Segítségért kiált a haldokló egészségügy

Ígérte, végül mégis lemondta a szereplést az Önkormányzati Egészségügyi Napok téli szimpóziumán az egészségügyért felelős államtitkár, így a hallgatóságnak a döntéshozói szakpolitikai aktualitások helyett a szakmai beszámolókkal kellett beérnie az idei év első egészségügyi konferenciáján.

Bár a sürgősségi ellátást szabályozó miniszteri rendelet kidolgozásába a szakmai szervezeteket is bevonták, az október helyett december végén megjelenő, és január 1-jével hatályos rendelkezés néhány pontja az előkészítésben részt vevő szakembereket is meglepte – derült ki dr. Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnökének előadásából. Megemlítette, hogy a rendelet több olyan kötelezettséget is ró az intézményekre, amelynek a rendelet megjelenése és hatálybalépése között rendelkezésre álló rövid idő alatt nem mindannyian tudtak megfelelni.

Míg a szakma az akut alapellátási egységek (AAE) kialakítását csak pilot jelleggel, a III. progresszivitási szintű sürgősségi betegellátó osztályokon javasolta, a december 19-ei Magyar Közlönyben szembesültek azzal, hogy a rendelet II. progresszivitási szinten is elrendelte az AAE bevezetését – említette példaként az elnök. Mint mondta a pilotra azért lett volna szükség, hogy lássák, az alapellátási egység valóban csökkenti-e az sbo leterheltségét és az ellátási időt, ezáltal növelve a betegelégedettséget. Bár most is működnek sbo-hoz integrált alapellátási ügyeletek, sok alapellátó orvosnak komoly averziói vannak ezzel a szisztémával kapcsolatban; Bognár Zsolt szerint leginkább attól tartanak, hogy az sbo-ra is befogják őket dolgozni.

Az AAE-ken a 4-5-ös triázskategóriájú, diagnosztikát, szakorvosi konzíliumot, kórházi megfigyelést nem igénylő betegek ellátását orvosok, rezidensek és legalább hat hónapos sbo gyakorlattal rendelkező mentőtisztek és kiemelt kompetenciájú ápolók (APN) végzik – magyarázta az elnök. Hozzátette azt is, elképzeléseik szerint ez az egység mérsékelheti az alacsonyabb triázskategóriába sorolt páciensek frusztráltságát, ami korábban abból eredt, hogy látták, hogy a később érkező (ám súlyosabb) esetek hamarabb kerülnek sorra az ellátásban.

Az sbo-k működésében meghatározó a beáramló betegek száma, és az, hogy az ellátást követően hogyan tudják továbbadni a pácienseket. Míg a beáramlás az alapellátásban és a mentésben tapasztalható humánerőforrás-hiány miatt egyre nagyobb, a továbbadást is számos – az sbo-n kívülálló – probléma nehezíti. A beteg ellátása már az sbo-n is lelassulhat, hiszen hiába készül el gyorsan a CT- vagy röntgenfelvétel, ha nincs radiológus, aki azt azonnal kiértékelje. Ugyancsak az sbo-k leterheltséget növeli a kórházi ágyszámban, betegszállításban, vagy a szociális ellátásban tapasztalható kapacitáshiány.

Az előjegyzési listák és a beutalóhoz kötött ellátások miatt a járóbeteg-szakellátás nem tudja mérsékelni ezeket a problémákat, és nem lehet a triázst követően a betegeket egy olyan útra terelni, ami szintén beszűkülhet – reflektált egy felvetésre Bognár Zsolt

Bár az új rendelet előírja, hogy miután a betegadatokat rögzítik a kórház informatikai rendszerében, 10 percen belül meg kell történnie a triázsnak, ha azonban a beáramlás növekszik, újabb triázsnővért kell szolgálatba állítani ahhoz, hogy tartható legyen ez az előírás, ami azt is jelenti, hogy az sbo-kon a korábbinál nagyobb számú személyzetre lenne szükség.

Jönnek, de változást egyelőre nem hoznak az APN-ek

Nem kell tartani a kompetenciák „elrablásától”, ugyanis az APN képzésbe a Mihalicza-ösztöndíj sem vonzott tömegeket, mindössze 25-30 fős évfolyamokban végeznek a mesterképzésben most résztvevő szakdolgozók. Erről már dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke beszélt. A sürgősségi specializáción olyan premedikális szakembereket képeznek, akik a mentésben, az AAE-ken, a háziorvosi ügyeleteken és az sbo-kon önálló hatáskörben tudják segíteni az ellátást. Úgy vélte azonban, hogy hosszú időre van szükség ahhoz a szemléletváltáshoz, amelynek nyomán ezek a magasan képzett szakdolgozók megtalálják a helyüket az ellátórendszerben.

Míg a garantált bérminimum után futunk, folyamatosan számolni kell az egészségügyi szakdolgozói bértábla összecsúszására, ami rombolja a kiszámíthatóságot – mondta a béremelésekről az elnök. Emlékeztetett arra, hogy a MESZK kezdetektől azt szorgalmazta, hogy a bérminimumhoz kössék a bértáblát, ahogyan arra is, hogy a tavaly év végén négylépcsősként beharangozott béremelés első, erre az évre ígért többlete egyáltalán nem újdonság, hiszen az már a 2016-ban megkötött kollektív szerződésben is szerepelt.

