2024. május. 04., szombat - Mónika, Flórián.

Naprakész, dinamikusan megújuló dokumentum

Gondolatok a megújult Háziorvosi Hatásköri Listáról

Minden klinikai szakterület számára elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan, folyamatosan megújuló és mindig aktuális dokumentuma, mely pontosan meghatározza a szakterület szakorvosainak kötelezően elvégzendő és elvégezhető szakmai tevékenységének körét, szabályozza a szakterület szakmai kapcsolatrendszerét. Ez a dokumentum az alapja a szakképzésnek, a szakmai minőségbiztosítást meghatározó szakterületi egészségügyi standardoknak. Ez a dokumentum szabályozza a szakorvosok napi feladatellátását, megteremtve annak jogi biztonságát is. A háziorvoslás területén ez a dokumentum a Háziorvosi Hatásköri Lista.

hirdetés

A Háziorvosi Hatásköri Listát (HHL) először 1992 januárjában Kecskeméten állította össze harminc háziorvos a Magyar Orvosi Kamara (MOK), az egyetemek és amerikai szakértők irányításával, melyet 1993 elején a szakmai kollégiumok is elfogadtak. Ezt követően, 2000. augusztus végén az Országos Alapellátási Intézet és a Háziorvostani Szakmai Kollégium szervezésében került sor háziorvosok részvételével az 1993-as verzió aktualizálására, amely azonban széleskörű közzétételre nem került. 2002. május 31. és június 2. között a Háziorvostani Szakmai Kollégium tagjai és szakértői a szerkezet módosításával a korábbi hatásköri listát véglegesítették. Ezt követően, 2011-ben készült el egy frissített változat.

2023 szeptemberében Végvári Tamás, az Országos Kórházi Főigazgatóság Alapellátásfejlesztési Igazgatóság igazgatójának vezetésével, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan, Házi Gyermekorvosi és ÁpolástanTagozatai, a Háziorvosi Kollegiális Vezetői Hálózat, az egyetemek házi- és családorvosi tanszékei, intézetei, az országos háziorvosi szakfelügyelő főorvos, a Családorvos Kutatók Szervezete, a Háziorvosok Online Szervezete, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete részvételével és gyakorló háziorvosok bevonásával létrejött munkacsoport végezte el a Háziorvosi és Házi Gyermekorvosi Hatásköri Listák revízióját.

A hatásköri listák megújítása során a munkacsoportnak figyelembe kellett vennie a hatályos jogszabályokat, a képzési rendeletet és a háziorvosi feladatokat érintő érvényes szakmai irányelveket, valamint a Magyar Egészségügyi Ellátási standardokban foglaltakat.

A munkacsoport által elfogadott és véglegesített szakmai dokumentumot az Egészségügyi Szakmai Kollégium valamennyi érintett tagozata véleményezte és elfogadta.

A szakmai konszenzussal elfogadott „Háziorvosi Hatásköri Lista (továbbiakban: lista) a háziorvostan-szakvizsga birtokában önállóan elvégzendő azon tevékenységi köröket határozza mega háziorvosok számára, amelyekre a háziorvosi praxis strukturális és működési feltételrendszere a jelenlegi személyi, infrastrukturális és finanszírozási környezetben lehetőséget ad (alaptevékenységek).

A lista leírja a háziorvostan-szakvizsga tudásanyagát, és meghatározza azt a tevékenységhalmazt, amelynek keretében a háziorvos megfelelő képzettség, gyakorlat birtokában tevékenykedhet. A lista ismeretében meg lehet határozni az oktatási-továbbképzési programok tananyagát, célját, s ezek ismeretében lehetséges az újabb tevékenységek, feladatok díjazásának a megteremtése is.”

