Naprakész, dinamikusan megújuló dokumentum
Gondolatok a megújult Háziorvosi Hatásköri Listáról
Minden klinikai szakterület számára elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan, folyamatosan megújuló és mindig aktuális dokumentuma, mely pontosan meghatározza a szakterület szakorvosainak kötelezően elvégzendő és elvégezhető szakmai tevékenységének körét, szabályozza a szakterület szakmai kapcsolatrendszerét. Ez a dokumentum az alapja a szakképzésnek, a szakmai minőségbiztosítást meghatározó szakterületi egészségügyi standardoknak. Ez a dokumentum szabályozza a szakorvosok napi feladatellátását, megteremtve annak jogi biztonságát is. A háziorvoslás területén ez a dokumentum a Háziorvosi Hatásköri Lista.
A Háziorvosi Hatásköri Listát (HHL) először 1992 januárjában Kecskeméten állította össze harminc háziorvos a Magyar Orvosi Kamara (MOK), az egyetemek és amerikai szakértők irányításával, melyet 1993 elején a szakmai kollégiumok is elfogadtak. Ezt követően, 2000. augusztus végén az Országos Alapellátási Intézet és a Háziorvostani Szakmai Kollégium szervezésében került sor háziorvosok részvételével az 1993-as verzió aktualizálására, amely azonban széleskörű közzétételre nem került. 2002. május 31. és június 2. között a Háziorvostani Szakmai Kollégium tagjai és szakértői a szerkezet módosításával a korábbi hatásköri listát véglegesítették. Ezt követően, 2011-ben készült el egy frissített változat.
2023 szeptemberében Végvári Tamás, az Országos Kórházi Főigazgatóság Alapellátásfejlesztési Igazgatóság igazgatójának vezetésével, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan, Házi Gyermekorvosi és ÁpolástanTagozatai, a Háziorvosi Kollegiális Vezetői Hálózat, az egyetemek házi- és családorvosi tanszékei, intézetei, az országos háziorvosi szakfelügyelő főorvos, a Családorvos Kutatók Szervezete, a Háziorvosok Online Szervezete, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete részvételével és gyakorló háziorvosok bevonásával létrejött munkacsoport végezte el a Háziorvosi és Házi Gyermekorvosi Hatásköri Listák revízióját.
A hatásköri listák megújítása során a munkacsoportnak figyelembe kellett vennie a hatályos jogszabályokat, a képzési rendeletet és a háziorvosi feladatokat érintő érvényes szakmai irányelveket, valamint a Magyar Egészségügyi Ellátási standardokban foglaltakat.
A munkacsoport által elfogadott és véglegesített szakmai dokumentumot az Egészségügyi Szakmai Kollégium valamennyi érintett tagozata véleményezte és elfogadta.
A szakmai konszenzussal elfogadott „Háziorvosi Hatásköri Lista (továbbiakban: lista) a háziorvostan-szakvizsga birtokában önállóan elvégzendő azon tevékenységi köröket határozza mega háziorvosok számára, amelyekre a háziorvosi praxis strukturális és működési feltételrendszere a jelenlegi személyi, infrastrukturális és finanszírozási környezetben lehetőséget ad (alaptevékenységek).
A lista leírja a háziorvostan-szakvizsga tudásanyagát, és meghatározza azt a tevékenységhalmazt, amelynek keretében a háziorvos megfelelő képzettség, gyakorlat birtokában tevékenykedhet. A lista ismeretében meg lehet határozni az oktatási-továbbképzési programok tananyagát, célját, s ezek ismeretében lehetséges az újabb tevékenységek, feladatok díjazásának a megteremtése is.”
