A kötelező kamarai tagság fölszámolása rosszízű erőfitogtatás
A kötelező kamarai tagság fölszámolása Darvai László ostorosi háziorvos szerint nem egyéb, mint politikai rövidlátás, rosszízű erőfitogtatás, írja a Népszava.
- „Megdöbbentő, hogy a DK-s MOK-vezetés képes idáig elmenni”
- Hegedűs Zsolt: Tisztulást is remélek a változástól
- Gulyás: Majd meglátjuk, aláírják-e az ügyeleti szerződéseket a háziorvosok
- Háziorvosok reagálnak az ügyeleti rendszer átalakítására
- Álmos Péter hitvány kommunikációról, hazugságokról és újratervezésről
– Néhány óra alatt közel százan írtuk alá a kamarai tagságot megerősítő nyilatkozatot az egri járásban – vágja rá Darvai László a Heves megyei Ostoros háziorvosa, mentőorvos arra a kérdésre, marad-e kamarai tag. Az ő szakmai ismeretségi körében e kérdésre nincs is más válasz, mint a maradás.
A kamarára – állítja – nemcsak az orvosoknak, hanem a betegeknek is igen nagy szükségük van. Ez egy céh, amely egyfajta garancia arra, hogy tagjai „a beteg üdve a legfőbb törvény” elve alapján dolgoznak. „Borzasztóan rosszul esik és sértve érzem magam, hogyha akárki, akár az államtitkárság, akár a mentőszolgálat azt merészeli mondani, hogy az orvosi kamara veszélyezteti a betegellátás biztonságát. A kamara mi vagyunk, mi, magyar orvosok, mindannyian. Aki az orvosi kamarát támadja betegellenességgel, az mindannyiunkat támad.”
Darvai László az egri kórházban kezdte az orvoslást, belgyógyász és családorvostan szakorvos, évekig dolgozott a sürgősségi osztályon ügyeletvezetőként. Több évtizede mentőorvos, oktató háziorvos, kognitív viselkedésterapeuta.
Az ügyeleti rendszer átalakításával, amelyről már hetek óta zajlik a vita, szerinte az a gond: úgy sikerült elhitetni a politikusokkal, hogy ez majd hatékony, jó rendszer lesz, hogy még a kísérleti programként elhíresült hajdú-bihari modell valódi adatait sem ismerhette meg a nyilvanossag, de még az orvosok sem.
„A háziorvosok is csak egymástól hallanak arról a 18 hónapról történeteket, amelyek vagy igazak, vagy nem. Abban a programban tudomásom szerint alig vett részt háziorvos, főleg mentőtisztek és mentőszakápolók látták el a feladatot. Olyan szakemberek ügyelnek éjszaka és hétvégén, akiknek a sürgősségi ellátásban van gyakorlatuk és nem a háziorvoslásban szokásos betegségek ellátásában. Nyilván jelentős az átfedés, de például a lázzal, kiütéssel járó gyermekbetegségek, vagy egy kezdődő agyhártyagyulladás felismeréséhez orvosi tapasztalatra is szükség van. Hatalmas területek fognak egy-egy ügyeleti ponthoz tartozni, és este tíztől reggel nyolcig orvos csak a sürgősségi osztályokon vagy néhány olyan mentőállomáson lesz elérhető, ahol rohamkocsi van. Háromszázegynéhány helyett száznégy ügyeleti pont 93 000 négyzetkilométere? – és ott sem orvos várja majd a betegeket? Borítékolható a sürgősségi osztályok várható túlterheltsége. Ha ez jelenti a betegbiztonságot, ebből nem fognak kérni a magyar emberek.”
– A háziorvosok ellenállásának az is oka, hogy az új ügyeleti rendszer mellett egyéb megrázkódtatás is érte őket – magyarázza az ügyeletek elutasítását a Népszavának Darvai László. – A kormányzat a rezsiválság közepén még néhány százezer forintnyi finanszírozást is bizonytalanná tett egy új teljesítményméréssel, amely inkább a beteg egészségtudatosságát díjazza, mintsem az orvosi gondozás minőségét. Ha a beteg nem törődik magával, az az orvos járandóságát csökkenti.
– Régi kritikusa vagyok a jelenlegi ügyeleti rendszernek – állítja Darvai László. – Nem gondolom, hogy ami van, az jól működik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy olyan új rendszer jelentené a megoldást, amelyről sem engem, mint háziorvost, sem a szakmai kollégium háziorvosi tagozatát, sem az egyetemek családorvosi tanszékeit nem kérdezték meg. Sőt nem is fogadták el a fölajánlott szakmai segítséget. Az orvosi kamara nem azért támadja az ügyeleti rendszert, mert nem akarja megreformálni azt. De azt nem tudja elfogadni, hogy úgy csökkentsék a korábbi több, mint 300 ügyeleti ellátóhelyet a harmadára, hogy közben ne legyenek tisztázottak a szakmai kompetenciák és egyértelműek a betegutak.
