Exkluzív – Dank Magdolna az OOI-botrányról: „Ha valaki transzparens, nincs mit takargatnia”

A kép végül jóval kevésbé tűnik fekete-fehérnek annál, mint amit az elmúlt hetekben a nyilvánosság számára mutatott. Néhány, az eredeti cikkben felvetett probléma valóban létezik – csak éppen nem feltétlenül úgy és nem azért, ahogyan azt eredetileg bemutatták. Egyes állításokat az intézet vezetése határozottan visszautasít, miközben az ügyből olyan szakmai változtatásokat is elindítanának, amelyekre talán botrány nélkül is szükség lett volna.

„Ha valaki transzparens, nincs mit takargatnia” – mondja beszélgetésünk elején Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, akinek irodájában végül hárman ültünk le megbeszélni az elmúlt hetek eseményeit, amelyek egy augusztus 31-én megjelent, orvosi szakportálon közzétett írás nyomán bontakoztak ki. A beszélgetés során – amelyen részt vett Mátrai Tamás orvosigazgató, emlősebész –, nem volt előre kikötött téma, nem volt olyan kérdés, amelyre azt mondták volna, hogy arra nem válaszolnak, és több ponton az állításaik alapjául szolgáló dokumentumokat is megmutatták. Ahol az intézeti vizsgálat még nem zárult le, ott ezt külön jelezték.

Ez azért fontos, mert az OOI körül augusztus vége óta zajló történet egyik alapvető problémája éppen az volt, hogy súlyos állítások kerültek nyilvánosságra úgy, hogy azok közzététele előtt az érintett intézményt nem kérdezték meg.

Az azóta eltávolított eLitMed-cikk egy emlődaganatos nő betegútjából indult ki. Azt állította, hogy a beteg az állami és a magánellátás között sodródott, több millió forintot fizetett magánellátásban, majd történetét összekapcsolta az intézet kapacitásának állítólagos leépülésével, a sugárterápiás várakozási idők növekedésével, a klinikai vizsgálatok problémáival, vezetőcserékkel, gyógyszercéges kapcsolatokkal és végül Dank Magdolna várható leváltásával is.

Később kiderült, hogy az Egészségügyi Minisztériumhoz tett közérdekű bejelentést Polgár Csaba, az OOI 2025 januárjában felmentett főigazgatója, és a beadvány egyes részei, köztük a beteg története, az említett cikkel szövegszerű egyezést mutattak. Polgár később maga is elismerte a közérdekű bejelentés tényét és azt, hogy abban szerepelt a konkrét beteg esete, ám azt is hozzátette, hogy egy több száz beteget érintő rendszerszintű problémára kívánta felhívni a figyelmet, bejelentése nem a jelenlegi vezetés ellen irányult.

Az OOI vezetői szerint azonban éppen a történet kiindulópontja – a beteg magánellátásba „terelése” – nem úgy történt, ahogyan az a nyilvánosságban megjelent.

Nem ugyanazt a műtétet kérte a beteg

Mátrai Tamás emlősebész, az OOI orvosigazgatója végigvette a beteg esetét. A páciensnél emlődaganatot diagnosztizáltak, amelynek kezelése miatt az érintett emlő eltávolítása indokolt volt. A beteg ugyanakkor azt kérte, hogy a másik, daganatmentes emlőjét is távolítsák el, és mindkét oldalon történjen rekonstrukció. A műtét idején azonban még nem állt rendelkezésre olyan genetikai eredmény, amely igazolta volna, hogy a beteg örökletes, például BRCA-mutációval összefüggő emlőrákkockázatot hordoz. A döntés hátterében a családi anamnézis és a beteg saját pszichés terhe, illetve határozott preferenciája állt.

Az állami finanszírozás ebben a helyzetben a daganatos emlő operációját és rekonstrukcióját fedezte, az egészséges ellenoldali emlő eltávolítását azonban nem.

A beteg ezért nem ugyanazért a beavatkozásért fizetett a magánellátásban, amelyet az OOI-ban térítésmentesen megkaphatott volna. A magánintézményben olyan kétoldali műtétet választott, amelynek az egészséges emlőre vonatkozó része nem volt közfinanszírozható.

