” a hagyományos konstrukcióhoz. Manapság a befektetéshez kötött életbiztosításokkal – köszönhetően a hazai részvénypiacok szárnyalásának – igen jó hozamokat lehet elérni.
Mi szólhat mégis a vegyes életbiztosítás mellett? A konstrukciónak megvan az az előnye, hogy előre lehet tudni, mekkora biztosítási összegre számíthatunk a futamidő végén. Nincs tehát kockázat, a biztosító által garantált hozamot mindenképpen megkapja az ügyfél, míg a unit-linked esetében biztos hozamról nem beszélhetünk. A klasszikus életbiztosítás fedezete mellett jelzáloghitelt is felvehetünk, ez a lehetőség szinte mind-egyik biztosító kínálatában fellelhető. (Ennél a konstrukciónál az ügyfél a felvett hitel kamatát és kezelési költségét a banknak fizeti, míg a visszafizetendő tőkét egy életbiztosításban halmozza fel. Így tragédia esetén nem veszik el az ingatlan, és ha nem történik baj, a biztosítás lejárati összegének tőketörlesztés fölötti része az ügyfélé.)

Olaszország: 60 ezer ápoló kerestetik

Súlyos ápolóhiánnyal küzd Olaszország. Az ágazat szereplői az egészségügyi tárcával karöltve próbálják a helyzetet enyhíteni: észak-afrikai és dél-amerikai oktatási intézményekkel szeretnének együttműködést kialakítani, közben próbálnak gátat vetni az egyre nagyobb méreteket öltő nővérkereskedelemnek.

Itáliában ma mintegy 40–60 ezer ápolói hely, a jelenlegi 334 ezres szükséges létszám 12–18 százaléka betöltetlen. Bár az elmúlt öt esztendőben 31 százalékkal többen jelentkeztek a felsőfokú oktatási intézmények ápoló szakaira, ennek hatása csak évek múlva érződik majd a gyógyításban. Pedig a kereslet folyamatosan nő; a kórházak mellett magánklinikák és nyugdíjasházak is sorban állnak a frissen végzettekért, nem beszélve az otthoni ápolásra szoruló idősekről, akik száma szintén növekszik. Gondot jelent, hogy a fiatalok körében az ápoló még mindig „lenézett” szakma. Többen kritizálják a képzés színvonalát, a munkakörülményeket, ráadásul a fizetés sem vonzó. Az állami egészségügyi intézményekben havi 1300–1600 euró közötti bruttó fizetést kapnak az ápolók, míg az idősek otthonában 1300 euró körüli fizetésre számíthatnak. Az egyetlen megoldást az ápolóhiányra jelenleg a külföldi munkaerő Olaszországba csábításában látják a szakma képviselői, még akkor is, ha ez számos problémával jár.

Eddig igen vegyes fogadtatásra talált az egészségügyben a Sikeres Magyarországért Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram. Egyes bankoknál viszonylag sokan jelentkeztek, máshol azonban csekély érdeklődést tapasztaltak. Jóllehet a hitel legalább 15 százalékos önerőt ír elő, több bank kínál más megoldási lehetőséget is.
Az egykori Európa Hitel, amely ez év őszétől a Sikeres Magyarországért Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram nevet viseli, futamidejét és kondícióit tekintve az utóbbi évek egyik legpiacképesebb konstrukciójának számít, így vonzó finanszírozási lehetőséget biztosít a kis- és középvállalkozások számára. Az eltelt időszakban mégsem rohamozták meg érte a bankokat az egészségügyi szektor szereplői.
A HVB Banknál például arról számoltak be, hogy a program keretében benyújtott hitelkérelmek 13 százaléka érkezett az egészségügyi szektorból, míg másutt úgy tapasztalták, az elmúlt közel négy hónap viszonylag csekély számú megkeresést hozott. A K&H Banknál azonban bíznak abban, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által refinanszírozott új vállalkozásfejlesztési hitel kibővült céljaival nagyobb érdeklődést vált majd ki az egészségügyben.

A magyar kórházak csaknem harmada komoly pénzügyi problémákkal küszködik, és ez a beszállítókat is érinti. A faktoringot, azaz a számlakövetelés eladásával elérhető pénzkölcsönt mégis csak egy szűk réteg veszi igénybe. A kórházak számára ráadásul jövőre – az államháztartási törvényjavaslat értelmében – ez a lehetőség meg is szűnne.

