Mikor és milyen céllal alakult meg a MINTA munkacsoport?

Tavalyi megválasztásakor Álmos Péter kamarai elnök kiemelt vállalása volt, olyan csoportok kialakítása, amelyek a szakmai vonalat erősítik a szervezeten belül, hiszen a MOK elsősorban hivatásrendi köztestület és nem szakszervezet, bár a tagságnak érezhető elvárása az erős érdekvédelem is. A munkacsoportok azt segítik elő, hogy bekapcsolódhassunk a hazai orvosszakmai vérkeringésbe, hiszen a kamara az a szervezet, amely a legtöbb, aktívan a betegágy mellett dolgozó kollégát tömöríti, így gyakorlati tapasztalatokkal tudjuk támogatni a gyógyítás tudományát, legyen szó jó gyakorlatokról vagy a szakmai irányelvek, helyi protokollok kialakításáról. Ezért hívtuk életre a munkacsoportot 2024 januárjában, amely jelenleg 24 tagot számlál.

Versenytársat kapott az Egészségügyi Szakmai Kollégium Aneszteziológia és intenzív terápia tagozata?

Egyáltalán nem, éppen az együttműködésre törekszünk minden szakmai szervezettel annak érdekében, hogy minél szélesebb körben aktivizáljuk és informáljuk az anesztézia és az intenzív terápia területén dolgozó kollégákat. Már felvettük a kapcsolatot a tagozat elnökével, Molnár Zsolttal, aki a hazai szakmai, tudományos élet területéről éppen úgy rendelkezik fontos tapasztalatokkal, mint a külföldi jó gyakorlatokról és a betegágy melletti munkáról. Ugyancsak szoros együttműködésre törekszünk a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társasággal (MAITT), amelynek elnökével, Gál Jánossal már fel is vettük a kapcsolatot.

Mi a MINTA munkacsoport elsődleges feladata?

A MINTA aktív tagjaival havonta egy alkalommal ülünk össze, ilyenkor egy adott témakör kerül terítékre. Legutóbb az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Szervkoordinációs Irodájának vezetőjével, Mihály Sándorral egyeztettünk arról, hogy miként javíthatnánk a donációs aktivitáson, a következő megbeszélésen pedig az akut műtétek besorolása lesz a téma. Útjára indítottunk egy kérdőívet is, amelyet eddig 300 kolléga töltött ki. Arra vagyunk kíváncsiak, milyen a szakma helyzete, ide értve az intenzív osztályok kubatúráját, felszereltségét, gyógyszeres ellátottságát, a nővér-beteg arányt. Kérdezünk a szakképzésről és az anesztézia helyzetéről a magánellátásban. A szakma számára azonban a fókuszpontok meghatározása lenne a legfontosabb, amelyekhez viszont egy valid, naprakész adatokat összesítő regiszterre lenne szükségünk. Az egységes intenzívterápiás és aneszteziológiai adatnyilvántartással kapcsolatos ötleteinket, javaslatunkat már be is nyújtottuk a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkárságának.

Állami fenntartású regiszterre gondol?

A MAITT kezel egy online anesztézia regisztert, és vannak egyéb jelentési rendszerek, de valóban olyan regiszterre lenne szükség, amelybe kötelezően és országosan, naprakészen gyűjtik az adatokat, ami csak központi akarattal és felügyelettel oldható meg. Ha a szakállamtitkárság rábólint a központi regiszter létrehozására, abban a MINTA, de szerintem a többi, a szakterületen működő társaság is partner lenne. Megjegyzem, más szakmákban is jó szolgálatot tennének a központi adatbázisok, amelyekből a visszacsatolások nyomán úgy a szakma, mint a döntéshozó számára is számos, a napi munkát támogató tanulság lenne levonható.

Például?

Például látnánk, hogy egy adott pillanatban egy adott kórházban hány beteg fekszik, és ha valahol szűkülnek a kapacitások, helyet tudnánk biztosítani másutt a kritikus állapotú betegeknek. A koronavírus-járvány idején nagyon jó szolgálatot tett volna egy ilyen adatbázis, amely bármilyen más katasztrófahelyzetben segíthetné a tervezési feladatokat, a betegek elosztását akár megyénként, régiónként, de országosan is. Az adatok megmutatnák, hogy mely intézményekben lenne szükség többletmunkaerőre, felszerelésre, és melyek azok az ellátási pontok, ahol annyira kevés az intenzív ellátásra szoruló beteg, hogy nincs értelme fenntartani ilyen osztályt.