– Senki nem irányította a beteget a magánellátásba – szögezte le Mátrai Tamás.

A történet ugyanakkor felvet egy sokkal érdekesebb és a konkrét ügynél jóval messzebbre mutató problémát: vajon követi-e a társadalombiztosítási finanszírozás azt, ahová közben az onkológia, a genetika, a rekonstrukciós sebészet és a betegek igényei eljutottak?

Egy botrányból finanszírozási ügy lett

Az OOI vezetése a történtek után megkereste a finanszírozót és több Szakmai Kollégiumi tagozatot is. A MedicalOnline betekintett a Kaló Zoltán NEAK-főigazgatóval folytatott kommunikációba is.

A NEAK főigazgatójának válasza szerint BRCA-pozitív esetben sem volt eddig rendszerszintű finanszírozása az ellenoldali egészséges emlő kockázatcsökkentő eltávolításának. Kivételes esetekben, egyedi finanszírozás keretében nyílhatott erre lehetőség, az általános finanszírozási megoldás azonban hiányzott.

A történet egyik meglepő eleme, hogy még a szakmai szereplők között sincs teljesen egységes álláspont arról, hogy jelenleg pontosan mi és milyen feltételekkel finanszírozható. Az intézet megkeresésére a sebészeti és plasztikai sebészeti szakma részéről olyan válasz érkezett, hogy a beavatkozás nincs rendszerszinten finanszírozva, az onkológia és sugárterápia tagozat vezetője, Polgár Csaba ugyanakkor ettől eltérő álláspontot képviselt. Az egyik válaszlevélből az is kiderült, hogy az elmúlt tíz évben tudomásuk szerint nem történt átfogó felülvizsgálat vagy szakmai egyeztetés a finanszírozásról. Bár Polgár Csabának tagozati elnökként korábban lehetősége lett volna ilyen egyeztetést kezdeményezni, a problémát azonban végül a közérdekű bejelentésében vetette fel.

Az OOI ezért most szélesebb szakmai egyeztetést kezdeményezett. Fel akarják mérni azt is, hány beteget érinthet évente a probléma – első, nemzetközi adatokból becsült számításaik szerint nagyságrendileg 200-300 nőről lehet szó –, valamint azt is, milyen többletköltséget jelentene a kockázatcsökkentő műtétek finanszírozása.

De nem csak a műtét árát akarják kiszámolni. Egy BRCA-mutációt hordozó fiatal nő akár évtizedeken át rendszeres MR- és mammográfiás ellenőrzésre szorulhat, ezeknek szintén van költsége, miközben a kockázatcsökkentő műtét egészen más betegutat jelent. Ehhez hozzátartozik a pszichés támogatás, a rekonstrukció, az életminőség és a beteg saját döntési joga is.

Az intézet a betegszervezeteket és saját pszichológiai munkacsoportját is bevonja az egyeztetésekbe. A cél nem pusztán annak eldöntése, mit fizessen a NEAK, hanem az is, hogyan kell ezekről a lehetőségekről egy beteggel beszélni.

Ez az egyik pont, ahol az eredeti ügyből valóban lehet pozitív következmény.

„Ha már egyszer ezt a kérdést fölhozta egy ilyen méltatlan ügy, akkor szakmailag az élére kell állnunk” – fogalmazott Dank Magdolna.

Mit jelentett az R1? Nem feltétlenül azt, amit a cikk sugallt

Az eredeti cikkből az olvasó számára az a kép alakulhatott ki, hogy a magánintézményben elvégzett műtét során hibás eljárás történt, ezért az állami ellátásban kellett volna később korrigálni azt.

Mátrai Tamás szerint ilyen következtetés nem vonható le.

A szövettani vizsgálat a daganat egyik szélén R1 státuszt mutatott, vagyis mikroszkópos daganatsejtek voltak észlelhetők a kimetszés határán. Az emlősebész magyarázata szerint azonban ennek jelentősége attól függ, hol helyezkedett el a daganat. Ha a tumor az emlő anatómiai határához, például a mellkasfalhoz közel fekszik, a sebész egy ponton nem tud további egészséges emlőszövetet eltávolítani, mert már más anatómiai képlet következik. Ilyenkor az R1 státusz önmagában nem bizonyítja, hogy a műtétet szakszerűtlenül végezték.

