A betegutakat az ellátottak és az ellátók szempontjából is optimalizálni kell

Rendkívüli a decentralizáltság a járóbeteg-szakellátásban – nyitotta a vármegyei irányítás eddigi tapasztalatairól szóló előadását Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) főigazgató helyettese az IME egészségügyi szaklap minapi, Egészségpolitika és egészségügyi rendszerek című konferenciáján. Az adatokat ismertetve elmondta, 374 járóbeteg-szakellátó működik, amelyek évente 55-60 millió estet látnak el, azonban a közfinanszírozott ellátások 80 százalékát az intézmények 20 százaléka (70-80 rendelő) adja.

A rendszerben napi problémát okoz az ellátásszervezés hiánya, a betegirányítás párhuzamosságokkal, és/vagy nem logikai sorrendben zajlik. Mindez csak akkor javulhat érdemben, ha a területalapú ellátásszervezésben aktív résztvevői a háziorvosok erős kapuőri funkciókkal és a prevenció fókuszba helyezésével. A vármegyei irányítási rendszerbe – ha nem is direkt irányítással –, az alapellátás is beletartozik – hangsúlyozta Szondi Zita.

Finisébe ért az integrációs folyamat azokban a megyékben, ahol az egyetemi klinikai központok lettek az irányító intézmények, így Hajdú-Bihar, Csongrád-Csanád és Baranya megyében létrejött „az egy megye egy ellátó struktúra” modell, bár az együttműködés csak akkor lesz teljes, egységesítik az informatikai rendszereket is. A folyamatban lévő integrációk sorában megemlítette, hogy ezekben a hetekben zajlik a védőnői szolgálatok integrációja a vármegyei kórházakba, mint fogalmazott: a védőnők munkakörülményei és feladatai nem változnak, sőt, feladatköreik még bővülnek is.

Az OKFŐ a következő időszakban a sürgősségi ellátórendszer feladatainak kompetenciaszintjeit fogja felmérni, amelyet az indokol, hogy jellemzően a városi kórházakban is vannak sürgősségi betegellátó osztályok, ám ezeken a helyeken sokszor „billegnek” az ellátások a humánerőforrás szűkössége miatt.

Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy az elemzések szerint az orvosok összlétszámát tekintve 90-95 százalékban lefedhető lenne az ellátási igény, azonban sokan közülük nem teljes munkaidőben dolgoznak, ez okozza a hiányokat a jelenlegi struktúrában. A fekvőbeteg ellátásban gyógyító orvosok 81 százalékát az ország 32 intézményben, jellemzően magasabb progresszivitási szinteken foglalkoztatják, ezért szükség van egyfajta centralizálásra annak érdekében, hogy adott terület kórházaiban rendelkezésre álljon a kellő munkaerő.

A jobb hozzáférésnek nyithat utat az Egészségablak

Egy olyan ellátási modell felállítása folyik, amelyben a beteg hozzájut a számára szükséges ellátásokhoz, ehhez pedig a betegútszervezés hatékonyságát növelő rendszereket is kialakítanak – vezette fel az Egészségablak ügyfélszolgálatok kialakításáról szóló előadást Szondi Zita, átadva a szót Ónodi-Szűcs Zoltánnak. Az ex-államtitkár a területért miniszteri megbízottként felel.

A betegeknek az egészségügyi ellátás szakmai teljesítményéről nincs véleménye, az ellátásokhoz való hozzáférést azonban rendkívül rossznak tartják, és a tendencia romlik – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán, ismertetve egy 2018-as betegelégedettségi felmérés eredményeit, amelyben a megkérdezettek 41 százaléka számolt be a hozzáférést nehezítő körülményekről – orvoshiány, hosszú várólista és várakozási idő – amelyek frusztrációt és elégedetlenséget okoznak. Egy tavalyi kutatás eredményei szerint már 63 százalék volt ugyanezen a véleményen.

Egyszerű, mondhatni primitív a megoldás – fogalmazott a miniszteri megbízott. – Egy, a kormányablakok hálózatához hasonlóan komplex szolgáltatást kínáló rendszer felállítására van szükség, amely magában foglal minden olyan módszert, amely „a beteget eljuttatja a rendelő ajtaján belülre”.  

Azokban az intézményekben, ahol már teljeskörűen működik a rendszer, a betegek 3 héten belül időpontot kapnak, és 30 percnél kevesebb időt töltenek a váróteremben – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán, hozzátéve, hogy októberben kilencvennél több hazai intézményben már működni fognak beteghívó rendszerek. Azonban nemcsak az infotechnológiát, hanem minden más csatornát fejleszteni kell. A jelenlegi, kaotikus információhalmazok helyet, amikor az intézmény weblapján a beteg 550 rendelőt és 248 telefonszámot talál, call-centereket, és egyszerűen működő betegirányítási pontokat kell felállítani – vélte a miniszteri megbízott, hozzátéve: „azt szeretném, ha minden csatornát, amelyet a beteg igénybe vehet, fejlesszünk”.

A rendelkezésre álló limitált forrásokkal a szervezésben és a kommunikációban tudunk eredményeket elérni a betegelégedettségben – folytatta a volt államtitkár, megemlítve, hogy a tapasztalatok szerint azok a magánszolgáltatók, amelyek 10 százaléknál kevesebb alkalmazottat foglalkoztattak a betegirányításban, tönkrementek. Ennek nyomán a létszámkapacitásokat az állami rendszerben is jobban ki kell használni.

A szervezésnek azt kell szolgálnia, hogy amikor beteg ott van a rendelőben, legyen orvos, és amikor az orvos ott van, legyen beteg – hangsúlyozta végül Ónodi-Szűcs.

Szervezéssel (is) csökkenthető a várólista

A betegutak optimalizálást kiemelt fontosságúnak tartja Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója is, aki kiemelte, szükség van a szervezési protokollok kidolgozására is. A várólista kurtítására ösztönző elemeket is bevezetnek, de a finanszírozás mellett humánerőforrás- és egyéb szervezési feladatokra is szükség van ahhoz, hogy ledolgozzák az elmaradt műtéteket.

A finanszírozás átalakításának kérdéskörére áttérve a főigazgató beszélt arról, hogy a Covid és a teljesítményfinanszírozás tapasztalatainak bázisán építenek fel egy hatékonyabb, teljesítményalapú, de a korábbinál komplexebb  finanszírozási rendszert.

A bázisfinanszírozás februári, gyors lezárását követően áprilisra visszarendeződni látszott az ellátás, ám a fekvő- és járóbeteg-szakellátás kereteinek újragondolása majd a májusi adatok elemzését követően történhet meg.  Az év első négy hónapjában – megyénkénti nagy szórás mellett – az aktív fekvőbeteg ellátás átlagos, 91 százalékos teljesítményt hozott. Továbbra sem kap levegőt a krónikus ellátás: az átlagos teljesítmény mindössze 68 százalékos volt, de akadt olyan megye, ahol csak 23 – sorolta a főigazgató. A rehabilitáció kihasználtsága – a pandémia időszakához hasonlóan – továbbra is rendkívül alacsony. A Covid-időszak rámutatott, melyek azok az ellátások, ahol csökkenthető az ellátási idő, illetve azok, amelyeknél a nagyon rövid ellátási idő miatt érdemes engedélyezni az egynapos elszámolást.

Kiss Zsolt úgy vélte, a májusi adatok már javuló tendenciákat mutatnak majd, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a jövő finanszírozási rendszer elszámolási bázisában szerepelni fognak olyan minőségi elemek, mint például a szövődményfigyelés – amiben egyelőre nem túl jók az eredmények.