Tölgyesi Gábor cikkei

Negyvenezres nézőrekord, idő előtt elkelt jegyek – a producerek is „nyomtatott, kis színes igazolásokkal” menekültek a vetítőkbe a tárgyalópartnerek elől. Az idei mustra felhozatala nem volt se rosszabb, se sokkal jobb a múlt évinél, bár igaz, hogy a külföldi újságírókat most inkább a mozgóképtörvény foglalkoztatta, mintsem a magyar mozi. (A dokumentum- és kisjátékfilmek versenyében már hagyomány a minőség – az egyetlen szépséghiba, hogy a legtöbbjüket sosem mutatják be.) Pedig születtek figyelemre méltó játékfilmek, főként a fiatalabb nemzedéknek köszönhetően: Antal Nimród Kontrollja, Fliegauf Benedek Dealerje, Hajdu Szabolcs Tamarája és Török Ferenc Szezonja azt bizonyítja, hogy a „jön az új generáció” nem puszta szlogen, sokkal inkább megdönthetetlen tény.

Évekig vártak a győztesek

A „szemle legszomorúbb filmjeként” aposztrofált Szezon csak a közönség elismerését vívta ki, s bár „megengedett magának” olykor közhelyes epizódokat is, az egyik legkiegyensúlyozottabb alkotás volt. Török Ferenc egy kunsági roma fiú nyári munkakeresésén keresztül mutatja be a Balaton és a főváros országimázsba „nehezen illeszkedő” miliőjét. A zsűri több jelentős díját viszont olyan filmek kapták, amelyek lassan készültek el – általában amiatt, hogy forgatókönyveiket a Magyar Mozgókép Közalapítványnál évekig visszadobták.

Egyszerű, mint egy görög dráma

Kerékpáros idegen járja az elhagyatott vidéket. Magányos házat keres – családi örökségét. A környék lakói kivetik maguk közül azt, aki eltér íratlan törvényeiktől. Így tesznek azzal a tizenöt éves lánnyal is, akit brutálisan meggyilkolnak. Janisch Attila pszichothrillerének, a Másnapnak a legjobb film díját ítélték oda. Kitüntették Medvigy Gábor operatőri munkáját, Gáspár Tibor és Lázár Kati színészi alakítását. A továbbiakban a film hideget, meleget egyaránt kapott.

A filmszemlén a Másnap vetítései váltották ki a legszélsőségesebb indulatokat. Az első bemutatón inkább elutasító volt a közönség, később viszont láthatóan mélyen felkavarta őket a film. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Ez normális jelenség. Szerintem akik nyitottan fogadták, azokat jóval erőteljesebben tudta megérinteni, mint a Hosszú alkony. Amiről egyébként azt gondoltam annak idején, hogy eléggé univerzális ahhoz, hogy külföldön befusson, mégis nehezebben indult. A mostani szemléről hét fesztiválmeghívással mentünk haza. A Másnap bemutatója előtt próbavetítéseket is tartottunk, hogy lássuk, kiket hol „talál el”. Már akkor világosan kirajzolódott, hogy aki az első pillanatban akarja megfogni a filmet, annak a kezéből kisiklik.

Legutóbbi játékfilmje, a Hosszú alkony bemutatója óta hét év telt el. A hosszú „hallgatás” mi mindent tett hozzá a megszólaláshoz?

– A „hallgatás” a belső munka szempontjából az elmélyülés lehetőségét biztosította. Másfajta alaposságot, tudást. Nem véletlen, hogy a film megszületésének utolsó periódusában már improvizatív megoldásokhoz menekültem. Most történt meg velem először, hogy egy filmet nem rajzoltam meg előre. Sokkal jobban építettem a színészre. Rossz filmes zsargonnal élve: a színész kevésbé volt „bevilágítható felület”, inkább lehetett érző, mozgó lélek.

2004 – a magyar film nagy éve lesz?

Számos elemzés látott napvilágot az idei magyar filmtermésről, s legtöbbjük szerint a magyar mozi ezúttal csalódást okozott. Jövő év februárjában újabb húsz egész estés alkotás méreti meg magát a hazai szemlén, néhány mű részleteit ismerve pedig van remény arra, hogy a 2004-es esztendő a magyar film nagy éve lesz.