Az onkoteam ilyenkor mérlegelheti a további műtét lehetőségét, de az is előfordulhat, hogy célzott, emelt dózisú – úgynevezett boost – sugárkezelés biztosítja a szükséges lokális kontrollt.

Mátrai szerint ennél a betegnél is a tumor elhelyezkedése magyarázza a szövettani eredményt, a beteg pedig megkapja az ilyenkor protokoll szerint szükséges sugárkezelést.

Polgár Csaba találkozása a beteggel

A történet adatvédelmi vonatkozásait egy fontos ponton sikerült tisztázni. Korábban ugyanis kérdés volt, hogyan kerülhetett Polgár Csabához egy olyan beteg rendkívül részletes dokumentációja, akinek nem ő volt a kezelőorvosa és nem vett részt az onkoteamjében.

Az OOI informatikai rendszerének belső vizsgálata során derült ki, hogy a beteg maga járt Polgár Csabánál sugárterápiás konzultáción az intézményben, így az orvos az ellátás keretében megismerte a dokumentációját. Vagyis önmagában az, hogy hozzáfért a beteg egészségügyi adataihoz, nem bizonyít jogosulatlan hozzáférést.

A történet adatvédelmi vonatkozása ezzel más megvilágításba kerül. A kérdés most az, hogy a betegellátás során jogszerűen megismert, különleges személyes adatok később milyen jogalapon kerülhettek bele egy közérdekű bejelentésbe, majd annak tartalmából hogyan kerülhetett a nyilvánosság elé a beteg olyan részletes története, amelyben ugyan név nem szerepelt, de életkor, családi anamnézis, pontos időpontok, intézmények, műtétek és vizsgálatok igen.

A beteg – mint azt korábban megírtuk – maga jelezte az intézetnek, hogy nem tudott történetének nyilvánosságra kerüléséről, nem beszélt a cikk szerzőjével, és annak közzétételéhez nem járult hozzá. Az OOI vezetőinek információi szerint arról sem tájékoztatták, hogy szenzitív adatait egy közérdekű bejelentésében felhasználják.

Az intézet az eset kapcsán adatvédelmi vizsgálatot indított, amely még nem zárult le. A rendszer naplózása alapján vizsgálják a dokumentációhoz való hozzáféréseket, az ügyet pedig az OOI adatvédelmi incidensként jelentette a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH). A beteg maga is kérte az adatkezelés körülményeinek kivizsgálását, és lehetőséget kapott arra, hogy az intézet adatvédelmi felelősével konzultáljon.

Az OOI által ismertetett jogi álláspont szerint a közérdekű bejelentő védelmét önmagában természetesen nem szünteti meg az, hogy egészségügyi adatok is szerepelnek egy beadványban. A vizsgálatnak azonban arra is választ kell adnia, hogy a bejelentés jóhiszemű volt-e, az abban állított gyakorlat valóban létezett-e, és az adatok felhasználása megfelelt-e a jogszabályoknak.

A minisztériumi, adatvédelmi és más hatósági vizsgálatok még folyamatban vannak.

Polgár Csaba egyelőre tovább dolgozik az OOI Sugárterápiás Központjában. Kérdésünkre, hogy felmerült-e a felmentése, vagy bármilyen eljárás elindítása vele szemben, Dank Magdolna azt mondta, erről a belső vizsgálatok lezárulta után tudnak csak felelős döntést hozni.

Magánpraxis: két külön történet

Az eredeti cikk az állami és magánellátás összefonódásának jeleként Dank Magdolna és Mátrai Tamás magánszektorbeli tevékenységét is kiemelte.

A főigazgató elmondása szerint még a Semmelweis Egyetem klinikaigazgató-helyetteseként engedéllyel dolgozott a magánszektorban. Révész János akkori országos kórház-főigazgató írásban engedélyezte számára, hogy főigazgatói kinevezését követően, meghatározott ideig továbbra is elláthassa elsősorban korábbi betegeit, illetve másodvéleményt adhasson.