A HHL szerkezete
Az első részben (I–III. fejezet) a háziorvoslás specifikumait definiálja a dokumentum. Meghatározásra kerül a háziorvos és a háziorvoslás definíciója, a háziorvosi tevékenységek és eszközeik, a háziorvos kompetenciája, a praxis működtetése és az alapvető háziorvosi ismeretek. A második fejezet a háziorvosi munka egy fő területét, a prevenciós tevékenységeket ismerteti. Ez a fejezet azért is kiemelten fontos, mert a lakosság életminősége, a népegészségügyi mutatók javulása csak a hosszú távú, jól strukturált és szervezett, multidiszciplináris prevenciós aktivitással, a polgárok egészségtudatosságának növelésével érhető el. A harmadik fejezet a háziorvos szakértői tevekénységét tekinti át a dokumentum életbelépésekor hatályos jogszabályok feltüntetésével.
A második részben (IV–XXVI. fejezet) a háziorvoslás szakmai ismeretanyaga és tevékenységi köre, míg a harmadik részben (XXVII–XLV. fejezet) a háziorvoslás „vegyes” praxisokban történő, 18 év alatti páciensek ellátására vonatkozó szakmai ismeretanyaga és tevékenységi köre kerül ismertetésre.
A fejezetek
I. A háziorvoslás és annak sajátosságai
II. A háziorvos prevenciós tevékenysége
III. A háziorvos szakértői tevékenysége
IV. Alapellátási ügyelet – a felnőtt sürgősségi betegellátás általános feladatai
V. Bőrgyógyászat
VI. Endokrinológia, anyagcsere-betegségek
VII. Fül-orr-gégészet és fej-, nyaki sebészet
VIII. Gasztroenterológia
IX. Geriátria
X. Hematológia
XI. Immunológia – Allergológia
XII. Infektológia
XIII. Kardiológia, angiológia
XIV. Nefrológia
XV. Neurológia
XVI. Nőgyógyászat, szülészet
XVII. Onkológia
XVIII. Palliatív – Hospice-ellátás
XIX. Pszichiátria, addiktológia
XX. Pulmonológia
XXI. Reumatológia, mozgásszervi rehabilitáció, mozgásszervi megbetegedések
XXII. Sebészet, traumatológia
XXIII. Szemészet
XXIV. Sztomatológia
XXV. Urológia
XXVI. A háziorvos szakértői tevékenységének kiegészítése „vegyes” praxisokban történő 18 év alatti páciensek ellátására vonatkozóan
XXVII. Alapellátási ügyelet – A gyermek sürgősségi ellátása
XXVIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Allergológia – Immunológia
XXIX. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Bőrgyógyászat
XXX. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Endokrinológia, anyagcsere-betegségek
XXXI. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Fül-orr-gégészet
XXXII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Gasztroenterológia
XXXIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Genetikai betegségek
XXXIV. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Hematológia, onkológia
XXXV. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Infektológia
XXXVI. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Kardiológia
XXXVII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Nefrológia, urológia
XXXVIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Neurológia
XXXIX. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Ortopédia
XL. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Gyermek- és ifjúságpszichiátria
XLI. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Pulmonológia
XLII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Sebészet, traumatológia
XLIII. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Szemészet
XLIV. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Újszülött- és csecsemőellátás
XLV. Csecsemő- és gyermekgyógyászat – Serdülőkori speciális jellemzők
A IV–XLV. fejezetben a háziorvosi tevékenységi körök az alábbi struktúrában kerültek meghatározásra:
1. SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS
2. DIAGNOSZTIKUS TEVÉKENYSÉGEK, ELJÁRÁSOK
2.1. Alaptevékenységek
2.2. Elvégezhető tevékenységek
3. ÖNÁLLÓ BETEGELLÁTÁSI TEVÉKENYSÉG
3.1. Alaptevékenységek
3.2. Elvégezhető tevékenységek
4. BETEGÚT-KOORDINÁCIÓ HÁZIORVOS IRÁNYÍTÁSÁVAL, SZAKELLÁTÁS BEVONÁSÁVAL
Sürgősségi ellátás
„Akut, életveszélyt jelentő történések/kórállapotok felismerése, elsődleges ellátása, szakintézetbe történő beutalása, szükség esetén, állapottól függően a megfelelő szintű szállítás megszervezése és a szükséges felügyelet biztosítása (elvégzendő sürgősségi beavatkozások) a beteget ellátó háziorvos feladata akkor is, ha ebben a vonatkozásban nem háziorvosként, hanem a beteget első ellátó orvosként látja el. Eközben a szükségessé váló elsődleges ellátást is – a rendelkezésre álló feltételeknek megfelelően – meg kell kezdeni a szakma szabályai szerint. A meghatározott sürgősségi beavatkozásokat el kell végezni a sürgősségi szaksegítség megérkezéséig.”
