Tudomány
A pulmonális hipertenzió nem mindig az, aminek látszik?
A legújabb kutatások felvetették, hogy a pulmonális artériás hipertenzió célzott terápiára nem reagáló eseteiben valójában nem is e kórkép áll fenn, hanem ennek egy – klinikai megjelenését tekintve igen hasonló, patofiziológiai szempontból ugyanakkor alapvetően eltérő – változata.
Ausztrál kutatók 14 olyan beteg dokumentációját tekintették át, akiknél pulmonális artériás hipertenzió diagnózisát állították fel és ennek megfelelő kezelést indítottak, ami azonban nem hozta meg a kívánt hatást. Kiderült, hogy a szokásos terápiás próbálkozásokkal dacoló esetek közül csak két esetben igazolódott pulmonális artériás hipertenzió, míg a betegek többsége (12 beteg, 86 százalék) valójában pulmonális veno-okkluzív betegségben szenvedett. Ez utóbbi kórkép klinikai megjelenését tekintve nem sokban tér el a pulmonális artériás hipertenzió klasszikus formájától, a tünetek mögött azonban merőben eltérő patofiziológiai folyamatok és érelváltozások állnak. Mindezek alapján jelenleg úgy vélik, hogy a veno-okkluzív betegség egy kisebb alcsoportnak tekinthető a pulmonális hipertenzió nagyobb patológiai körén belül.
Az American College of Chest Physicians hivatalos lapjában, a CHEST júniusi számában a kutatók felvetik, hogy valószínűleg e különbségekkel magyarázható, hogy a pulmonális artériás hipertenzió kezelése a betegek kis hányadánál sikertelennek bizonyul. További vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak pontosítására, hogy a pulmonális veno-okkluzív betegséget továbbra is a pulmonális artériás hipertenzió altípusának kell-e tekintenünk, vagy inkább egy teljesen önálló entitást képvisel.
Dr. Simonfalvi Ildikó