Rezidensek kompetencia nélkül

Kis túlzással érettségivel rendelkező emberként dolgoznak a rezidensek a gyakorlati képzés teljes ideje alatt, hiszen nincsenek kompetenciáik, így semmire nem jogosultak a szakvizsga megszerzéséig, ami akár hat év is lehet – hangzott el a Magyar Rezidens Szövetség elnökének előadásában. Sipka Balázs szerint az elvándorlás csúcsidőszaka lecsengett, és a béremelések pozitív hatása is érezhető, igaz, a rezidensi alapfizetések a mellé megszerezhető kiegészítések ellenére sem motiválóak, azonban a jövőnek nem csak a pénzről kell szólnia.

Az MRSZ továbbra is a gyakorlati képzés minőségének javítására koncentrál. A szakképzés kiegészítéseként a szegedi egyetemen tavaly óta pilotként működik a vezető rezidensi rendszer, amelynek célja, hogy önsegítő, saját oktatásukat megszervező fiatal orvos közösségek jöjjenek létre. Szegeden szakterületenként egy vezető rezidenst választottak, 2018-ban 150 általános és szakspecifikus témára építették a képzéseiket.

Miniszteri biztost kérnek az alapellátók

Miközben a kormány a sürgősségi ellátásban január 1-jével már elindította a változásokat, az alapellátók márciusra várnak fordulatot, hiszen tavaly év végén, a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat az alapellátás megerősítését, és intézkedési terv kidolgozását ígéri. Amennyi ez utóbbiból eddig ismerhető, számos ponton mutat átfedést a Háziorvosok Online Szervezetének (HAOSZ) 170 oldalas javaslatcsomagjával, amelyet még két évvel ezelőtt készítettek el. Ezek közül dr. Békássy Szabolcs, a szervezet elnöke a háziorvosi hatásköri lista összeállítását, az alapellátásban is végezhető szakellátási feladatok finanszírozásának meghatározását, a jogszabályi deregulációt, és a praxisok adminisztratív terheinek csökkentését emelte ki.

A kormányzat korábbi, a háziorvosi rendszer átalakítását célzó terveiből, amelyet az Egészséges Magyarország 2014-2020 koncepció tartalmazott, talán csak az Alapellátási Törvény elfogadása valósult meg – foglalta össze az elmúlt nyolc év intézkedéseit az elnök, emlékeztetve arra, hogy a lassan négy éves törvényhez kapcsolódó rendeleteket mindmáig nem sikerült elkészíteni. Mindössze két évig tudták igénybe venni a praxisok az eszköztámogatásokat, a praxisvásárlást és letelepedést támogató kormányzati intézkedések ellenére nem sikerült mérsékelni a betöltetlen praxisok számát, és bár a prevencióra, szűrésekre fókuszáló alapellátás korábban is nagy hangsúllyal szerepelt a koncepciókban, a máig nem sikerült elindítani az országos vastagbélszűrési programot sem.

Mint fogalmazott, a legújabb intézkedési terv sikerére talán némi garanciát jelent, hogy azt a Pénzügyminisztériummal szoros együttműködésben dolgozza ki a szaktárca. Megemlítette, hogy a HAOSZ véleménye szerint preventív többletszolgáltatást a praxisközösségek tudnak nyújtani, így ezeket pártolják a csoportpraxisok helyett, ezekben ötvözve akár a vertikális és horizontális együttműködés nyújtotta előnyöket. Üdvözölte az Alapellátási Módszertani Központot létrehozásának ígéretét, hozzátéve, hogy ezt csak önálló keretek között tudják elképzelni. Emellett szorgalmazzák egy alapellátási miniszteri biztos kinevezését az alapellátás erős képviseletének érdekében.

Egészségügy: SOS!

Minden bíztatóan indult tavaly, amikor az új kormány megalakulása után Kásler Miklós és Nagy Anikó személyében nagy tapasztalatú, kiváló szakemberek kerültek az egészségügyet is magában foglaló tárca, valamint az ágazat élére – kezdte összefoglaló előadását Rácz Jenő, korábbi egészségügyi miniszter, Magyar Kórházszövetség volt elnöke. A miniszter terveit szinergikusan egészítette ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) hat pontja az egészségügyről, ehhez társult a Magyar Nemzeti Bank egészségügyre vonatkozó 22 pontos javaslatcsomagja is, ami üdvözítő és üdvözlendő programot jelentett a pénzügyi szféra részéről – sorolta a pozitívumokat az exminiszter.

Mindezek után derült égből villámcsapásként érkezett az Állami Számvevőszék elnökének nyilatkozata, ami után össztűz alá kerültek a kórházak: többet költenek, mint a rendelkezésre álló pénzügyi keret. A kezdeti bizakodást tovább rombolta az államtitkári poszton októberben bekövetkező „sorscsere”, s az év végére ismét eljutottunk az adósságrendezésig, ami konszolidációnak megint csak nem nevezhető, hiszen az eladósodás okait most sem orvosolták.

Miközben a szakma gumicsontként rágódik a magán- és és a közfinanszírozott ellátások szétválasztásán, a magyar egészségügy magányosan haldokolva fekszik, és segítségért kiált – fogalmazott Rácz Jenő, hozzátéve, kompetencia, tudás, szándék és ismeretek híján inkább nem kéne beleszólni az egészségügybe, de legalább az orvoslás egyetlen, ugyanakkor legfőbb szabályát be kellene tartani: Nil nocere!