A HHL szerkezete

Az első részben (I–III. fejezet) a háziorvoslás specifikumait definiálja a dokumentum. Meghatározásra kerül a háziorvos és a háziorvoslás definíciója, a háziorvosi tevékenységek és eszközeik, a háziorvos kompetenciája, a praxis működtetése és az alapvető háziorvosi ismeretek. A második fejezet a háziorvosi munka egy fő területét, a prevenciós tevékenységeket ismerteti. Ez a fejezet azért is kiemelten fontos, mert a lakosság életminősége, a népegészségügyi mutatók javulása csak a hosszú távú, jól strukturált és szervezett, multidiszciplináris prevenciós aktivitással, a polgárok egészségtudatosságának növelésével érhető el. A harmadik fejezet a háziorvos szakértői tevekénységét tekinti át a dokumentum életbelépésekor hatályos jogszabályok feltüntetésével.

A második részben (IV–XXVI. fejezet) a háziorvoslás szakmai ismeretanyaga és tevékenységi köre, míg a harmadik részben (XXVII–XLV. fejezet) a háziorvoslás „vegyes” praxisokban történő, 18 év alatti páciensek ellátására vonatkozó szakmai ismeretanyaga és tevékenységi köre kerül ismertetésre.

A fejezetek

I.          A háziorvoslás és annak sajátosságai

II.         A háziorvos prevenciós tevékenysége

III.        A háziorvos szakértői tevékenysége

IV.       Alapellátási ügyelet – a felnőtt sürgősségi betegellátás általános feladatai

V.        Bőrgyógyászat

VI.       Endokrinológia, anyagcsere-betegségek

VII.      Fül-orr-gégészet és fej-, nyaki sebészet

VIII.     Gasztroenterológia

IX.        Geriátria

X.         Hematológia

XI.        Immunológia – Allergológia

XII.       Infektológia

XIII.      Kardiológia, angiológia

XIV.     Nefrológia

XV.      Neurológia

XVI.     Nőgyógyászat, szülészet

XVII.    Onkológia

XVIII.   Palliatív – Hospice-ellátás

XIX.     Pszichiátria, addiktológia

XX.      Pulmonológia

XXI.     Reumatológia, mozgásszervi rehabilitáció, mozgásszervi megbetegedések

XXII.    Sebészet, traumatológia

XXIII.   Szemészet    

XXIV.   Sztomatológia

XXV.    Urológia

XXVI.   A háziorvos szakértői tevékenységének kiegészítése „vegyes” praxisokban történő 18 év alatti páciensek ellátására vonatkozóan

XXVII.  Alapellátási ügyelet – A gyermek sürgősségi ellátása

XXVIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Allergológia – Immunológia

XXIX.   Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Bőrgyógyászat

XXX.    Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Endokrinológia, anyagcsere-betegségek

XXXI.   Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Fül-orr-gégészet

XXXII.  Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Gasztroenterológia

XXXIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Genetikai betegségek

XXXIV. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Hematológia, onkológia

XXXV.  Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Infektológia

XXXVI. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Kardiológia

XXXVII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Nefrológia, urológia

XXXVIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Neurológia

XXXIX. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Ortopédia

XL.       Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Gyermek- és ifjúságpszichiátria

XLI.      Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Pulmonológia

XLII.     Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Sebészet, traumatológia

XLIII.    Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Szemészet

XLIV.   Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Újszülött- és csecsemőellátás

XLV.    Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Serdülőkori speciális jellemzők

A IV–XLV. fejezetben a háziorvosi tevékenységi körök az alábbi struktúrában kerültek meghatározásra:

