Laki Judit cikkei

Egy évet késet a diagnózis

Először a fülét fájlalta, majd a szemét érezte kidülledőnek a fiatal férfi, ám csak tüneti kezelést kapott. Később ízületi fájdalmaira adott gyógyszert háziorvosa, de állapota nem javult. A helyes diagnózis a CT-vizsgálat után derült ki.

A 39 éves férfi 2002 februárjában ment el háziorvosához a bal fülében támadt fájdalom és dugulásérzés, hőemelkedés és jobb térdének sporadikus fájdalma miatt. Vérvétellel egyebek mellett gyorsult vörösvérsejt-süllyedésre, emelkedett CRP-szintre, leukocitózisra, kissé emelkedett kreatininszintre derült fény. Vizeletében vörösvérsejteket és fehérjét találtak. A feltételezett otitis media ellen a háziorvos 7 napos cotrimoxazol-kezelést rendelt. Ennek hatására a fülpanaszok enyhültek, a hőemelkedés és a térdfájdalom is megszűnt, viszont gyakrabban jelentkezett válltáji fájdalom, és a beteg továbbra sem érezte egészségesnek magát.

Az orvos várakozó álláspontra helyezkedett, és 3 hónappal későbbre rendelte vissza. Addigra a férfi öt kilót fogyott, és továbbra is váltakozó ízületi fájdalmakról számolt be. Azt is elmondta, hogy a bal szemét dülledtnek érzi, és ha a tükörbe néz, nem olyannak látja, mint máskor. A háziorvos nem osztotta véleményét, de a fogyás miatt további vizsgálatokat írt elő, még endoszkópiára is elküldte, az eredmény azonban semmitmondó volt. A rheumatoid faktor és az antisztreptolizin-titer vizsgálata negatív eredményt adott, a leukocitózis azonban továbbra is fennállt, ezúttal eozinofíliával, és a kreatininszint tovább emelkedett.

Orvosi Ig-Nobel-díj 2004

Furcsa, értelmetlennek tűnő vagy megismételhetetlen kutatásokért kapható az alternatív Nobel-díjak talán leghíresebbike, az Ig (ignoble: alávaló, becstelen, méltatlan). Alapítói szerint a díjazottak munkáin először nevetnek, aztán elgondolkoznak. Az 1991 óta minden évben kiosztott elismerés orvosi díjazottja az idén dr. Steven Stack, aki a Country-zene hatása az öngyilkosságra című közleményével érdemelte ki az elismerést.

„Dolgozz, fejezd be, publikáld” – vallja meghatározó elveként az amerikai szociológus és szuicidológus, Steven Stack, aki felesége mellett eredményei közlését tartja élete nagy szenvedélyének. A tudós neve eddig 219 cikk és könyvfejezet alatt szerepel szerzőként, amelyek témái között az öngyilkosságon kívül a halálbüntetés és ennek gyilkosságokra gyakorolt hatása, a vallás, a válás, a szociális egyenlőtlenség és a szexualitás is megtalálható (lásd: www.cla.wayne.edu/crimjust/stack).

A díj odaítélését megalapozó közleményt még 1992-ben írta munkatársaival. Kutatásuk fő eredménye, hogy a country-zene-kedvelők körében – függetlenül foglalkozásuktól, káros szenvedélyeiktől és családi állapotukól – nagyobb arányban fordul elő öngyilkosság. A díjazottak nevének októberi kihirdetése óta tiltakozó country-zene-imádók kérdéseire a szerzők azt válaszolták: napjainkban ez a műfaj már nem olyan, mint kutatásuk idején volt – ma tüzesebb és életerősebb, mint annak idején például a híres, szomorúsággal átitatott Divorce című szám.

