Igazolt hiányzás

Naplószerű önéletírás

Az Igazolt hiányzás című regény szerzője, Gerlóczy Márton huszonegy-huszonkét éves. Dédapja Áprily Lajos, nagybátyja Jékely Zoltán, unokatestvére Péterffy Gergely. Nagyapja Mészáros Dezső szobrász, nagyanyja Gerlóczy Sári festőművész. Bár a felmenők művészi teljesítménye még semmire sem garancia, a genetikai örökség – és a miliő – ártani biztosan nem árt.

Gerlóczy talált kiadót – vagy a kiadó találta meg őt –, könyve jól megy, számtalan írás jelent meg róla. Szerencsés, az biztos; az pedig csak ezután dől majd el, tud-e élni a szerencséjével. S hogy honnan ismerem ilyen jól a szerző családfáját? A könyv körüli kampányból, melynek ez is része volt.

Megjegyzem, a médiafelhajtás miatt sokáig a kezembe se vettem Gerlóczy kötetét. Viszonylag friss, de erős jelenség ugyanis, hogy a gagyi, a minőségi lektűr és a szépirodalom propagálása között nincs határ; a reklám – természetesen üzleti megfontolásokból – irodalmi köntösbe bújtat olykor kétes értékű (vagy éppen kétségtelenül értéktelen) irományokat is. Gerlóczy Mártont könyve hátsó borítóján maga Jancsó Miklós üdvözli szívélyesen a magyar irodalomban, de elismerően nyilatkozik róla a kritikus Tarján Tamás is. Nádasdy Ádám pedig hatalmas lendületéért, kemény humoráért és megható szókimondásáért méltatja – bár visszafogottan – a regényt. Az Igazolt hiányzás valójában nem is regény, hanem egy „megrögzött kívülálló”, egy író alkatú fiatalember naplószerű önéletírása, jóllehet a bevezetőben a szerző könyvének szereplőit és helyszíneit többnyire fiktívnek mondja. Lajstromozza azt a valószínűtlen valóságot, amely a fogantatás pillanatától az iskolakerülésen és kicsapatás(ok)on át az önigazolás nagy zárótételéig tart.