1.         SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS

2.         DIAGNOSZTIKUS TEVÉKENYSÉGEK, ELJÁRÁSOK

2.1.     Alaptevékenységek

2.2.     Elvégezhető tevékenységek

3.         ÖNÁLLÓ BETEGELLÁTÁSI TEVÉKENYSÉG

3.1.     Alaptevékenységek

3.2.     Elvégezhető tevékenységek

4.         BETEGÚT-KOORDINÁCIÓ HÁZIORVOS IRÁNYÍTÁSÁVAL, SZAKELLÁTÁS BEVONÁSÁVAL

Sürgősségi ellátás

„Akut, életveszélyt jelentő történések/kórállapotok felismerése, elsődleges ellátása, szakintézetbe történő beutalása, szükség esetén, állapottól függően a megfelelő szintű szállítás megszervezése és a szükséges felügyelet biztosítása (elvégzendő sürgősségi beavatkozások) a beteget ellátó háziorvos feladata akkor is, ha ebben a vonatkozásban nem háziorvosként, hanem a beteget első ellátó orvosként látja el. Eközben a szükségessé váló elsődleges ellátást is – a rendelkezésre álló feltételeknek megfelelően – meg kell kezdeni a szakma szabályai szerint. A meghatározott sürgősségi beavatkozásokat el kell végezni a sürgősségi szaksegítség megérkezéséig.”

Diagnosztikus tevékenységek, eljárások

„Azon diagnosztikus beavatkozások felsorolása, amelyeket a háziorvos önállóan elvégezhet, valamint azon eljárásoké, amelyeket a szakintézmény végez ugyan, de a lelet értelmezése, értékelése a háziorvos feladata. A háziorvos belátása szerint igénybe vehet e területeken is szakkonzíliumot.

A beteg vizsgálata alatt nemcsak a beteg tényleges fizikális vizsgálatát értjük, hanem mindazokat a lehetséges és alkalmazható eljárásokat is, amelyek révén az orvos a saját döntéséhez szükséges egészségügyi adatokat keletkeztet, illetve gyűjt. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 129. §-a alapján minden orvos jogosult dönteni az általa alkalmazott diagnosztikus, ill. terápiás eszközök alkalmazása felől. Az orvos joga eldönteni, hogy a számára lehetséges diagnosztikus eljárások közül melyeket veszi igénybe.”

A diagnosztikus tevékenységek esetében megkülönböztetünk alaptevékenységeket és elvégezhető tevékenységeket.

Alaptevékenységek

„Azon beavatkozások, tevékenységek és eljárások köre, amelyek elvégzését a háziorvos önállóan, hatáskörében szakképzettségének megfelelően végez a betegellátás és gondozás területén, a szakmai ajánlások szerinti indikációs körben, jogszabályban meghatározott alapműszerezettséggel a rendelkezésére álló orvosszakmai információk birtokában.”

Elvégezhető tevékenységek

„Azon beavatkozások, tevékenységek és eljárások köre, amely meghatározott személyi, tárgyi és ellátási környezeti feltételek teljesülése esetén végrehajtható, azonban a kivitelezésük nem várható el minden esetben a háziorvostól. Betegközeli biztosításuk javítja az ellátórendszer működésének hatékonyságát.”

Önálló betegellátási tevékenység

„Azoknak a beavatkozásoknak, tevékenységeknek a felsorolása, amelyeket a háziorvosnak önállóan el kell tudnia végezni. A felsorolás egy része magát a tevékenységet (pl. conicotomia, intubáció), másik része a tevékenységhez köthető betegséget, problémát írja le (pl. hipertóniás krízis, antikoaguláns terápia).

Olyan betegségek és állapotok háziorvos által irányított teljes körű ellátása (pl. a prevenció, amelyet külön fejezetben tárgyalunk, kivizsgálás, kezelés, gondozás/követés), amelyet a háziorvosi szolgálat önállóan, vagy az ellátási helyzetnek megfelelően hozott saját döntése alapján végez.

Az ellátási, illetve gondozási tevékenység, esetenként a kórállapot jellegétől, illetve súlyosságától függően, a kórállapot nyugalmi helyzetének, egyéb ellátásokhoz kötött »követését« jelentheti.

Az önálló betegellátási tevékenység esetében is megkülönböztetünk alaptevékenységeket és elvégezhető tevékenységeket.”

Betegút-koordináció háziorvos irányításával, szakellátás bevonásával

„Azon diagnózisok, diagnosztikai csoportok, amelyeket a háziorvosnak egyedül, vagy szakorvos bevonásával fel kell ismernie, azaz képesnek kell lennie a felsorolt diagnózisok kivizsgálási folyamatát irányítani.

