Dawwas és mtsai. populáció alapú kohorsz vizsgálatában a VTE miatt antikoaguláns kezelést kezdő betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.

A tanulmány szerzői a pitvarfibrilláció stroke-prevenciójában alkalmazott alvadásgátló szerekkel kapcsolatos terápiás perzisztenciát elemezték, mely a kezelés eredményessége szempontjából alapvető jelentőségű. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

A non-valvularis pivarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett fennálló stroke-kockázat csökkentésének széles körben alkalmazott módszere a non-K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szerekkel (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) végzett első vonalbeli antithromboticus terápia.

Klinikai vizsgálatok igazolták a direkt orális alvadásgátlók (DOAC, direct oral anticoagulant) hatásosságát és biztonságosságát pitvarfibrillációban (AF, atrial fibrillation).

A mélyvénás thrombosis (DVT, deep venous thrombosis) és a pulmonalis embolia (PE) kezelésében egyre nagyobb teret kapnak a direkt orális alvadásgátló szerek (DOAC, direct oral anticoagulant) egyebek mellett kedvező vérzéses profiljuk és kényelmes alkalmazásuk miatt.

A vénás thomboembolia (VTE) – ezen belül a mélyvénás thrombosis (DVT, deep vein thrombosis) és pulmonalis embolia (PE) a rosszindulatú daganatos betegségek gyakori szövődménye.

A pitvarfibrillációhoz (AF, atrial fibrillation) társuló ischaemiás stroke általában súlyosabb formában és következményekkel jelentkezik, és magasabb halálozási aránnyal jár együtt.

A pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) a krónikus szívritmuszavarok leggyakoribb formája, melynek fennállásakor ötszörösére emelkedik a stroke kockázata. A pitvarfibrillációval összefüggő stroke és thromboembolia prevenciójának javasolt módszere a thromboprofilaxis.

A nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátlók (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) paradigmaváltást hoztak a non-valvuláris pitvarfibrilláció (NVAF, non-valvular atrial fibrillation) kezelésében, mivel a K-vitamin-antagonistákkal (VKA, vitamin K antagonist oral anticoagulant) ellentétben nem teszik szükségessé az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzését, illetve alkalmazásuk kapcsán kevesebb gyógyszer-gyógyszer és gyógyszer-élelmiszer interakcióval kell számolnunk.

Az orális alvadásgátlókat (OAC, oral anticoagulant) gyakran használják a thromboemboliás események prevenciója céljából pitvarfibrillációban vagy vénás thromboemboliában szenvedő betegek számára. Az alvadásgátlás klasszikus szere a K-vitamin-antagonista warfarin, ám az utóbbi években nem-K-vitamin-antagonista hatóanyagokkal (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) is bővült a rendelkezésre álló gyógyszerek köre. Utóbbiak előnye, hogy hatásosságuk tekintetében hasonlóak vagy jobbak a warfarinnál, biztonságossági profiljuk szempontjából azonban felülmúlják azt.

Az apixaban kivételével a többi direkt alvadásgátló, standard dózisban emelte a major gasztrointesztinális vérzés kockázatát warfarinhoz képest. Az apixaban a rivaroxabannal és a dabigatrannal összehasonlítva is csökkentette a major gasztrointesztinális vérzéses szövődmények kockázatát.

Ebben a retrospektív, a valós klinikai gyakorlatot tükröző elemzésben, nem-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az apixaban kezelés jobb klinikai kimenetellel, és kevesebb kórházi forrás felhasználásával társult, mint a warfarin, vagy a rivaroxaban terápia.

Pitvarfibrillációban szenvedő, perkután koronária intervención áteső betegek esetén az apixaban és a P2Y12 gátló kombináció esetén jelentkezett a legkevesebb vérzéses esemény, összehasonlítva a többi terápiás rezsimmel, beleértve más DOAC szerek és P2Y12 gátlók kombinációját, miközben az ischaemiás események kockázata nem emelkedett.

Az apixaban csökkentette a stroke/szisztémás embóliás események, valamint a major vérzés kockázatát warfarinnal összehasonlítva. A rivaroxaban és a dabigatran esetén az említett események kockázatában nem volt különbség a warfarinhoz képest.

Tudjon meg többet a 75 évnél idősebb pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésével kapcsolatban egy metaanalízis eredményei alapján! Nézze meg a videót!

Tudjon meg többet a NOAC-ok hatékonyságáról és biztonságosságáról a pitvarfibrilláló betegek esetében, az egyik legnagyobb retrospektív kutatás alapján! Nézze meg a videót!

A pitvafibrilláció gyakori szívritmuszavarnak számít, melynek prevalenciája 1% és 4% közé esik. Az AF fontos szerepet játszik a kardiovaszkuláris szövődmények (ischaemiás stroke, szívelégtelenség) és a halálozás gyakoriságában.

A leggyakoribb szívritmuszavarnak számító pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) jelentős közegészségügyi probléma szerte a világon, és az iparilag fejlett országokban az AF prevalenciájának számottevő emelkedése észlelhető.

Az esendő állapot egy klinikai fogalom, melynek jellemzője szervezet biológiai tartalékainak kimerülése, a homeosztázis fenntartását biztosító mechanizmusok elégtelensége és a negatív egészségi kimenetelek iránti fokozott hajlam.