S nem csak azért, mert a szokott kapkodás helyett az alkotások többsége „lassabban” készült. Mielőtt végleg temetnénk a múltat, illő megemlíteni az idei év utolsó magyar szenzációját. Az elsőfilmes Antal Nimród „underground” műve, a Kontroll négy nap alatt negyvenezer nézőt vonzott a mozikba; hasonló eredményt korábban csak egy év alatt tudtak elérni magyar alkotások. Igaz, a metróellenőrök és az aluljáróban bujkáló gyilkos komédiáját ezúttal rendesen meghirdették, nem „rejtegették” úgy, mint ahogy egyébként magyar filmeket vagy művészfilmeket eddig szokás volt – néhány kópiával, egy-két plakáttal és nulla hirdetéssel. Hasonlóan jó bánásmódban fog részesülni Salamon András negyedik játékfilmje, a Getno is; az alkotást amerikai érdekeltségű forgalmazója húsz kópiával indítja a mozikban.

Pedig  Salamon – a Zsötem vagy a Közel a szerelemhez alapján – még véletlenül sem nevezhető kommersz filmesnek. A Getno Las Vegasban játszódik, de nem az a fajta film, amelyik „majd’ lerobban” a filmvászonról: nincs halál, nincs bűntény, az apróságokat közelről kell figyelnie a nézőnek.

A film egy napjainkban Amerikába vándorolt magyar család viszontagságos kalandjait mutatja be. Érdekessége, hogy jeleneteit két operatőrrel vették fel. Salamon nagy fontosságot tulajdonít a filmzenének is: a Getno muzsikáját többek között az Anima Sound System és Balázs Elemér dzsesszbandája szolgáltatja.

Molnár György díjazott és betiltott filmjei

A hazai és külföldi fesztiválokon Molnár György filmjei mintegy negyven díjat nyertek, bár volt, hogy „nem díjazták” a m¦veit. A rendezŚ alkotásaiból most december 11-éig látható válogatás a Magyar Televízió kései – úgynevezett „értelmiségi” – idŚsávjában. Az m1 csatornán november 20-án este 11-kor mutatják be A varázsló álmát, amelyet a New York-i Modern M¦vészetek Múzeuma 1990-ben örök idŚkre archivált. Érdemes éber értelmiséginek lenni, s nem csak ezen az estén.

Az összeállítás elejére rögtön egy „botrányos” Molnár-film került. A rendszerről szóló zenés paródia, a Lóden-show az illetékesek aktív nemtetszését váltotta ki, mivel már 1980-ban bírálta azt, amit a Csinibaba tett meg jóval később. A történet egy ötvenes évekbeli bárban, a „Kultuszház”-ban játszódik, dalokban, illetve az ezeket ellenpontozó képekben, koreográfiában fejeződik ki az alkotói vélemény a korszak társadalmáról. És csak látszólag mókával és kacagással. Mivel a cenzori szemeket nem volt könnyű becsapni, Molnár György a tévéjáték befejezése után megismerhette a „dobozolás” súlyos fogalmát, művét több évig nem vetítették. De a rendező nem jött ki a gyakorlatból: a Vigyázat, mélyföld! ugyancsak vihart kavart, s ugyancsak több évet várhatott a bemutatásra. A formabontó zenés mű sajátos nemzedéki önéletrajz Bereményi Géza, Esterházy Péter, Cseh Tamás, Kornis Mihály, Spiró György, Vámos Miklós és mások művei alapján, mai szemmel nézve inkább ajánlandó, mintsem tiltandó film. Premierje a televízióban 1989-ben lehetett, amely nemcsak a demokratizálódás, hanem Molnár György évének is tűnik, hiszen ekkor kerülhetett elő a dobozból egy későbbi opusz, az Örökkön-örökké is. Ez a tévéfilm, amely a nyolcvanas években is meglévő szegénységről szól, semmiféle külhoni és belföldi bemutatón, fesztiválon nem szerepelhetett. Később több országban sugározták, ’89-ben az igen válogatós magyar film- és tévékritikusok díját is megkapta.