Ide tartoznak pl. a beteg ellátásához jogszabály alapján előírt szakellátási javaslat megkérése céljából, más ellátók által szakrendelőben, vagy nem szállítható beteg esetében annak tartózkodási helyén nyújtott konzílium keretében igénybe vett ellátások. A csoporton belül önálló kategóriaként került meghatározásra az »Ismert és kivizsgált, beállított terápiával egyensúlyban lévő kórállapotok gondozása«. A felsorolt, többnyire krónikus betegségek, kórállapotok szakellátás irányításával megtörtént kivizsgálása, terápiás beállítása és az állapot stabilizálása után a betegellátás további eseményeinek meghatározása, koordinálása a háziorvos hatáskörébe tartozik. Szakellátást igénylő, akut vagy krónikus állapotrosszabbodás esetén szakkonzílium kéréséről, vagy a szakellátásba történő irányításról a háziorvos dönthet.

A csoportban felsorolt betegségek és állapotok gyanúja esetén a háziorvos indikálja a szakellátás általi ellátást (diagnózis felállítása, terápiás és gondozási jellegű ellátás), amely a továbbiakban is a szakellátás irányításával, annak elsődleges felelősségével zajlik. Ebben a folyamatban a háziorvos meghatározott feladatkörben vesz részt, a szakellátás részéről érkező konzíliumkérés formájában. Az együttműködés speciális területe a szakellátás írásos kérésére műtétek előtt a beteg aktuális állapotáról, gyógyszereléséről történő tájékoztatás, célzott kérdések írásos megválaszolása figyelemmel ugyanakkor a beutalási szabályoknak, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) általános alkalmazásának a járóbeteg-szakellátásban dolgozók általi betartására.

A »szakellátás által végzett gondozás« vagy egy adott betegség teljes körű ellátásának szakmai irányítását, vagy – gyakran krónikus betegségek esetében – az adott betegség egy vagy több aktuális fázisának, a beteg állapotának szakgondozását jelenti. Eközben az adott betegséggel kezelt beteg egyéb szempontból történő gondozása a háziorvos feladatkörébe tartozik.

Ebbe a kategóriába nem tartoznak bele a szakellátók által indikált azon vizsgálatok, amelyek egy következő (másik) szakellátáshoz szükségesek. Ezekben az esetekben a szakellátó gondoskodik a beteg beutalásáról, erre a háziorvos nem vehető igénybe.”

Minden orvosnak, aki háziorvosi rezidensként, háziorvosként, OMSZ által működtetett háziorvosi ügyeletben dolgozó orvosként tevékenykedik, ismernie kell a HHL-t, hiszen a dokumentumban megfogalmazottak határozzák meg a háziorvosok hatáskörét és kompetenciáit, és ez a dokumentum teremti meg a biztonságos munkavégzés alapjait.

A dokumentum folyamatos karbantartása

A dokumentum most napra kész, de a gyorsan változó szakmai és jogi környezetben elengedhetetlen a HHL dinamikus megújulása is. Az Országos Kórházi Főigazgatóság Alapellátás Fejlesztési Igazgatósága gondozásában, az ESZK Háziorvostan Tagozat közreműködésével a HHL folyamatos karbantartása meg fog valósulni.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. https://alapellatas.okfo.gov.hu/wp-content/uploads/2020/05/Megjelent-az-%C3%BAj-H%C3%A1ziorvosi-Hat%C3%A1sk%C3%B6ri-Lista-az-E%C3%BC.-K%C3%B6zl%C3%B6ny-2011p7-es-sz%C3%A1m%C3%A1ban-1317.-oldal.pdf

https://docplayer.hu/189750679-Magyar-egeszsegugyi-ellatasi-standardok-mees-2-0-valtozat.html

2. https://kollegium.aeek.hu/Iranyelvek/Index?AspxAutoDetectCookieSupport=1

Dr. Szabó János, Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszék, Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan Tagozat elnöke
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!