Csalóka fények a filmszemlén

Negyvenezres nézőrekord, idő előtt elkelt jegyek – a producerek is „nyomtatott, kis színes igazolásokkal” menekültek a vetítőkbe a tárgyalópartnerek elől. Az idei mustra felhozatala nem volt se rosszabb, se sokkal jobb a múlt évinél, bár igaz, hogy a külföldi újságírókat most inkább a mozgóképtörvény foglalkoztatta, mintsem a magyar mozi. (A dokumentum- és kisjátékfilmek versenyében már hagyomány a minőség – az egyetlen szépséghiba, hogy a legtöbbjüket sosem mutatják be.) Pedig születtek figyelemre méltó játékfilmek, főként a fiatalabb nemzedéknek köszönhetően: Antal Nimród Kontrollja, Fliegauf Benedek Dealerje, Hajdu Szabolcs Tamarája és Török Ferenc Szezonja azt bizonyítja, hogy a „jön az új generáció” nem puszta szlogen, sokkal inkább megdönthetetlen tény.

Évekig vártak a győztesek

A „szemle legszomorúbb filmjeként” aposztrofált Szezon csak a közönség elismerését vívta ki, s bár „megengedett magának” olykor közhelyes epizódokat is, az egyik legkiegyensúlyozottabb alkotás volt. Török Ferenc egy kunsági roma fiú nyári munkakeresésén keresztül mutatja be a Balaton és a főváros országimázsba „nehezen illeszkedő” miliőjét. A zsűri több jelentős díját viszont olyan filmek kapták, amelyek lassan készültek el – általában amiatt, hogy forgatókönyveiket a Magyar Mozgókép Közalapítványnál évekig visszadobták.