Lefagyasztott petefészekszövet autológ transzplantációját követően egészséges csecsemőnek adott életet egy 32 éves belga nő - közölte a The Lancet. Az asszonynál 1997-ben az extralimfatikus szerveket is érintő Hodgkin-kórt diagnosztizáltak. A sugár- és kemoterápia előtt laparoszkópiával öt szövetcsíkot távolítottak el az egyik petefészek kéregállományából, amelyeket -200 Celsius-fokra fagyasztottak. Egyéves kezelést követően a petefészek-működés leállásának jeleit észlelték a betegen, ezért két éven át hormonpótló kezelésben részesítették, ám a daganatterápia által előidézett petefészek-sorvadást nem tudták megállítani. Amikor az onkológus gyógyultnak nyilvánította, 2001-ben a hormonpótlást leállították, majd 2003 februárjában a hashártyában kialakított vékony barázda mentén, az érintetlenül hagyott jobb oldali ovárium fimbriájának közelébe visszaültették a petefészekminták egy részét. Öt hónap elteltével visszatért a szabályos menstruációs ciklus és a vér hormonkoncentrációja is helyreállt. Laparoszkóposan sikerült igazolni a tüsző kialakulását is. A természetes úton bekövetkező intrauterin terhességet tizenegy hónappal a műtétet követően állapították meg. Az eljárás előnye, hogy nem késlelteti a daganatellenes kezelés megindítását, hátránya viszont, hogy a jelenlegi eljárásokkal nem zárható ki egyértelműen a tumorsejtek jelenléte a megőrzésre szánt szövetmintában.

A szkizofrénia családi halmozódása

A pszichés zavarokkal küszködő nők gyermekeinél nagyobb esélylyel alakul ki számos mentális rendellenesség és betegség, például szkizofrénia vagy alkoholfüggőség – erősítették meg a témában valaha végzett legátfogóbb vizsgálat, a harminc éve indított Helsinki High-Risk Study eredményei.

A júliusban publikált közlemény rámutat, hogy a szkizofréniás anyák gyermekeinél egyes szakirodalmi adatok 1,4–6,5 százalékos, mások szerint hétszeres gyakorisággal alakul ki ugyanez a betegség a kontrollokhoz képest. Örökbefogadás esetén, ha a biológiai anya szkizofréniában szenved, ez az arány 5,1 százalékot mutatott.

Az 1974 óta zajló finn kutatás célja a pszichés zavarok miatt kezelt szülők gyermekeinél nagyobb valószínűséggel kialakuló pszichiátriai kórképek meghatározása volt (British Journal of Psychiatry 2004;185:11–17). Ennek során 1916 és 1948 közötti születésű, szkizofrénia miatt valaha kórházban kezelt nők 1960 és 1964 között született gyermekeinek kórtörténetét követték a zárójelentések alapján, személyes kikérdezés nélkül. A kontrollcsoportot a közvetlenül a vizsgálati alanyok előtt, velük egy kórházban született azonos nemű gyermekek alkották. A gyermekeket az anya betegségének diagnózisa (szkizofrénia, szkizoaffektív, a szkizofrén spektrumba tartozó egyéb, valamint affektív kórképek) szerint osztották csoportokba, az elemzés ennek alapján történt. A diagnosztizálást két független pszichiáter végezte a DSM-IV szerint.

Kötőhártya-gyulladás baktériumtól, vírustól

A klinikai kép és az anamnézis alapján is megítélhetjük, hogy vírus vagy baktérium okozza-e a felnőttek kötőhártya-gyulladását – állítják holland kutatók. Szerintük vizsgálatuk megállapításai nagyban segítik az ésszerű antibiotikum-rendelést és a háziorvosok munkáját.

Holland kollégák 177 felnőtt esetének elemzésével olyan jeleket vagy tüneteket kerestek, amelyek az alapellátást végzők számára érdemi segítséget nyújtanak a conjunctivitis vírusos vagy bakteriális eredetének elkülönítésében (BMJ 2004;329:206–10). A klinikai kép alapján nehéz a fertőző ágens azonosítása, ezért az esetek 80 százalékában a holland háziorvos antibakteriális szert rendel. Véletlen besorolásos vizsgálatok adatai szerint azonban az akut infekciós conjunctivitiseknek csak valamivel több mint felében baktérium a kórokozó. Gyakori tehát az indokolatlan antibiotikum-kezelés, ami nemcsak az összességében évi több millió eurós gyógyszerköltség, hanem a baktérium-rezisztencia fokozódása miatt sem helyes gyakorlat.