Bár a hazai faktoringpiac az év első felében több mint 30 százalékos bővülést könyvelhetett el (a Magyar Faktoring Szövetség tagvállalatai 196 milliárd forintnyi számlát fogadtak be), e finanszírozási forma még mindig kevéssé ismert Magyarországon. Ez az egészségügyre is igaz, hiszen viszonylag csekély azon kórházak, illetve kórházi beszállítók száma, amelyek igénybe vették e szolgáltatást. Ezt csak részben magyarázza, hogy az ágazat iránt mindeddig csak néhány faktorcég mutatott érdeklődést, döntően a speciális ismeretek szükségességével indokolva a helyzetet, jóllehet az egészségügy a közfinanszírozás miatt a legkevésbé kockázatos szektorok közé tartozik. A faktoring a kórházak

folyamatos finanszírozására nem alkalmas,

szezonális problémák megoldására viszont annál inkább – mondta Márhné Kazarecki Éva, az egészségügyet negyedik esztendeje finanszírozó, állami háttérrel rendelkező Kvantum Faktor Rt. vezérigazgatója. A kórházak számára pedig ez most kimondottan jól jöhet, hiszen – a legnagyobb bevételüket jelentő OEP-finanszírozás 3 hónapos átfutása miatt – jelenleg még a nyári teljesítményük után járó bevételekből kénytelenek gazdálkodni, ami aligha lesz elegendő a fűtés, a megnövekedett betegforgalom fedezetére. A Kvantum Faktor saját technológiát dolgozott ki: a kórház előlegként megkapja kalkulált bevétele 60 százalékát – ennek 80 százalékát azonnal kézhez vehetik, míg a fennmaradó részt a futamidő végén. Hasonló konstrukcióban finanszíroz a CIB Faktor is. A társaság az OEPfinanszírozás 50 százalékát előlegezi meg – ismertette Horváth Gábor, a társaság kontrolling- és kockázatkezelési vezetője.

Venni vagy lízingelni?

Komoly növekedési potenciált látnak az egészségügyi szektor finanszírozásában a lízingcégek. Van is hová fejlődni: az egészségügyi berendezések, műszerek lízingje ma még alig jellemző Magyarországon, az intézmények döntően tulajdonosaiktól várják az elavult gépek cseréjét.

Bár Nyugat-Európában elterjedt ez a finanszírozási forma, az egészségügyi eszközök lízingje nálunk az egy százalékot sem éri el – legalábbis hivatalosan. Nem hivatalosan azonban igen megszokott: maguk a gyártók és a forgalmazók is „megtámogatják” a kórházakat hosszabb fizetési határidőt, részletvásárlást, határozott idejű bérleti konstrukciót, vagyis gyakorlatilag lízinget kínálva. Az állami-önkormányzati tulajdonú kórházak, egyetemi klinikák, rendelőintézetek egyszerűbbnek tartják, ha első körben tulajdonosaiknál kilincselnek forrásért – vázol fel egy okot Stift László, a Siemens Leasing Kft. értékesítési igazgatója. A forráshiány azonban
egyre nagyobb kényszerítő erő,
vannak, akik mind több, finanszírozásra irányuló közbeszerzési eljárást bonyolítanak le, a rutinosabbak pedig már a jogi státusukhoz alkalmazkodó finanszírozást keresik (az egészségügyi intézmények ugyanis nem tudnak áfát visszaigényelni). Náluk már jellemzőbb a lízing. E forma felé terelheti az egészségügyi piac szereplőit az is, hogy ezáltal tőkekímélő módon tudják megvalósítani eszközbeszerzéseiket – fogalmazott Erdei Zoltán, a CIB Lízing Csoport egészségügyi gép- és berendezés finanszírozási üzletág vezetője. Báti Balázs, a Budapest Lízing vezérigazgatója szerint ugyanakkor nehezíti a lízing térnyerését, hogy a beszerzéseknél az ajánlatok többsége új berendezésekre szól, a használt eszközök körében korlátozásokkal kell számolni.

Nem csak a hozam számít

Az első negyedév a magán-nyugdíjpénztári tagok 16 ezres bővüléséről tanúskodott 2004 utolsó három hónapjához képest (2,418 millióra nőtt), miközben a vagyon 70 milliárd forinttal, 878 milliárdra gyarapodott.

A nyári–őszi hónapoktól újabb taglétszám-emelkedési hullámot várnak a szakemberek, hiszen közel 30 ezerre becsülik a pályakezdők számát, akiknek kötelező a pénztári tagság. Hasonló dinamikával ugyanakkor nem tudtak szolgálni az önkéntes nyugdíjpénztárak, amelyeknél mind a taglétszám, mind az összvagyon csökkenést mutatott, bár mint a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) kimutatásában megjegyezte: az 1,206 milliós taglétszám, illetve az 502 milliárdos vagyon nem tartalmazza az összes pénztár adatát. A csökkenő tendencia egyébként korántsem lenne véletlen, hiszen szemben a tavalyi néhány ezerrel, az idén már mintegy 180 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tag számára jár le a tízéves várakozási idő. Az érintettek válaszút elé kerülnek, hiszen dönthetnek úgy, hogy tagsági viszonyukat a tagdíjfizetés folytatása mellett is fenntartják, megtakarításukat részben vagy egészben felveszik, vagy akár a pénztárból is kilépnek. Az esetleges kilépésre annak ellenére is módjuk nyílik, ha még nem érték el a nyugdíjkorhatárt.