Diagnosztikus tevékenységek, eljárások
„Azon diagnosztikus beavatkozások felsorolása, amelyeket a háziorvos önállóan elvégezhet, valamint azon eljárásoké, amelyeket a szakintézmény végez ugyan, de a lelet értelmezése, értékelése a háziorvos feladata. A háziorvos belátása szerint igénybe vehet e területeken is szakkonzíliumot.
A beteg vizsgálata alatt nemcsak a beteg tényleges fizikális vizsgálatát értjük, hanem mindazokat a lehetséges és alkalmazható eljárásokat is, amelyek révén az orvos a saját döntéséhez szükséges egészségügyi adatokat keletkeztet, illetve gyűjt. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 129. §-a alapján minden orvos jogosult dönteni az általa alkalmazott diagnosztikus, ill. terápiás eszközök alkalmazása felől. Az orvos joga eldönteni, hogy a számára lehetséges diagnosztikus eljárások közül melyeket veszi igénybe.”
A diagnosztikus tevékenységek esetében megkülönböztetünk alaptevékenységeket és elvégezhető tevékenységeket.
Alaptevékenységek
„Azon beavatkozások, tevékenységek és eljárások köre, amelyek elvégzését a háziorvos önállóan, hatáskörében szakképzettségének megfelelően végez a betegellátás és gondozás területén, a szakmai ajánlások szerinti indikációs körben, jogszabályban meghatározott alapműszerezettséggel a rendelkezésére álló orvosszakmai információk birtokában.”
Elvégezhető tevékenységek
„Azon beavatkozások, tevékenységek és eljárások köre, amely meghatározott személyi, tárgyi és ellátási környezeti feltételek teljesülése esetén végrehajtható, azonban a kivitelezésük nem várható el minden esetben a háziorvostól. Betegközeli biztosításuk javítja az ellátórendszer működésének hatékonyságát.”
Önálló betegellátási tevékenység
„Azoknak a beavatkozásoknak, tevékenységeknek a felsorolása, amelyeket a háziorvosnak önállóan el kell tudnia végezni. A felsorolás egy része magát a tevékenységet (pl. conicotomia, intubáció), másik része a tevékenységhez köthető betegséget, problémát írja le (pl. hipertóniás krízis, antikoaguláns terápia).
Olyan betegségek és állapotok háziorvos által irányított teljes körű ellátása (pl. a prevenció, amelyet külön fejezetben tárgyalunk, kivizsgálás, kezelés, gondozás/követés), amelyet a háziorvosi szolgálat önállóan, vagy az ellátási helyzetnek megfelelően hozott saját döntése alapján végez.
Az ellátási, illetve gondozási tevékenység, esetenként a kórállapot jellegétől, illetve súlyosságától függően, a kórállapot nyugalmi helyzetének, egyéb ellátásokhoz kötött »követését« jelentheti.
Az önálló betegellátási tevékenység esetében is megkülönböztetünk alaptevékenységeket és elvégezhető tevékenységeket.”
Betegút-koordináció háziorvos irányításával, szakellátás bevonásával
„Azon diagnózisok, diagnosztikai csoportok, amelyeket a háziorvosnak egyedül, vagy szakorvos bevonásával fel kell ismernie, azaz képesnek kell lennie a felsorolt diagnózisok kivizsgálási folyamatát irányítani.