Oscarra nevezik Fliegauf Benedek filmjét

Ilyen szakmai egyetértésre régen volt példa: Fliegauf Benedek első egész estés alkotását, a Rengeteg című filmet nevezi a filmszakma Oscar-díjra a nem angol nyelvű filmek kategóriájában. A mozi az idei filmszemlén és a Berlinalén is díjat kapott, nemrég a Torontói Fesztivál versenyszekciójában mutatták be sikerrel. A huszonkilenc éves rendező fillérekből forgatta filmjét, digitális technikával és jórészt amatőr szereplőkkel.

A fiatal rendezőt a filmszemle törzsközönsége már jól ismerte korábbi műve, a Beszélő fejek alapján, ám 2001-ben az akkori zsűri úgy döntött, rövidfilmekből kevesebb is elég, így Fliegaufot többekkel együtt eltanácsolták. A főként fiatalokból álló „kizártak” csoportja „ellenfesztivált” szervezett; s Fliegauf kizsűrizett munkája, a Hypnos a rövidfilmek Mekkájában, Cottbusban rendezői díjat, Drezdában pedig ifjúsági Oscart kapott. Ám a rendezőt mégsem vették föl a főiskolára, s hiába kért pályázati támogatást egész estés mozijához, a Dealerhez, nem kapott.

„Tettre kész voltam, de nem lehetett dolgozni. Nekem pedig nehéz, ha nem forgathatok, ezért végiggondoltam, mi az a minimális pénz, amiből mégis létre lehet hozni egy filmet.” Ez lett a Rengeteg, amelynek hét epizódja irodalmi igényű, kíméletlen dialógusok sorozata, látványos jelenetek nélkül. A film gyártója, az Inforg Stúdió elsőre még talált kivetnivalót a forgatókönyvben, később mégis belefogott a vállalkozásba. Azután pedig csak a díjakat számolta. Az idei magyar filmszemlén a mű négy elismerést zsebelt be, köztük a külföldi kritikusok díját; a Berlinale Forum-szekciója is kitüntette, most pedig itt az Oscar-jelölés. (Február végére 5-6 külföldi film kap majd hivatalos jelölést, az Amerikai Filmakadémia 90-100 ország mozgóképéből válogatja össze a befutókat.) Ráadásul a Torontói Fesztivál versenyprogramjában vetítették.

Naplószerű önéletírás

Az Igazolt hiányzás című regény szerzője, Gerlóczy Márton huszonegy-huszonkét éves. Dédapja Áprily Lajos, nagybátyja Jékely Zoltán, unokatestvére Péterffy Gergely. Nagyapja Mészáros Dezső szobrász, nagyanyja Gerlóczy Sári festőművész. Bár a felmenők művészi teljesítménye még semmire sem garancia, a genetikai örökség – és a miliő – ártani biztosan nem árt.

Gerlóczy talált kiadót – vagy a kiadó találta meg őt –, könyve jól megy, számtalan írás jelent meg róla. Szerencsés, az biztos; az pedig csak ezután dől majd el, tud-e élni a szerencséjével. S hogy honnan ismerem ilyen jól a szerző családfáját? A könyv körüli kampányból, melynek ez is része volt.

Megjegyzem, a médiafelhajtás miatt sokáig a kezembe se vettem Gerlóczy kötetét. Viszonylag friss, de erős jelenség ugyanis, hogy a gagyi, a minőségi lektűr és a szépirodalom propagálása között nincs határ; a reklám – természetesen üzleti megfontolásokból – irodalmi köntösbe bújtat olykor kétes értékű (vagy éppen kétségtelenül értéktelen) irományokat is. Gerlóczy Mártont könyve hátsó borítóján maga Jancsó Miklós üdvözli szívélyesen a magyar irodalomban, de elismerően nyilatkozik róla a kritikus Tarján Tamás is. Nádasdy Ádám pedig hatalmas lendületéért, kemény humoráért és megható szókimondásáért méltatja – bár visszafogottan – a regényt. Az Igazolt hiányzás valójában nem is regény, hanem egy „megrögzött kívülálló”, egy író alkatú fiatalember naplószerű önéletírása, jóllehet a bevezetőben a szerző könyvének szereplőit és helyszíneit többnyire fiktívnek mondja. Lajstromozza azt a valószínűtlen valóságot, amely a fogantatás pillanatától az iskolakerülésen és kicsapatás(ok)on át az önigazolás nagy zárótételéig tart.

