A szervezet antitest-szűrő funkciójának meghibásodása okozhatja a rheumatoid arthritist
Holland kutatók rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek antitestjeit kutatva egy-két normálistól eltérő antitest helyett döbbenetesen széles spektrumot azonosítottak.
A Nature Communications folyóiratban április 10-én jelent meg az Utrecht University kutatóinak cikke, amelyben nagy teljesítményű laboratóriumi eszközökkel vizsgálták rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek mintáit, eredetileg abból a célból, hogy az autoimmun betegségben jelentős szerepeket játszó antitestekről pontosabb leírást készítsenek. Hamarosan azonban olyan eredményekre bukkantak, amelyek egyrészt azt sugallják, hogy az RA kialakulásával kapcsolatos jelenlegi feltételezéseink túl egyszerűek, másrészt pontosabb, jobb diagnosztikai eljárások kifejlesztése felé nyithatják meg az utat.
Az RA pontos oka egyelőre ismeretlen, de döntő szerepet játszanak benne az antitestek, amelyek eredetileg a fertőzések leküzdésében játszanak főszerepet, mivel felismernek és megtámadnak bizonyos célpontokat, például vírusokat vagy baktériumokat. Egyes antitestek helytelenül termelődnek, ami azt eredményezi, hogy saját testünket támadják meg, de normális esetben testünk immunrendszere rendelkezik egy elég szigorú “szűrővel”, amely nem engedi ezeket funkcionálni. A mostani eredmények alapján azonban a kutatók úgy vélik, hogy az RA-s betegeknél ez a mechanizmus nem működik megfelelően.
Úgy tűnik, hogy a szűrő hibás működése, vagyis áteresztőképessége sokkal nagyobb mértékű, mint ahogyan azt előzetesen várni lehetett, mivel a kutatók nem csak egynéhány normálistól különböző, RA-val asszociálható antitestet találtak, hanem ezen antitestek rendkívül széles skáláját figyelték meg.
A kutatócsoport olyan új tömegspektrometriás eszközöket használt, amelyek profilját az RA-betegek vérében jellemzően előforduló specifikus antitestek, az úgynevezett anti-citrullinált fehérje antitestek (ACPA-k; anti-citrullinated protein antibodies) adják. Felfedezték, hogy minden RA-s beteg az ACPA-k egyedi és változatos készletével rendelkezik. Eredményeik megkérdőjelezik az RA hátteréről szóló korábbi feltételezéseket, amelyek figyelmen kívül hagyták az antitestek sokféleségét és összetettségét. “Mostani felfedezésünk arra mutat rá, hogy az RA nem csupán egy apró hibák miatt fellépő betegség, hanem az immunrendszer egy nagy léptékű, strukturális problémája” - nyilatkozta Albert Bondt, a cikk levelező szerzője.
A tanulmányban a kutatóknak azt is sikerült feltárniuk, hogy ezek az ACPA-k nagymértékben módosulnak cukormolekulákkal, úgynevezett Fab-glikánokkal. Érdekes módon néhány antitesthez több cukormolekula is kapcsolódott. Ez sokkal több, mint amit a kutatók általában megfigyelnek az antitestprofilokban. Az extra glikánok feltételezhető szerepe, hogy segíthetnek az ACPA-antitesteknek átjutni az immunrendszer szűrőjén.
Az RA terápiájára szolgáló, jelenleg is fejlesztési fázisban levő szerek működési mechanizmusa, hogy közvetlenül eliminálják az autoantitesteket. Ez a stratégia azonban Bondt szerint nem biztos, hogy hatékony, mivel, ha az RA-val asszociálható autoantitestek ilyen szélsőségesen sokfélék, gyakorlatilag lehetetlennek tűnik a kiiktatásuk. Jobb megközelítés lehet a betegség folyamatának korábbi szakaszában történő beavatkozás, az autoantitesteket átengedő, rosszul működő szűrőmechanizmusok megcélzása. A mostani vizsgálatban megfigyelt egyedi fehérjéknek a megértése azért fontos, mert végső soron az orvosoknak is segíthet az RA jobb diagnosztizálásában.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Researchersunveiluniqueautoantibodyprofiles in rheumatoid arthritis patients
Irodalmi hivatkozás:
Stork, E. M., et al. (2024). Antigen-specificFab profiling achievesmolecular-resolutionanalysis of human autoantibodyrepertoires in rheumatoid arthritis. Nature Communications. doi.org/10.1038/s41467-024-47337-x.