Ide tartoznak pl. a beteg ellátásához jogszabály alapján előírt szakellátási javaslat megkérése céljából, más ellátók által szakrendelőben, vagy nem szállítható beteg esetében annak tartózkodási helyén nyújtott konzílium keretében igénybe vett ellátások. A csoporton belül önálló kategóriaként került meghatározásra az »Ismert és kivizsgált, beállított terápiával egyensúlyban lévő kórállapotok gondozása«. A felsorolt, többnyire krónikus betegségek, kórállapotok szakellátás irányításával megtörtént kivizsgálása, terápiás beállítása és az állapot stabilizálása után a betegellátás további eseményeinek meghatározása, koordinálása a háziorvos hatáskörébe tartozik. Szakellátást igénylő, akut vagy krónikus állapotrosszabbodás esetén szakkonzílium kéréséről, vagy a szakellátásba történő irányításról a háziorvos dönthet.
A csoportban felsorolt betegségek és állapotok gyanúja esetén a háziorvos indikálja a szakellátás általi ellátást (diagnózis felállítása, terápiás és gondozási jellegű ellátás), amely a továbbiakban is a szakellátás irányításával, annak elsődleges felelősségével zajlik. Ebben a folyamatban a háziorvos meghatározott feladatkörben vesz részt, a szakellátás részéről érkező konzíliumkérés formájában. Az együttműködés speciális területe a szakellátás írásos kérésére műtétek előtt a beteg aktuális állapotáról, gyógyszereléséről történő tájékoztatás, célzott kérdések írásos megválaszolása figyelemmel ugyanakkor a beutalási szabályoknak, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) általános alkalmazásának a járóbeteg-szakellátásban dolgozók általi betartására.
A »szakellátás által végzett gondozás« vagy egy adott betegség teljes körű ellátásának szakmai irányítását, vagy – gyakran krónikus betegségek esetében – az adott betegség egy vagy több aktuális fázisának, a beteg állapotának szakgondozását jelenti. Eközben az adott betegséggel kezelt beteg egyéb szempontból történő gondozása a háziorvos feladatkörébe tartozik.
Ebbe a kategóriába nem tartoznak bele a szakellátók által indikált azon vizsgálatok, amelyek egy következő (másik) szakellátáshoz szükségesek. Ezekben az esetekben a szakellátó gondoskodik a beteg beutalásáról, erre a háziorvos nem vehető igénybe.”
Minden orvosnak, aki háziorvosi rezidensként, háziorvosként, OMSZ által működtetett háziorvosi ügyeletben dolgozó orvosként tevékenykedik, ismernie kell a HHL-t, hiszen a dokumentumban megfogalmazottak határozzák meg a háziorvosok hatáskörét és kompetenciáit, és ez a dokumentum teremti meg a biztonságos munkavégzés alapjait.
A dokumentum folyamatos karbantartása
A dokumentum most napra kész, de a gyorsan változó szakmai és jogi környezetben elengedhetetlen a HHL dinamikus megújulása is. Az Országos Kórházi Főigazgatóság Alapellátás Fejlesztési Igazgatósága gondozásában, az ESZK Háziorvostan Tagozat közreműködésével a HHL folyamatos karbantartása meg fog valósulni.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. https://alapellatas.okfo.gov.hu/wp-content/uploads/2020/05/Megjelent-az-%C3%BAj-H%C3%A1ziorvosi-Hat%C3%A1sk%C3%B6ri-Lista-az-E%C3%BC.-K%C3%B6zl%C3%B6ny-2011p7-es-sz%C3%A1m%C3%A1ban-1317.-oldal.pdf
https://docplayer.hu/189750679-Magyar-egeszsegugyi-ellatasi-standardok-mees-2-0-valtozat.html
2. https://kollegium.aeek.hu/Iranyelvek/Index?AspxAutoDetectCookieSupport=1
a szerző cikkei