Közönségcsalogatás vígjátékkal, zenével

Veszprém, Szolnok, Miskolc és Szeged után most a fővárosban kezdődik el a magyar színidirektorok „rémdrámája”, az igazgatóváltás, s ezzel együtt a találgatások, a nyilatkozatháborúcskák és a finom üzengetések időszaka. A teátrumok számos jól bevált sikerdarabbal keresik a nagyérdemű kegyeit: a zenés előadások, valamint Molnár Ferenc vígjátékai mind vidéken, mind a fővárosban továbbra is uralják a színpadokat.

A Vidám Színpad élén már megtörtént a vezetőváltás, itt Puskás Tamás kapott egy évre lehetőséget. Ha anyagi és művészi szempontból egyaránt sikerül konszolidálnia az intézményt, akkor – közhasznú társaságról lévén szó – pályázat nélkül is esélye lehet a folytatásra. A Madách Színház vezető posztjára már ki is írták a pályázatot, a beadási határidő szeptember 30-a. A kiírás alapvetően zenés színházra szól. Kerényi Imre, a Madách mostani igazgatója – aki több cikluson keresztül irányította a színházat – valószínűleg nem pályázik. Szirtes Tamás viszont, aki igen régóta a színház rendezője, már több alkalommal is kijelentette, hogy benyújtja pályázatát.

Az Új Színházban a jövő év elején jár le Márta István mandátuma. Erre a teátrumra is hamarosan kiírják a pályázatot. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a József Attila Színházat megpályáztatják-e, hiszen ez a teátrum közhasznú társasággá alakult, így nem kötelező a pályázat. Léner Péter direktori mandátuma lejár, Koltai Róbert művészeti vezető kerülhet az örökébe.

Koltai Lajos rendezi a Sorstalanságot

Világhírű operatőrünk, Koltai Lajos két éve tervezi, hogy rendezői bemutatkozásaként filmre viszi Kertész Imre irodalmi Nobel-díjjal elismert művét, a Sorstalanságot. Erre maga a regényíró kérte őt fel. A magyar produkciós cég, a Magic Media Rt. hat éve készíti elő a forgatást – a Nobel-díjnak köszönhetően most európai stúdiók is beszálltak a produkcióba.

Néhány hónapon belül elkezdik rögzíteni a Sorstalanság első jeleneteit. A forgatás Magyarországon hatvan napig tart. A film Budapesten és vonzáskörzetében, ezenkívül a Bakony-széli Szabadbattyánban készül. Fölépítik az auschwitz-birkenaui, a buchenwaldi és a zeitzi táborokat idéző díszleteket, amelyeket Lázár Tibor tervez. A zeitzi benzingyárban zajló epizódokat a Dunaújvárosi Vasmű területén veszik fel. Németországban öt napra áll fel a stáb, a helyszínt még nem választották ki.

Ennio Morricone komponálja a zenét

A történetet kronológiai sorrendben rögzítik, ami ritkaságnak számít. Az alkotás magyar nyelven készül. A film tervezett költségvetése 2 milliárd forint. Magyar, német, angol, francia és izraeli koprodukcióban jön létre, de a Magic Media két producere, Barbalics Péter és Törő Csaba még olasz partnert is meg akar nyerni. Ebben Giuseppe Tornatore rendező segíti őket, aki Szabó István után Koltai Lajos „második számú” rendezője. (Tornatore művének, Az óceánjáró zongorista legendájának operatőreként jelölték Koltait Oscar-díjra.) Tornatore jóakarata mellett még egy „biztos olasz” támogatója van a produkciónak: a Sorstalanság zenéjét Ennio Morricone komponálja.

A polírozáshoz egy tonna kenyeret morzsoltak szét

„Megadja adósságát, mikor készen lesz a Bazilika.” A kiegyezés korában született mondás még az 1900-as évek elején is élt, a Szent István Bazilika ugyanis hat évtizeden keresztül épült. A pesszimista szállóigét végül az 1905-ös esztendő érvénytelenítette, már ami az építkezés befejezését illeti. Most a templom rekonstrukciója is lezárult, mintegy húsz év után.