A három éven keresztül zajló vizsgálatba háziorvosukat vörös, mucopurulensen váladékozó szemük miatt felkereső felnőtteket vontak be. A tünetek jellegére (viszketés, idegentest-érzés, szemek összeragadása) és tartamára vonatkozó standard kérdőíves kikérdezés, valamint a fizikális vizsgálat után a váladékot mikrobiológiai tenyésztésnek vetették alá. Minden esetben a beteg – kétoldali érintettség esetén a rosszabb állapotú – szem adatait elemezték.

A bakteriológiai tenyésztés az esetek 32 százalékában hozott pozitív eredményt. Majdnem minden második esetben Streptococcus pneumoniae volt a kórokozó, emellett gyakran fordult elő Staphylococcus aureus és Haemophilus influenzae okozta fertőzés is.

Erekciós zavar, cukor- és szívbetegség

A merevedési zavar nagy valószínűséggel jelzi az egyébként tünetmentes koszorúér-betegség fennállását 2-es típusú diabétesz esetén – állítják olasz kutatók. Az összefüggés még megerősítést igényel, ám az erekciós zavar kérdőíves vizsgálatával mindenképpen hatékony szűrőmódszer kerülhet a belgyógyászok kezébe.

A merevedési zavar és az ateroszklerózis: a diabétesz két gyakori szövődménye. Kérdés, hogy mennyire utal az egyik a másik meglétére. Erre keresett választ egy olasz munkacsoport (Circulation 2004;110:22–26).

A szerzők két korábbi kutatásuk alanyai közül választották ki azt a szövődménymentes 2-es típusú diabéteszben szenvedő 260 férfit, akik körében a merevedési zavarok és a tünetmentes koszorúér-betegség kapcsolatát vizsgálták. Közülük 133-nál angiográfiával kimutatható, ám tünetmentes koszorúér-betegséget állapítottak meg, 127-nél pedig semmilyen eltérést nem jelzett a terheléses EKG vagy a 48 órás Holter-monitorozás. A merevedési zavart kérdőívvel (International Index of Erectile Function 5) vizsgálták.

Rossz a jóban

Két brit kórház statisztikái alapján a betegek 6,5%-át nemkívánatos gyógyszerhatás miatt veszik fel. Becslések szerint ez évente akár 706 millió eurós többletköltséget róhat a szigetország egészségügyére.

A nemkívánatos gyógyszerhatás miatt kórházba kerülő betegek 72 százalékánál biztosan vagy nagy valószínűséggel megelőzhető lett volna a felvétel – derül ki a British Medical Journal retrospektív elemzéséből (2004;329: 15–19). A szerzők két angliai kórházban fél évre visszamenően nézték át 16 évesnél idősebb betegeik anyagát a nőgyógyászati és gyermekgyógyászati osztályra felvettek kivételével. A 18 820 beteg 6,5 százaléka (1225 felnőtt) nemkívánatos gyógyszerhatás miatt került kórházba. A felvétel oka megegyezett gyógyszerük valamelyik jól ismert nemkívánatos hatásával, a tünetek és a gyógyszerszedés megkezdése között időbeli összefüggés mutatkozott, és alapos vizsgálat, illetve kikérdezés után minden más ok kizárható volt. (A szándékos vagy véletlen túladagolást, továbbá a beteg nem kellő együttműködése következtében kialakult kórképeket nem vették figyelembe.)

Az érintettek átlagos életkora 76 év volt. Az esetek 80 százalékában ok-okozati kapcsolat feltételezhető a gyógyszerszedés és a tünetek között, míg a további 20 százalék esetében csak közvetett összefüggést találtak. A cikk szerzőinek megállapítása egyezik a korábbi francia és brit adatokkal, hogy gördülékenyebb orvos-beteg kapcsolattal az esetek közel háromnegyede elkerülhető lenne.

Újabb allergia-rizikótényező?

Spanyol allergológusok szerint aki allergiás és magasan lakik, jól teszi, ha lejjebb költözik, mert a felső emeletek lakói nagyobb eséllyel válnak érzékennyé.

