Eljött a legnagyobb magyar magánkórházak összeolvadásának ideje?
A Portfolio-nak adott interjújában Fábián Lajos, a VOSZ Egészségügyi tagozatának elnöke azt vetíti előre, hogy további konszolidáció vár a szektorra.
Milyen volt az üzleti környezet szempontjából az elmúlt egy év?
Ha a kérdés kifejezetten a magánegészségügyi szektorra vonatkozik, sajnos nem tudok nagy és kedvező rendszerszintű változásról beszámolni. A kiszámíthatatlanság, a szűkülő emberi erőforrás, valamint a korábbi gyors növekedés csapdája, illetve a szektor mesterséges megosztása, a magán-állami szembenállás élezése változatlanul probléma. Pedig világos, hogy egy ekkora országban nincs két szektor, csak egy. Mégpedig az, amelyik a beteg embert gyorsan és hatékonyan meggyógyítja. Mint ahogy az egész fejlett világban, ennek függetlennek kellene lennie attól, hogy ki a kórház tulajdonosa, az állam, egy alapítvány, egy egyház, egy magánbefektető, vagy egy nemzetközi cégcsoport – ugyanis ez a beteget abszolút nem érdekli, ő csak gyógyulni szeretne. Két éve még az államtitkár úr is említett olyat nyilatkozataiban, hogy nem az dönti el ki a magán, hogy kié a műtő, hanem az, hogy ki fizeti az ellátást.
A finanszírozás és a rendszer teljes újragondolása még mindig várat magára.
A forráshiány mellett a rendszer egyes elemei még mindig pazarlóak, nincs lezárva a CT/MRI államosítás ügye, nem tudjuk mi lesz a nagy állami laborszolgáltatóval, a körbe tartozások még mindig gondot okoznak.
Keresleti oldalon történt javulás, a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének erősödése lecsapódott a magánegészségügyi szolgáltatóknál?
Romló trendeket tapasztaltunk az ún. out-of-pocket, azaz a polgárok saját zsebből vásárolt szolgáltatási szegmensében. Sajnos úgy tűnik, hogy a lakosság anyagi lehetőségei szűkülnek miközben egészségi állapotuk nem javul, amit a szektorunkban a nem kifejezetten sürgős beavatkozások számának stagnálásán, és/vagy csökkenésén lehet lemérni. A vállalati egészségügyi szegmens viszont változatlanul fejlődik, érezhető, hogy a munkáltatóknak egyre komolyabb érdeke a munkavállalóik egészségügyi szolgáltatási csomagokkal történő motivációja, ráadásul a rövidebb táppénzes állomány a munkáltató közvetlen pénzügyi érdeke is. Ezzel az anyagi teher is megoszlik a dolgozó és a munkáltatója között. A kiemelt, kurrens, magas színvonalú fekvőbeteg ellátás területén viszont nem érezhető a szakorvosi járóbeteg ellátásban észlelhető plató. (...)
Mik a kilátások a szektor számára idehaza? Várható-e további konszolidáció bizonyos szolgáltatói szegmensekben?
Feltétlenül. Nemzetközi mércével még a szektor hazánkban nagynak számító szerepelői is kicsik. Rendkívül sok szinergia és lehetőség lenne még a további konszolidációban, akár az egészen nagy cégek összefogásában, összeolvadásában is. Ez javítana az elérhetőségen, a HR helyzeten, csökkennének a felesleges és sokba kerülő párhuzamosságok, csökkennének a központi költségek, ami végső soron a betegeknek és ügyfeleknek használna, hiszen gazdaságosabban, vagyis olcsóbban és gyorsabban jutnának ellátáshoz.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