A székesegyház és a Szent István tér mostanra a főváros egyik legszebb központi része lett. A magyar állam több mint 4 milliárd forintot fordított a munkálatokra, a költségekhez a Katolikus Egyház és a hívek is hozzájárultak. A Bazilika a XIX. század nagy magyar építészeinek és képzőművészeinek közös remekműve, valamint a polgárosodás korának és a vallásos ihletettségnek tökéletes kifejeződése. Legutoljára talán újkorában volt ilyen lenyűgöző.

Magyar eklektika

Lipótváros már az 1800-as évek elején Pest legvirágzóbb negyede volt. A plébániatemplom építésének gondolata korán felvetődött. Az egykori „hecc-színház” helyére tervezendő templom építésére végül Hild József kapott megbízást 1845-ben, a pesti városi tanácstól. Az építkezést 1848-ban kezdték el. A munkálatokat korábban a nagy árvíz hátráltatta, majd a szabadságharc késleltette. Hild halála után az építkezés vezetését 1867-ben Ybl Miklós vette át. Az épülő kupola – a pillérek egyenetlen süllyedése következtében – egy évvel később beszakadt, Ybl ezért átdolgozta Hild terveit. A változtatások már a jellegzetes „magyar eklektika” jegyében fogantak. A főhomlokzat és a hátsó homlokzat Ybl neoreneszánsz architektúrája, míg a kelet-nyugati homlokzat Hild klasszicista felfogását tükrözi.

Egy filmrendező első regénye: Az északi szél

André Szőts mintegy 170 film rendezője és koproducere. Nevéhez fűződik az Oscar-díjas Cyrano de Bergerac, valamint a Napóleon is. Hogy miért ragad tollat egy világhírű rendező, akinek oly sok módja van az önkifejezésre a mozgóképek világában, arról így vall: „Amikor befejeztük a Napóleont, amely hatalmas produkció volt, le kellett szállnunk a fellegekből. Nehéz periódus egy elképzelt világból visszatérni a hétköznapokba. Számomra a kivezető út az írás volt. Képet akartam adni arról, hogyan látom én a filmszakmát, a kiváltságosak világát, elegáns éttermek, hotelek miliőjét – amelyet ismerek.”

Tagadhatatlan, hogy Az északi szél szerzője a filmek jó ismerője: a regény egy kiváló forgatókönyv alapja is lehetne. Szőts, bár nem zárja ki a lehetőséget, mégsem gondolkodik azon, hogy regényét filmvászonra vigye, producerként talán nem is vállalná a művet. „A filmmel ellentétben a könyvírás szabad tevékenység. Itt nincsenek költségvetési gondok, nem érdekelt, mibe kerülne egy jelenet, sőt nagyon vigyáztam arra, hogy minden jelenet meglehetősen drága legyen. Megengedtem magamnak, hogy elvigyem az olvasót egy olyan világba, amelybe egyébként csak egy rendkívül szűk és privilegizált réteg nyerhet bepillantást. Producerként tudom, ha ebből filmet akarnék készíteni, annak a büdzséje százmillió dollár körüli összeg lenne.”

Fesztivál Kapolcson – már tizenötödször

A Völgy egyik vonzereje a helyszín, az élő természeti közeg. Aki a pörgést szereti, azt Kapolcs főutcáján meglelheti, de száz méterrel odébb már egy erdő alján találja magát. A környezet szabadságot sugall, itt nincs beszorítva mesterséges határok, őrző-védők és kerítések közé senki. A programoknak helyt adó hat falu összlakossága 3000, a fellépő művészeké pedig 3500 fő. A falu lakói közül 470-en dolgoznak a fesztiválon, és ha megállítunk bárkit egy kérdéssel, a maga nyugodt ritmusában válaszol, sőt lehet, hogy elmeséli az életét.

A Völgy azonban nemcsak a kulturális programokról szól, hanem olyan barátokról is, akik profitmentesen törődnek mind a fesztivállal, mind a helyszínekkel. Manapság ez is ritka. A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet a rendezvény szervezése mellett egész évben falufejlesztéssel foglalkozik. A fesztivál jórészt a helyi lakosoknak, önkormányzatoknak, civil szervezeteknek (a Völgyben 15 év alatt 46 civil szervezet született), valamint a közönségnek és a támogatóknak köszönheti a létét, mivel évről évre anyagi gondokkal küzd. Ugyanis egyedülálló módon – talán ilyen az ókori olimpiák idején volt utoljára – igyekszik kizárni a haszonelvűséget. Az 1000 forintos napijegyért a közönség 40 programot láthat. A jegybevételt az önkormányzatok kapják, infrastrukturális fejlesztésre. Miután az évek során nem intézményesült, s nem is lett gazdasági vállalkozás a fesztivál, 1989 óta „a világ legegyszerűbb” rendezvénysorozata.