A magasabban lakók körében gyakoribb a pollenérzékenység – állítják spanyol kollégák az Allergy márciusi számában (2004;59: 302–5). A pollenallergia kockázati tényezőinek tucatjait ismerjük már, ez azonban új információ. Valladolid körzetében 17171, átlagosan 29,4 éves pollenallergiás beteget követtek 14 éven át. Az alanyok kiválasztásának feltétele volt a kórtörténetben szereplő szezonális rhinitis vagy asztma, valamint legalább egy pozitív bőrpróba vagy provokációs teszt. Ehhez minden vizsgálati alanynál ugyanazt a 32 elemből álló, fű-, fa,- cserje-, atka-, penész- és ételallergéneket tartalmazó tesztet alkalmazták.

Kiderült, hogy kapcsolat van a betegek allergiássá válása és lakhelyük épületen belüli magassága (utcaszint, első, negyedik, hatodik emelet) között: az összefüggés lineáris. A fűpollenek esetében a magassággal való összefüggés egyértelmű, míg a fák és cserjék esetében nem pontosan lineáris.

A spanyolokéhoz hasonló eredményre jutott korábban egy londoni vizsgálat is: ott úgy találták, hogy a fűfélék pollenjei a magasabb mintavételi helyen (10, illetve 55 m) nagyobb koncentrációban voltak jelen.

Láthatóvá tett billentyűszűkület

Az aorta-stenosis súlyosságát egy amerikai vizsgálat eredményei szerint az eddiginél olcsóbb, de nem kevésbé megbízható módszerrel – a szívzörejek idő-frekvencia-analízisével – ítélhetjük meg a jövőben. Az eljárás sokkal érzékenyebb, mint az emberi fül, de a zörej punctum maximumát ehhez is fonendoszkóppal kell megtalálnunk.

Kiváltható az aorta-stenosis diagnosztizálására és rendszeres hemodinamikai ellenőrzésére használt drága és nagy tapasztalatot igénylő Doppler-echokardiográfia – állítják amerikai kutatók, akik a jobban vizualizálható zörej-spektrumanalízissel próbálták meg felcserélni az eddigi, széles körben alkalmazott módszert (Chest 2003;124: 1638–1644). A korábbi kutatások már feltárták a kapcsolatot a zörej domináns frekvenciája és a szűkülettől disztálisan mérhető pillanatnyi áramlási sebesség nagysága (azaz a szűkület súlyossága) között. Most azt vizsgálták, hogy összefügg-e a Doppler-echokardiogram alapján kiszámítható átlagos és maximális nyomásgradiens a zörej egyes frekvenciakomponenseinek fennállási idejével.

A vizsgálatban 24 férfi és 17 nő vett részt. Az aorta-stenosist az átlagosan 68 éves vizsgálati alanyoknál korábban nem diagnosztizálták. Ejekciós frakciójuk meghaladta a 40 százalékot, más billentyűbetegségük vagy jelentős zörejük nem volt. Miután hallgatózással meghatározták zörejük punctum maximumát, a számítógéphez csatlakoztatott elektronikus sztetoszkópot ezen a ponton elhelyezve rögzítették a hanghatást. Ezenkívül a szegycsont jobb és bal felső, valamint bal alsó határán, és a bal ötödik bordaközben, a medioclavicularis vonalban is készítettek 10–30 másodperces felvételeket. Az erre a célra kifejlesztett szoftver kirajzolta a zörejek spektrumanalíziséhez szükséges képet. A módszer olcsó, és nem igényel komoly tapasztalatot.

Mozgáskorlátozottak is elkezdhetik

A mozgáskorlátozottság ellen sokszor jelent megoldást a mozgás, a minden terápiás beavatkozási lehetőségre kiterjedő kórházi rehabilitációs program pedig, bár drágább az ambulánsnál, hosszú távon költséghatékonyabb – állapították meg svájci kutatók.

Kétéves követés után végzett elemzéssel svájci szerzők arra jutottak, hogy az átfogó kórházi rehabilitáció kedvezően befolyásolja a térd- és csípőízületi osteoarthritisben szenvedők életminőségét és a betegség lefolyását – olvasható az Annals of the Rheumatic Diseases 2004. áprilisi számában.

