hirdetés
2017. március. 28., kedd - Gedeon, Johanna.

Az antiretikulin antitestek vizsgálata cöliákiában: a szerológiai szűrésre vonatkozó ajánlások szakirodalmi áttekintése

A cöliákiás esetek azonosításának alapját az anti-tTG és/vagy EMA antitestek kimutatása képezi. Az ARA tesztek a jelenlegi ajánlásokban már nem szerepelnek a szerológiai szűrésre javasolt módszerek között.

A cöliákia klinikai megjelenése igen változatos, jellemzője cöliákia specifikus antitestek, HLA-DQ2 és/vagy DQ8 molekulák jelenléte, illetve a gasztrointesztinális rendszer szöveteinek károsodása. Bár a HLA-DQ2 és/vagy -DQ8haplotípusok genetikai kockázatot jelentenek cöliákia irányában, néhány nem-HLA gén szerepéről is beszámoltak, ilyenek például az interleukin-21 (IL-21), IL-2 és KIAA1109 gének.

Manapság már szenzitív és specifikus szerológiai tesztek állnak rendelkezésre a CD szempontjából veszélyeztetett szimptómás és non-szimptómás betegek szűrésére, többek között a szöveti transzamináz (tTG), endomízium elleni antitest (EMA) és újabban a deamidált gliadin peptid (DGP). A szerológiai és molekuláris genetikai diagnosztikai módszerek kombinált alkalmazása jelentősen bővítette ismereteinket a cöliákia klinikai spektrumáról és epidemiológiájáról. A jelenlegi szakirodalmi adatok szerint a nem diagnosztizált esetek aránya 1:5 és 1:8 között változik, és ezek többségét az atípusos klinikai képpel jelentkező betegek teszik ki.

Klinikai javallatok és diagnosztikai ajánlások cöliákia gyanújakor

A szövődmények megelőzése érdekében elengedhetetlen a cöliákia korai és pontos diagnosztikája. Nem kezelt esetekben csökken a tápanyagok felszívódása és malnutríció alakul ki. Cöliákiás betegeknél fokozott más autoimmun betegségek és egyéb kórképek (pl. non-Hodgkin-lymphoma) előfordulásának kockázata. A diagnosztikai késlekedés csökkentése érdekében az irányelvek azt javasolják, hogy a vizsgálatok menetét a tünetek és/vagy kockázati tényezők jelenléte szabja meg.

Gyermek- és serdülőkorban cöliákiára utalhat az alábbi tünetek jelenléte: krónikus vagy intermittáló hasmenés; szopási képtelenség; testsúlycsökkenés; növekedésbeli elmaradás; késő pubertás; amenorrhoea; vashiány; anaemia; hányinger, hányás; krónikus hasi fájdalom, görcsök vagy puffadás; krónikus székrekedés, krónikus fáradtság; rekurrens aftás szájgyulladás (szájüregi fekélyek); dermatitis herpetiformisra emlékeztető bőrkiütés; kis traumára bekövetkező csonttörés/osteopenia/osteoporosis; kóros májenzim értékek. Kockázati tényezőnek számít az 1-es típusú diabetes mellitus, a Down-szindróma, az autoimmun pajzsmirigybetegség, a Turner-szindróma, a Williams-szindróma, a szelektív immunglobulin A- (IgA) hiány, az autoimmun májbetegség, valamint az elsőfokú rokonok körében előfordult cöliákia.

Több szakmai társaság adott már közre irányelveket a cöliákia diagnosztikájára vonatkozóan, például a European Society for Pediatric Gastroenterology, Hepatology, and Nutrition (ESPGHAN) 2012-ben.

A diagnosztikai lehetőségek az alábbiak: 1) szerológiai tesztek specifikus antitestek kimutatására; 2) vékonybél-biopsziás minták szövettani elemzése, és 3) HLA-tipizálás (DQ2 és DQ8) a kockázati tényezőkkel rendelkező populációkban, illetve a biopszia alternatívájaként olyan esetekben, amikor a cöliákia specifikus antitestek szintje emelkedett.

 

Cöliákia specifikus szerológiai tesztek és szűrővizsgálati ajánlások

Rendszerint a cöliákia diagnosztikájának első lépése a specifikus antitestek kimutatása és mennyiségi meghatározása megfelelő minőségű klinikai mintákból. A legszélesebb körben használt szerológiai tesztek a cöliákia kivizsgálásában: antiretikulin antitestek (ARA), antigliadin antitestek (AGA), valamint EMA, tTG és DGP antitestek.