Dank Magdolna azt mondta, az engedélyezett időszak lejárta óta nincs magánrendelése, OOI-s beteget pedig nem vitt saját magánellátásába.

Mátrai Tamás helyzete más. Ő az OOI-ban nem heti 40, hanem 32 órában dolgozik. Elmondása szerint Dank Magdolna kifejezett kérésére vállalta el az orvosigazgatói megbízást, és megtartotta korábbi magánpraxisát. Az eredeti cikkben szereplő beteg magánintézeti kötéscseréjét valóban Mátrai Tamás végezte. Az orvosigazgató az operáló orvossal ugyanabban a magánintézményben is dolgozik, és az operáló orvos szabadsága idején, szabályosan engedélyezett magántevékenység keretében ő végezte el a beteg kötéscseréjét.

„Teljes mértékben kiállok az orvosigazgatóm mellett” – jelentette ki ezen a ponton az OOI főigazgatója.

Az intézet ugyanakkor az ügy nyomán áttekinti a magántevékenységi engedélyeket és az állami-magán betegutak gyakorlatát is.

Az eddig lezajlott belső vizsgálatok során egyébként már találtak olyan esetet, amelyben valóban felmerül állami és magánellátás kifogásolható összefonódása, és a magánellátásban való megjelenés betegellátási előnnyel járhatott – számolt be Dank Magdolna, hozzátéve, hogy a vizsgálat még nem zárult le, ezért az érintettet és a részleteket nem nevezte meg. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a belső vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzák.

Vagyis miközben az ügy kiindulópontjául szolgáló beteg esetében az intézet szerint nem igazolható a magánellátásba terelés, maga a felvetett rendszerkockázat ettől még valós lehet – és az OOI-nak éppen ezt kell most megvizsgálnia, majd ennek nyomán a szükséges intézkedéseket megtennie.

A hatszázalékos csökkenés igaz – a magyarázat már bonyolultabb

Az eredeti eLitMed-cikk azt írta, hogy az OOI sugárterápiás betegszáma 8581-ről 8081-re, vagyis mintegy hat százalékkal csökkent, és ezt az adatot Dank Magdolna nem vitatta. Azt viszont igen, hogy önmagában a két számból az intézet szakmai lejtmenetére lehetne következtetni. Az a belső sugárterápiás jelentés ugyanis, amelyből a citált betegszám származik, a vezetés szerint más mutatóknál javulást is rögzít. Ezért most külön vizsgálják, mi okozta a volumencsökkenést.

Az előjegyzési rendszer ellenőrzése során viszont egy másik anomáliára bukkantak – számolt be a főigazgató. Egyes orvosok betegei akár egy héten belül bejuthatnak sugárkezelésre, más orvosok betegei viszont dedikált hely hiányában akár hat hetet is várhatnak. Ennek okát jelenleg vizsgálják.

Ez lényegesen más történet, mint az, hogy az intézet egészében egységesen kettőről hat hétre nőtt volna a várakozási idő – de ettől még olyan működési probléma, amelyre választ kell találni.

Van munkaerőhiány – de a túlórákat kifizették

Az eredeti cikk azt is állította, hogy szakdolgozók távozása és a túlórák ki nem fizetése miatt két sugárterápiás berendezésen megszűnt a dupla műszak. Az intézet vezetői szerint a szakemberhiány valós.

Sugárterápiás szakasszisztensekből és orvosfizikusokból országosan is kevés van, így az OOI-nál is vannak betöltetlen állások. Nyugdíjazás, gyermekgondozás és távozások miatt egyes gépeken időszakosan valóban csökkenhet a működtethető műszakok száma. A túlórák elmaradt kifizetését viszont határozottan cáfolták.

Az intézetben leadott és engedélyezett túlórákat kifizették – jelentették ki egybehangzóan.

Mátrai Tamás ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a sugárterápiás szakemberhiány nem kizárólag az országos intézetben probléma. Amikor például Miskolcon kritikussá vált a sugárterápiás orvosellátottság, az OOI-ból kellett szakorvost kivezényelni, hogy a kezelések folytathatók legyenek a vidéki centrumban.