A mozgáskorlátozottságot okozó betegségek legsúlyosabbjainak egyike az osteoarthritis. Kezelési lehetőségei között a fájdalomcsillapítás (analgetikumok és nem szteroid gyulladásgátlók segítségével), a mozgásterápia és az ízületi protézis beültetése szerepel. Az ezek kombinációjából és a betegek felvilágosításából álló átfogó kórházi rehabilitáció költségei általában jóval meghaladják a közel azonos hatékonyságú ambuláns rehabilitációét, azonban bizonyos kísérőbetegségek (koszorúér- vagy tüdőbetegség, túlsúlyosság, egyéb mozgásszervi problémák) esetén túl nagy a műtét kockázata, a kórházi keretek között zajló rehabilitáció pedig nagyobb biztonságot jelent, mint az ambuláns.

A rehabilitációs programban egy hónapon át tartó, személyre szabott fizioterápia, csoportos tréning, hidroterápia, úszás, hőterápia, betegoktatás, masszázs és elektroterápia szerepelt, a fájdalomcsillapítókból pedig a lehető legkevesebbet kapták a résztvevők. Mintegy 200 beteg állapotának alakulását követték kérdőív segítségével, átlagos életkoruk 63,9 év volt. A beválasztás kritériumai az alábbiak voltak: 30-ból legalább 25 napon jelentkező térd- vagy csípőtáji fájdalom, osteophyták a röntgenfelvételen, rövid ideig tartó térdízületi merevség a reggeli órákban, a csípőízület esetében pedig 20 mm/óránál kisebb süllyedés vagy az ízület obliterációja.

Sok betegség közös tünete

Valaha a kellemetlen szagú lehelet – amelyet görög, római, korai keresztény források, valamint a Talmud is megemlít – törvényes válóoknak számított, de jelentősége az interperszonális kapcsolatok fontossága miatt ma sem lebecsülhető. Nem mellékes, hogy számos betegség jelzője lehet.

A valódi halitosis hátterében kimutatható valamilyen szervi eltérés, míg pszeduohalitosis esetén a páciens csak hiszi, hogy szájszaga van. Amikor pedig a beteg a sikeres oki terápia ellenére is úgy gondolja, hogy rossz a lehelete, az már halitophobia. A valódi halitosis lehet fiziológiás: ez a „közönséges” reggeli rossz lehelet. Hátterében a nyáltermelés éjszakai csökkenése, valamint a szájüregben zajló rothasztó folyamatok állnak. Kezelést nem igénylő, átmeneti állapot, megszüntetéséhez pusztán a megfelelő szájhigiéné fenntartása szükséges.

A patológiás – orális vagy extraorális eredetű – halitosis kezelést igényel. Ha tartósan fennáll, megzavarja a páciens normális életvitelét. Gyakoriságát az állapot definiálására szolgáló standard kritériumok, valamint átfogó epidemiológiai tanulmányok hiányában nehéz megbecsülni. Az Amerikai Fogorvos Társaság 1995. évi jelentése szerint a rendelők 92 százalékában fordult meg krónikus szájszagot panaszoló beteg, és felmérésükben a fogorvosok több mint fele azt nyilatkozta, hogy hetente legalább hat kellemetlen leheletű pácienst kezelt. Úgy tűnik, hogy bár a probléma mindkét nemnél közel azonos gyakorisággal jelentkezik, inkább a nők fordulnak vele orvoshoz. Összességében az érintetteknek csak igen kis hányada próbálja kezeltetni magát – ennek valószínű oka, hogy sokan észre sem veszik, ha rossz a leheletük.

Újabb betegség a technika számláján

A folyamatos utolérhetőségnek megvannak a hátrányai is. Ami ebből az egészségre gyakorolt hatásokat illeti, a mobiltelefonok megjelenése óta folyik a vita arról, hogy káros-e az emberi szervezetre az általuk keltett elektromágneses sugárzás. Tanulmányozták már befolyásukat a pacemakerek működésére, és olvashattunk arról is, hogyan növelik néhány tumor (agyi, limfoid és vérképző szervi daganatok) előfordulásának kockázatát. E tanulmányok vizsgálati ideje azonban túl rövid volt, és az állatkísérletek eredményei sem egyértelműek. Júliusban újabb front nyílt a korábban e szempontból nem vizsgált szervünket, a bőrt érő hatásokat elemző közleményekkel.