Ezek közül először az ARA teszt került be a klinikai gyakorlatba 1977-ben. Ezek az antitestek (IgG és IgA) az endomízium retikuláris rostjaival szemben termelődnek. Az ARA-nak öt különböző mintázata létezik (R1-től R5-ig), azonban csak az R1 típus társul cöliákiához és dermatitis herpetiformishoz. Az ARA tesztnek van néhány hátránya, többek között a rágcsáló szubsztrát alkalmazása miatt szenzitivitás gyenge, és az értékelés nem mentes a szubjektivitástól sem.

Az antigliadin antitestek ELISA segítségével történő vizsgálatát az 1980-as évek elején fejlesztették ki. Bár még jelenleg is használatos, az AGA immunoassay klinikai teljesítőképessége viszonylag széles határok között változik, különösen felnőtt személyeknél, ezért alkalmazása nem javasolt CD-re utaló tünetek és/vagy kockázati tényezők jelenlétében.

Nem sokkal az AGA immunoassay kifejlesztése után számoltak be EMA-k kimutatásáról cöliákia és dermatitis herpetiformis kapcsán. A teszt legfőbb hátránya az értékelésben rejlő szubjektivitáson túl, hogy a vizsgálat drága, és megfelelő tapasztalat szükséges az eredmények értékeléséhez. Az említett nehézségek ellenére továbbra is az EMA antitestek vizsgálata képezi a cöliákia diagnosztikájának alapját, mivel kiváló prediktív értékkel jelzi a betegség fennállását.

Az ESPGHAN irányelvek 1990-es közzététele után az összehasonlításos vizsgálatokból az derült ki, hogy az ARA teszt kevésbé megbízható szűrőmódszer, mint az AGA vagy az EMA, mivel az igazoltan cöliákiás betegek mindössze 65%-ánál pozitív. Hasonlóképpen megkérdőjeleződött az AG teszt klinikai megbízhatósága is, mivel kis kockázatú személyeknél, illetve cöliákiától független gasztrointesztinális tünetek esetében igen nagy arányban adott álpozitív eredményeket.

Az anti-tTG immunoassay-k kifejlesztése radikális változást hozott a cöliákia szűrésében. E módszer általában szenzitívebb, ugyanakkor kevésbé specifikus, mint az EMA immunoassay-k. Az anti-tTG immunoassay könnyebben kivitelezhető és kevésbé szubjektív, mint az EMA. Mindezek fényében az anti-tTG teszt jobb választás lehet a cöliákia első vonalbeli szűrésében.

Az anti-DGP antitestek ELISA-val történő vizsgálatát először 1999-ben írták le Quarsten és munkatársai. Az anti-DGP antitest a cöliákia specifikusabb markere, mint elődei. Bár e módszert jelenleg nem javasolják rutin szűrés céljaira, hasznos lehet olyan esetekben, amikor erős a gyanú cöliákia fennállására, anti-tTG és/vagy EMA azonban nem mutatható ki.

 

Összefoglalás

A cöliákiás esetek azonosításának alapját az anti-tTG és/vagy EMA antitestek kimutatása képezi. Az ARA tesztek a jelenlegi ajánlásokban már nem szerepelnek a szerológiai szűrésre javasolt módszerek között. A cöliákia specifikus szerológiai tesztekkel, illetve a betegség immunbiológiai vonatkozásaival kapcsolatos ismereteink alapján az ARA teszt nem hasznos a cöliákia tüneteit mutató betegek, valamint a cöliákia szempontjából veszélyeztetett személyek rutin kivizsgálásában sem.

 

Forrás: Nandiwada SL, Tebo AE. Testing for antireticulin antibodies in patients with celiac disease is obsolete: A review of recommendations for serologic screening and the literature. Clin Vaccine Immunol. 2013;20:447−451.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

Vásárhelyi Barna 

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai életrajz

Megtiszteltetés számomra, hogy orvosi jövőkutatóként megoszthatom Önökkel az automatizálás egészségügyre gyakorolt hatásaival kapcsolatos kutatásom eredményeit.

A túlsúlyos szülők normálisnak tartják szintén súlyproblémákkal küzdő gyermekeiket, ám az már érdekesebb, hogy kimutathatóan alulbecsülik gyermekük súlyát.