Két műtő valóban áll

Prof. Dr. Dank Magdolna, az OOI főigazgatója, Dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter és Dr. Mátrai Tamás orvosigazgató (Forrás: Dr. Hegedűs Zsolt hivatalos Facebook-oldala)

Az intézet sebészeti kapacitásainak hiányosságait sem lehet egyszerűen cáfolni, hiszen két műtő jelenleg valóban nem működik.

Azonban nem azért, mert az új menedzsment leépítette volna a kapacitásokat, hanem azért, mert a műtők műszaki állapota és az emelkedő infekciós kockázat indokolta a leállást. Ez mintegy évi ezer daganatsebészeti műtét elvégzésének lehetőségét érintheti. A felújítás szükségességét több mint egy éve jelezték a fenntartói-műszaki feladatokat ellátó OKFŐ és a KEF felé egyaránt, valamint beszámoltak arról az időközben hivatalba lépő egészségügyi miniszternek, Hegedűs Zsoltnak is, amikor júniusban látogatást tett az intézményben. Bár a beruházás még nem kezdődött el, a tervezés és a költségbecslés már elkészült.

Időközben a korábban megfogyatkozó műtői szakdolgozói létszámot sikerült stabilizálni. A vezetőváltáskor több műtőssegéd már felmondási idejét töltötte, de egy részük később visszatért, belső képzések szervezésével pedig idén szeptemberre eljutottak oda, hogy a vezetés szerint már elegendő a műtői személyzet a betegek biztonságos ellátásához.

Szeptembertől a korábbi napi kettő helyett három műtőben fut hosszú, estig tartó program.

Az ultrahangkészülék története is igaz – csak nem egészen úgy

Az eredeti cikk azt írta, hogy az Urológiai Daganatsebészeti Központban egy elromlott ultrahangkészülék pótlásának elmaradása miatt hónapokon át nem tudtak bizonyos MR-fúziós prosztatabiopsziákat elvégezni, ezért betegeket más intézménybe kellett küldeni.

Ez valóban megtörtént.

Az OOI vezetése szerint azonban a készülék szervizét végző szolgáltató nem egyszerűen nem javította meg az eszközt, hanem európai szinten kivonult ebből a tevékenységből. Emiatt az intézet több helyettesítő készüléket próbált beszerezni, ám két, a forgalmazók által megfelelőnek ígért berendezésről csak a telepítés után derült ki, hogy nem kompatibilis az MR-fúziós eljárással.

A kiesés idején a betegek ellátását más állami intézmény bevonásával próbálták biztosítani.

Jelenleg viszont már rendelkezésre áll az OOI-ban a szükséges vizsgálatra alkalmas berendezés.

Klinikai vizsgálatok: számháború helyett dokumentumok

Különösen súlyos állításokat fogalmazott meg az augusztusi cikk a klinikai vizsgálatokról. Abban úgy fogalmaztak, hogy a korábbi vezetés által saját működtetésbe vett Klinikai Kutatási Osztály 10-15 százalékos fedezetjavulást ért el, az új vezetés viszont visszahozott egy korábban külső magánszolgáltatóként dolgozó szereplőt, miközben a munkatársak hónapokon át nem kapták meg járandóságaikat, és csökkent a klinikai vizsgálatok bevétele.

Dank Magdolna egészen más számokat mutatott.

A 2023-as bevételt 100 százaléknak tekintve az osztály bevétele a főigazgató által ismertetett intézeti adatok szerint 2024-ben 70,8, 2025-ben pedig 57,6 százalékra esett.

A kifizetések elhúzódását nem tagadta. Azt mondta, az elszámolási rendszerben súlyos hibákat találtak, és annak korrigálása miatt csúsztak a kifizetések. A vezetőváltást azzal indokolta, hogy a klinikai koordinátorok képviseletében érkező munkatársak jelezték, hogy az akkori vezetővel nem tudnak tovább együtt dolgozni, és felmondásokat helyeztek kilátásba. Ezután került vissza a területre a korábban ott dolgozó szakember.