Ezek szerint egyetért a szakpolitika központosítási törekvéseivel?

Az ellátások centrumosítása jó irány, 2024-ben nincsen létjogosultsága egy négyágyas intenzív osztálynak, amely sem felszereltségében, sem létszámában nem felel meg a szakmai minimumfeltételeknek.

Nagyjából ezzel mindenki tisztában van, de betegellátási érdekből mégis megkapják a mű ködési engedélyt.

A beteg érdeke nem ez…

Hanem mi?

Például egy valid adatbázisra épülő stabil minőségbiztosítási rendszer, amely alapján látnánk, hogy hová, milyen állapotban kerülnek a betegek, és milyen eredményességgel gyógyulnak meg, azaz helyezik át őket „normál” fekvőbeteg osztályokra, vagy éppen mekkora a mortalitás az intenzíven. Az eredmények összehasonlítása nyomán meghatározható lenne az ellátási színvonal, az afelett teljesítőknél feltárt jó gyakorlatok terjesztésével pedig az alulteljesítő osztályokat is fel lehetne zárkóztatni.

Említette, hogy a MINTA felmérésében a magánellátásban dolgozó kollégáikat is kérdezték. Előfordul egyáltalán intenzív ellátás ebben a szektorban?

Az anesztézia mindenképpen, intenzív ellátás esetleg részegységként, mint posztoperatív őrző. Jelentős idegsebészeti beavatkozásokat, nyitott szívműtéteket, nagy onkológiai operációkat, amelyek komoly intenzívterápiás hátteret igényelnek, a magánellátásban nem végeznek, és politraumatizált betegeket sem fogadnak. A drága ellátások és az intenzívterápia most is és a jövőben is állami feladatkörben marad, de annak mindig kiemelten fontos része lesz. Talán ezért sem jellemző a magánszférába történő elvándorlás. Felmérésünk szerint a kollégáknak csak töredéke, 3 százaléka dolgozik kizárólag a magánellátásban, 33 százalékuk vállal munkát a magánszolgáltatóknál a szolgálati jogviszonya mellett. A többség, a szakmában dolgozók 64 százaléka, kizárólag a közintézményekben tevékenykedik.

A Covid-időszakban megtanulhattuk, hogy mi az ideális és a minimális orvos-beteg és nővér-beteg arány az intenzív terápiás osztályokon (ITO). A szakdolgozói jelenlét egyes vélemények szerint meghatározó, mert a betegek ellátása 80 százalékban ápolási feladatokat jelent. Hogyan látja most: javul, vagy romlik a szakdolgozói ellátottság?  

A nővérhiány valamennyi ITO-n napi probléma, a Covid-járvány után pedig egyértelműen rosszabbodott a helyzet. A Nők 40-nel sok 58-60 éves tapasztalt kolléga nyugdíjba vonult, a 20-30 éves korosztály pedig nem jelenik meg az intenzív ágyak mellett. Bár szakmaként vonzó lehet ez a terület, azonban magas képzettségi szintet igényel és folyamatos nagy leterheltséggel jár. A pandémia pozitív hozadéka volt, hogy jelentős eszközfejlesztés történt az ITO-kon, most azt reméljük, hogy a szakdolgozói bérrendezés nyomán a humánerőforrás-helyzeten is sikerül javítani.

És az orvoslétszám?

Vannak egyes régiók, ahol az orvos is kevés, de összességében elegen vagyunk, és meglepően jó az orvosi korfa ezen a szakterületen.

A szakpolitika részéről 2016-ban jelent meg az igény a kiemelt kompetenciájú ápolók (Advanced Practice Nurse – APN) képzésére, ami a Pécsi Tudományegyetemen 2018-ban el is indult. Míg egyes szakmák üdvözölték ezt, az Önök területén heves vitákat váltott ki. Mára sikerült egységes álláspontot kialakítani? 

Egyelőre megmaradtak a korábbi töréspontok: az egyik álláspont szerint most orvosi munkakörbe tartozó feladatokat is át kellene adni a magasan képzett, MSc ápolóknak, a másik szerint pedig, hogy az anesztézia és intenzív terápia területén egyáltalán ne vegyenek részt a munkában APN-ek. A köztes utat kellene megtalálni, amire vannak jó példák és gyakorlatok külföldön. A képzés már idehaza is zajlik, alkalmazni is kellene az APN-eket. Az már más kérdés, hogy a kiemelt kompetenciájú ápolók abból a körből kerülnek ki, akik most az alapápolási feladatokat végzik az ITO-kon, így az ő létszámuk csappanna tovább. Ugyanakkor mégis egyfajta ápolói életpályamodellt vázolna a velünk dolgozó kollégák számára, különösen, ha a kiemelt kompetenciák és felelősség mellé kiemelt bérezés is járna. Ha csak egy irányvonalat kellene megjelölnöm az APN-ek alkalmazásában, azt mondanám, nem orvosok helyett, hanem az ő munkájukat kiegészítve, mellettük van a helyük a betegellátásban