A Dermatology júliusi szerkesztőségi közleménye két cikket foglal össze. Ezek egyikében olasz kutatók lézeres Doppler-áramlásméréssel megállapították, hogy a bőr véráramlása már a telefon fülhöz érintése során 61 százalékkal megnő, a beszélgetés alatt pedig a normál érték 158 százalékát is elérheti. Az esetek 90 százalékában ennek jeleként a fülön és környékén bőrpírt és melegedést figyeltek meg; a vizsgált személyek mintegy fele pedig a periauricularis bőrterület átmeneti érzéskieséséről is beszámolt. A másik vizsgálatban szintén olasz kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a GSM telefonokénak megfelelő rádiófrekvenciás sugárzás hatására a sejtosztódás jelátviteli útjának génjei fokozott mértékben expresszálódnak az emberi bőr fibroblasztjaiban.

Hőguta, övsömör, allergia

A bőr öregedési folyamata nem csupán kozmetikai probléma – az egész szervezetet megterheli. Az immunrendszer és a hőszabályozás fontos funkcióinak kiesésével az idősek bőrük állapota miatt is veszélyeztetettekké válnak. A gyakori betegségek irodalmi adatain kívül a brit „bőrbizottság” tapasztalatairól is beszámolunk.

A BBC egyik nemrég adásba került riportja szerint Nagy-Britanniában tízből hét embernek vannak bőrgyógyászati problémái, és az arány a populáció öregedésével egyre romlik. Peter Lapsley, a Nagy-Britanniában 1992 óta működő bőrgyógyászati felvilágosító program, a Skin Care Campaign (www.skincarecampaign.org) vezetője elmondta: a riporthoz készült felmérés megerősítette, amit már régóta sejtettek: ha egy idős bekerül az egészségügy gépezetébe, bőrgyógyászati elváltozásaira figyelnek a legkevésbé. Pedig a prevenciós módszerekkel emberek millióinak életminősége javítható.

A herpes zoster incidenciája az életkorral növekszik. A szervezetünkben látens állapotban jelen lévő varicella zoster vírus reaktivációja idős korban ráadásul hosszabb lefolyású, sokszor hegesedéssel gyógyuló elváltozást okoz. A hatásos antivirális készítmény, a famciclovir az időseknél gyakran kialakuló és sokszor elhúzódó szövődmény, a postherpeticus neuralgia fennállásának idejét is csökkenti. Mára az is egyértelművé vált, hogy az övsömörrel járó fájdalom csillapításában kedvező hatású nem szteroid gyulladásgátlókra e szövődmény megelőzésében nem igazán számíthatunk. A fájdalmat ilyenkor inkább lokális anesztetikumok csillapítják, vagy a capsaicin-tartalmú kenőcs.

Nem lehetetlen a védekezés

Az évnek ebben a szakaszában szokás szerint már gyülekeznek az allergiás tünetekre panaszkodó betegek a háziorvosi és allergológiai rendelőkben. Tanácsaink és helyes terápiánk eredményeként megelőzhető az életminőség romlása, a tünetek súlyosbodása és a szövődmények kialakulása.

Egyes állítások szerint nincs olyan ember, aki mára ne vált volna túlérzékennyé, legfeljebb nem tud róla, mert (még) nincsenek panaszai. Dr. Nékám Kristóf, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság elnöke cáfolja ezt: véleménye szerint a populáció egyharmada még nem szenzitizálódott, további egyharmad már igen, de még tünetmentes, és csak a fennmaradó egyharmadnak vannak tünetei. A pollenallergia prevalenciája hazánkban ma körülbelül 15 százalékos, de a betegek száma évente 10-15 százalékkal nő. A „tiszta” pollenallergia prevalenciája csak hét százalék körüli. A nyugati típusú életmóddal és az egyre fokozódó környezetszennyezéssel összefüggésben azonban teljesen új allergénekkel kell számolnunk.

Dr. Viczián Magdolna allergológus megerősíti: évről évre egyre többen keresik fel ilyen problémával a rendelőt. Hozzáteszi: ehhez szerencsére hozzájárul a lakosság javuló tájékozottsága is.