Négy díj a Másnapnak

Egyszerű, mint egy görög dráma

Kerékpáros idegen járja az elhagyatott vidéket. Magányos házat keres – családi örökségét. A környék lakói kivetik maguk közül azt, aki eltér íratlan törvényeiktől. Így tesznek azzal a tizenöt éves lánnyal is, akit brutálisan meggyilkolnak. Janisch Attila pszichothrillerének, a Másnapnak a legjobb film díját ítélték oda. Kitüntették Medvigy Gábor operatőri munkáját, Gáspár Tibor és Lázár Kati színészi alakítását. A továbbiakban a film hideget, meleget egyaránt kapott.

A filmszemlén a Másnap vetítései váltották ki a legszélsőségesebb indulatokat. Az első bemutatón inkább elutasító volt a közönség, később viszont láthatóan mélyen felkavarta őket a film. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Ez normális jelenség. Szerintem akik nyitottan fogadták, azokat jóval erőteljesebben tudta megérinteni, mint a Hosszú alkony. Amiről egyébként azt gondoltam annak idején, hogy eléggé univerzális ahhoz, hogy külföldön befusson, mégis nehezebben indult. A mostani szemléről hét fesztiválmeghívással mentünk haza. A Másnap bemutatója előtt próbavetítéseket is tartottunk, hogy lássuk, kiket hol „talál el”. Már akkor világosan kirajzolódott, hogy aki az első pillanatban akarja megfogni a filmet, annak a kezéből kisiklik.

Legutóbbi játékfilmje, a Hosszú alkony bemutatója óta hét év telt el. A hosszú „hallgatás” mi mindent tett hozzá a megszólaláshoz?

– A „hallgatás” a belső munka szempontjából az elmélyülés lehetőségét biztosította. Másfajta alaposságot, tudást. Nem véletlen, hogy a film megszületésének utolsó periódusában már improvizatív megoldásokhoz menekültem. Most történt meg velem először, hogy egy filmet nem rajzoltam meg előre. Sokkal jobban építettem a színészre. Rossz filmes zsargonnal élve: a színész kevésbé volt „bevilágítható felület”, inkább lehetett érző, mozgó lélek.