Az intenzív osztályok számára soha nem tapasztalt megterhelést jelentett a Covid-időszak, a nosocomiális infekciók (NI) előfordulási gyakorisága ugrásszerűen nőtt, multirezisztens kórokozó (MRK) okozta véráramfertőzés következtében például 81 ITO-n és Covid-ITO-n ápolt beteg közül 66 halt meg, ami 81 százalékos letalitást jelentett 2020-ban. A járvány során szerzett tapasztalatok nyomán történt javulás?

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) által kiadott eljárásrendekben meghatározott kockázatelemzés zajlik, ennek megfelelően kötelező a mintavételezés, amelynek során orr- torok- és perianális törléssel szűrjük, hogy  hordoz-e valamilyen MRK-t a beteg. A probléma akkor kezdődik, ha pozitív az eredmény, mert nagyon rosszul állunk elkülönítő kórtermekkel, és különösen rosszul ITO-elkülönítőkkel. Nemcsak külön betegszobára, hanem az ilyen betegek mellé külön ápolóra is szükség lenne, hogy ne vihesse tovább a fertőzést a többi páciensre. Hogy a kockázatelemzéssel végül elérjük a kívánt eredményt, ahhoz az infrastruktúrát is át kellene alakítani, a szakszemélyzet létszámát pedig növelni.

Az ITO különösen kitett az NI-knek, amelyek ellátása több millió forintos terhet ró az intézményekre. Kellő figyelmet kap a prevenció a szakpolitika részéről is?

Az NNGYK szakmailag nagyon erős módszertani leveleket adott ki, a teljesség igénye nélkül például a gépi lélegeztetéssel összefüggő tüdőgyulladás, vagy az érkatéterrel összefüggő véráraminfekciók megelőzéséről. Most már csak ellenőrizni, validálni kellene az ezek nyomán elért eredményeket, és ha nem teljesültek az elvárások, akkor tovább javítani az eljárásrendekben foglaltak alkalmazását.

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatai az utóbbi időben mintha több irányelvet dolgoznának ki az egyes szakmák számára. Hogyan áll az Önök szakterülete?

Jelenleg csak két érvényes irányelv érhető el a szakterületünkön. Az egyik a felnőtt betegek tápláltsági állapotának felmérésével, valamint ezek kezelésével kapcsolatos teendőkről, a másik a koponyasérültek ellátásáról szól. A MINTA munkacsoport a jövőben aktívan szeretne részt venni az eljárásrendek frissítésében, naprakészre tételében.

Az NNGYK korábban évente nyilvánosságra hozta a WHO kézhigiénés önértékelő rendszerének (KÖR) eredményeit, amelyek arról árulkodtak, hogy javulnak a kézhigiéné feltételei a hazai kórházakban, de van még hová fejlődniük. A felmérések eredményeinek ismertetése során megemlítették azt is, hogy érdemes lenne a hozzátartozók és látogatók figyelmét is felhívni a kézmosás fontosságára, és más kórházi higiénés szabályok betartására, ugyanis egy erre irányuló direkt megfigyeléses módszerrel végzett kutatás azt igazolta, hogy a hozzátartozók rendkívül fogékonyak erre. Mik az Ön tapasztalatai?

A lakosság szakmai alapú tájékoztatása kiemelten fontos feladat, különösen abban a tekintetben, hogy a kórházba belépéskor, látogatóként a rokonok és  barátok sem szeretnének ártani a bennfekvő szeretteiknek vagy más ellátottaknak. A MOK éppen azért indította a Tisztán élet című kampányt, hogy a lakosság első kézből, a szakemberektől és ne kétes, vagy nehezen elérhető információk alapján tájékozódhasson. Az egészségügyi személyzet és a betegek, valamint a családtagjaik közötti bizalom rendkívül fontos. Mi, orvosok azon leszünk, hogy a lehető legnagyobb erőbedobással vegyünk részt a kórházi fertőzések megelőzésében és a lakosság nyílt tájékoztatásában.

Plakátkampány a MOK-tól a kórházi fertőzések visszaszorításáért