Veszprém

A Veszprémi Nyári Fesztivál irodalmi vacsoraestekre, templomi orgonahangversenyekre és a Zenélő Udvar kamarazenei hangversenyeire invitálja a látogatókat. A Nyáresték a Várszínpadon rendezvény kínálatában elsősorban zenés, táncos és folklórprogramok szerepelnek, műfaji korlátok nélkül. A dzsessz, a világzene és a pop képviselői jól megférnek a pódiumon az Állami Népi Együttessel és Román Sándor Experidance társulatával. A fesztivál része a Vivace Nemzetközi Kórusfesztivál, amelynek keretében négy kontinens legjobb énekkarai adnak találkozót egymásnak. Mottója: Az élet örömei. A nyári fesztivál nyitóestjét a Várszínpadon éppen a kórusok adják. Másnap amerikai, belga, katalán, lett, magyar, orosz, szlovén és ukrán együttesek lépnek fel. A Veszprémi Vigasságok rendezvény pedig egész napos szórakozást ígér a népművészet és népi kultúra barátainak.

(Veszprém, augusztus 1–20.)

Győr

A nagymúltú Győri Nyár július 20-ig igazi összművészeti fesztivál lesz. A város filharmonikusai és Vukán György július 4-én, amikor az Újvilágban a függetlenség napját ünneplik, az amerikai zenének szentelik az estét. A zenekar Elgar, Gershwin, Grofé, Bernstein népszerű kompozícióit szólaltatja meg. Július 8-án a Balázs Elemér Group tart lemezbemutató koncertet, másnap Sebestyén Márta és a Vujicsics együttes lép fel.

A Brass in the Five kvintettet az új utak keresése évekkel ezelőtt összehozta Kincses Veronika és Gregor József énekművészekkel. A július 11-én felhangzó átiratokat az együttes készítette George Friedrich Händel operáinak legismertebb darabjaiból. Július 11-én a beregszászi Illyés Gyula Színház hozza Győrbe a Karnyónét Vidnyánszky Attila rendezésében, július 18-án pedig David Di Fiore amerikai orgonaművész tart hangversenyt a Bazilikában, világ körüli koncertturnéját követően. Győrben a 35. Nemzetközi Művésztelep kiállítása és a néptáncfesztivál mellett még számos program ünnepli a nyarat.

Wolfgang Amadeus Mozart élete

Sikeres színmű, Oscar-díjas film, valamint musical is született már Mozart életéről. A bécsi klasszika mesterének pályafutásáról most Pártay Lilla készített látványos balettet. Bár sokakat foglalkoztat, hogy a művészi mondanivalóban gazdag zeneszerző végül az éhezésnek vagy a féltékeny ellenlábas, Salieri ármányának esett-e áldozatául, a koreográfus nem kíván ebben a kérdésben igazságot tenni. „A librettó nem Salieri és Mozart konfliktusát, hanem a látványos cselekményeket fogalmazza meg a tánc nyelvén. Mozart születésétől a haláláig kronológiai sorrendben mutatja be az öntörvényű zseni pályafutását. Korrajzot ad, megidézi Salzburgot, bepillantást enged a bécsi miliőbe, s Mozart párizsi tartózkodását is feleleveníti. És természetesen megmutatja az emberi magány gyötrelmét is” – mondta Pártay Lilla a premier előtt.

A Kossuth-díjas, kiváló művész életében 1968 volt a fordulat éve: ekkor a várnai balettversenyen táncosként bronzérmet nyert, és megkapta a legjobb koreográfusnak járó díjat is. A verseny után John Cranko meghívta Münchenbe A hattyúk tava főszerepére. Első nagy koreográfiája Tolsztoj Anna Kareninája volt. 2001-ben Concerto címmel idézte meg Bartók Béla életét, következő darabja pedig az Elfújta a szél lesz. Amint elmondta, keresi az olyan látványos témákat, amelyeket balettszínpadon eddig még nem valósítottak meg.