Dank Magdolna beszámolója szerint azóta a klinikai vizsgálatok száma és az együttműködő gyógyszercégek aktivitása ismét növekedni kezdett, és belső koordinátorképzést is indítottak.

Az OOI vezetői szerint a cikk nagyon súlyos oksági következtetéseket vont le olyan működési és pénzügyi adatokból, amelyeknek a teljes kontextusát nem mutatta be.

Az OKFŐ-beszámoló elkészült

Egyszerűbben tisztázható az az állítás, amely szerint az OOI nem készítette el kötelező éves beszámolóját az OKFŐ számára. Dank Magdolna megmutatta az ezzel kapcsolatos levelezést is. Elmondása szerint a beszámoló elkészült és megérkezett az OKFŐ-höz, amit az OKFŐ gazdasági vezetése vissza is igazolt.

A botrány közben újabb nyomozás az OOI-ben

Miközben az augusztusi ügy vizsgálatai még javában zajlanak, szeptember 15-én, kedden a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai is megjelentek az intézetben egy eszközbeszerzés miatt.

Dank Magdolna szerint a gazdasági területet érintő eljárás egy tavaly megkezdett és idén lezárult eszközbeszerzés jogi hátterét vizsgálja.

A főigazgató hangsúlyozta, hogy ennek nincs köze sem az említett beteg magánellátásával kapcsolatos ügyhöz, sem ahhoz a korábbi, más tárgyú nyomozáshoz, amelynek dokumentumairól korábban a MedicalOnline-on is beszámoltunk.

A hatósági eljárás folyamatban van, ezért annak tartalmáról és esetleges személyi érintettségéről az intézet vezetése sem kívánt következtetéseket levonni.

A gazdasági igazgató személyében ugyanakkor már a megelőző héten változás történt. A főigazgató elmondása szerint az új gazdasági igazgatót az OKFŐ gazdasági vezetése jelölte, és szeptember 21-én áll munkába. A vezetőváltás és a mostani nyomozás közötti összefüggést a főigazgató nem erősítette meg.

Nem pályázott – most már pályázna

Dank Magdolna 2025 elején nem pályázat útján került az OOI élére; kinevezték.

Megkérdeztük tőle azt is, hogy ha akkor pályázatot írtak volna ki a főigazgatói székre, megpályázta volna?

A válasza rövid volt:

Nem.

És ha most írnának ki pályázatot?

Most igen.

Ez a két egyszerű, rövid kijelentés talán többet mond az elmúlt másfél évéről, mint bármilyen hosszú vezetői önértékelés.

Az OOI körüli konfliktus ettől természetesen nem ért véget. Minisztériumi, adatvédelmi, etikai és büntetőeljárások futnak, és több intézeti, belső vizsgálat eredménye sem ismert egyelőre.

A most bemutatott dokumentumokból nem következik, hogy az intézet működésében ne lennének problémák. Éppen ellenkezőleg: maga a jelenlegi vezetés beszél előjegyzési anomáliákról, szakemberhiányról, két használhatatlan műtőről, elavult finanszírozási szabályokról és olyan állami-magán összefonódásról, amelyet jelenleg is vizsgálnak.

Az egyes problémák létezése azonban nem bizonyítja automatikusan azt a történeti összefüggést, amelybe azokat az augusztus végén megjelent cikk összerendezte.

Az OOI vezetése most azt mondja, a botrányra nem újabb sajtóháborúval akar reagálni, hanem azoknak a kérdéseknek a rendezésével, amelyekről időközben kiderült, hogy valóban rendezésre szorulnak. A BRCA-pozitív nők kockázatcsökkentő műtéteinek finanszírozása, a beteggel való kommunikáció, az állami és magánellátás határainak ellenőrizhetősége, az előjegyzések egyenlősége és az adatkezelés mind ilyen területek.

Hogy ezekből valóban rendszerszintű változás lesz-e, azt majd az eredmények mutatják meg.

De ha igen, akkor egy sok sebből vérző botránynak legalább lesz egy nehezen vitatható pozitív következménye: olyan problémákról kezdődhetett el szakmai vita, amelyekről már jóval korábban beszélni kellett volna.