Megszépült a Bazilika és a Szent István tér

A polírozáshoz egy tonna kenyeret morzsoltak szét

„Megadja adósságát, mikor készen lesz a Bazilika.” A kiegyezés korában született mondás még az 1900-as évek elején is élt, a Szent István Bazilika ugyanis hat évtizeden keresztül épült. A pesszimista szállóigét végül az 1905-ös esztendő érvénytelenítette, már ami az építkezés befejezését illeti. Most a templom rekonstrukciója is lezárult, mintegy húsz év után.

A székesegyház és a Szent István tér mostanra a főváros egyik legszebb központi része lett. A magyar állam több mint 4 milliárd forintot fordított a munkálatokra, a költségekhez a Katolikus Egyház és a hívek is hozzájárultak. A Bazilika a XIX. század nagy magyar építészeinek és képzőművészeinek közös remekműve, valamint a polgárosodás korának és a vallásos ihletettségnek tökéletes kifejeződése. Legutoljára talán újkorában volt ilyen lenyűgöző.

Magyar eklektika

Lipótváros már az 1800-as évek elején Pest legvirágzóbb negyede volt. A plébániatemplom építésének gondolata korán felvetődött. Az egykori „hecc-színház” helyére tervezendő templom építésére végül Hild József kapott megbízást 1845-ben, a pesti városi tanácstól. Az építkezést 1848-ban kezdték el. A munkálatokat korábban a nagy árvíz hátráltatta, majd a szabadságharc késleltette. Hild halála után az építkezés vezetését 1867-ben Ybl Miklós vette át. Az épülő kupola – a pillérek egyenetlen süllyedése következtében – egy évvel később beszakadt, Ybl ezért átdolgozta Hild terveit. A változtatások már a jellegzetes „magyar eklektika” jegyében fogantak. A főhomlokzat és a hátsó homlokzat Ybl neoreneszánsz architektúrája, míg a kelet-nyugati homlokzat Hild klasszicista felfogását tükrözi.