2021. augusztus. 01., vasárnap - Boglárka.

A sarcopenia jellemzője a vázizmok tömegének csökkenése és funkciójuk (izomerő és/vagy általános fizikai teljesítőképesség) károsodása, melynek prevalenciája az életkor előrehaladtával emelkedik. A sarcopenia felismerésének jelentőségét az adja, hogy fizikai funkciókárosodással, rosszabb életminőséggel és emelkedett halálozással társulhat, emellett jelentős anyagi terhet ró az egészségügyi ellátórendszerekre is.

A kardiovaszkuláris beteg férfiaknál az elhízás mint független rizikófaktor, több mint 13-szorosára emelheti a sarcopenia rizikóját.

Idős korban a rezisztencia gyakorlatok végzése, akár otthoni körülmények között – protein-alapú, többkomponensű szupplementációval kombináltan – hozzájárul az izomtömeg és -funkció javításához.

A sarcopeniának – a zsírmentes izomtömeg megfogyatkozásán túl – jellemzője a zsírtömeg életkorral összefüggő növekedése is, ami tovább csökkenti az izom hasznos tömegét és minőségét.

A sarcopenia kedvezőtlen egészségi kimenetelekkel társulhat, például esendő testi állapottal, kórházi felvételekkel és halálozással.

A sarcopenia progresszív és generalizált izomvesztés, mely fizikai funkciókárosodással, metabolikus diszfunkcióval és fokozott mortalitással jár együtt. A számos más kórkép (pl. kardiovaszkuláris és metabolikus betegségek) kockázati tényezőjeként is számon tartott elhízás kedvezőtlenül befolyásolja az izomzat minőségét és csökkenti a fizikai teljesítőképességet.

A COVID-19 járvány 2021. január 1-jéig globálisan több, mint 84 millió ember megbetegedését okozta. A betegség összmortalitása 2,17%-os volt az új év első napján. (worldometer, 2021) Bár vannak feltételezhetően prediktív tényezők a betegség lefolyását illetően, nagy variabilitást mutat, hogy milyen súlyosságú a különböző egyének esetében.

A klinikai táplálásterápia kivitelezése kórházi körülményeket igényel, azonban, körültekintő betanítás és ellenőrzés mellett, otthoni táplálásra is lehetőség van. Ennek módszerei az otthoni enterális táplálás (OET) és az otthoni parenterális táplálás (OPT).  Mindkét esetben az az elsődleges cél, hogy a táplálás biztosítsa a beteg energia-, mikro- és makrotápanyag-szükségletét.

2019-ben a vezető 10 halálok közül 7 krónikus társbetegséghez volt köthető, mely az összhalálozás 44%-át tette ki. A kardiovaszkuláris betegségek 17.9 millió ember halálát okozták, daganatos megbetegedésekben 9 millióan vesztették életüket, míg a diabetes mellitushoz társítható halálesetek száma 1.6 millió volt, melynek számában a 2000-es évekhez viszonyítva 70%-os növekedés figyelhető meg1.

Bár a koronavírus-betegség (COVID-19) elsősorban légzőszervi betegségként emlegetett, de egyre több evidencia jelenik meg a gasztrointesztinális traktust érintő hatásairól is. Számos táplálási társaság jelentette meg ajánlásait, melyek kitérnek a gasztrointesztinális manifesztáció jelentőségére a táplálásterápia szempontjából is.

Időskorban – főleg 65 éves kor után – több tényező nehezíti a  megfelelő táplálkozást. A helytelenül megválasztott táplálék rontja az idős emberek életminőségét, testi és szellemi állapotát, csökkenti az élet hosszát. 

A kolorektális karcinóma (CRC) a harmadik leggyakoribb szolid tumor. Világszerte évente 2 millió embernél diagnosztizálják, míg egy millió fő halálát is ez okozza1. Magyarországot a CRC különösen sújtja: mind az incidencia (107/100000 fő), mind a mortalitás (51/100000 fő) tekintetében világelsők vagyunk.2,3

A 2019 decemberében kitört járvány első heteitől szembeszökővé vált, hogy elsősorban az idős betegeket érinti fatálisan és gyakoribb elhalálozásuk súlyos tüdőgyulladás következménye.

Napjainkban, amikor az elhízás egyre égetőbb népegészségügyi problémaként jelenik meg, gyakran az alultápláltság témája marginális kérdésként tűnik fel a mindennapi orvosi gyakorlatban, többek között az apellátásban is.