hirdetés
2018. augusztus. 19., vasárnap - Huba.
hirdetés

Hosszú távon előnyös a kettős trombocita-aggregáció-gátló kezelés

A PEGASUS-TIMI 54 vizsgálat kedvező eredményei szerint a kettős trombocita-aggregáció-gátlás hosszú távon előnyös a szívinfarktust követően fenyegető aterotrombotikus események másodlagos prevenciójára.

hirdetés

Az Amerikai Kardiológiai Társaság (American College of Cardiology) idei éves kongresszusán (ACC 64th Annual Scientific Session and Expo, március 14–16., San Diego) jelentették  be a PEGASUS-TIMI 54 vizsgálat pozitív eredményeit, mi szerint a trombocita-aggregációt gátló ticagrelor – kis dózisú aszpirinnel kombinációban – eredményesen alkalmazható a szívinfarktuson átesett betegeket fenyegető aterotrombotikus események hosszú távú másodlagos prevenciójára.

A több mint 21 ezer beteg bevonásával zajló, nemzetközi, placebokontrollos tanulmányban a kis dózisú aszpirinnel kiegészített ticagrelor-kezelés mindkét vizsgált adagban (naponta kétszer 90 mg, illetve 60 mg) szignifikánsan csökkentette a kardiovaszkuláris (CV) okú halál, a miokardiális infarktus (MI) és a stroke együttese alkotta összetett elsődleges végpont előfordulási gyakoriságát a placebóval kiegészített aszpirinterápiával összevetve. Az orális trombocita-aggregáció-gátló kezelést – jellegéből adódóan – gyakrabban kísérték ugyan vérzéses szövődmények, mint a kontroll terápiát, a koponyaűri vérzés és a halálos kimenetelű vérzéses szövődmények gyakorisága azonban kicsinek bizonyult, és hasonlóan alakult a két kezelési ágon.

Az öt kontinens 31 országában 1100 vizsgálóhelyen zajló PEGASUS-TIMI 54 (PrEvention with TicaGrelor of SecondAry Thrombotic Events in High-RiSk Patients with Prior AcUte Coronary Syndrome – Thrombolysis In Myocardial Infarction Study Group) tanulmányban 21 162 beteg vett részt (életkoruk ≥50 év), akik a beválasztást megelőző 1–3 évben akut miokardiális infarktuson estek át. E kórelőzmény mellett a résztvevők mindegyikét legalább egy aterotrombotikus kockázati tényező terhelte – köztük élemedett kor, cukorbetegség, érbetegség, krónikus vesebetegség vagy MI-ismétlődés a kórtörténetben. A kezelés átlagos időtartama 33 hónap volt.

A vizsgálati eredmények azt jelezték, hogy szívinfarktuson átesett betegek hosszú távú ticagrelor-kezelése az alkalmazott adagtól függetlenül csökkenti a CV okú halál, az MI és a stroke együttes előfordulási gyakoriságát: abszolút értékben 1,2 százalékkal, a placebóhoz viszonyítva 15–16 százalékkal csökken az ischaemiás szív-érrendszeri történések rizikója. Ahogy az a kezelés jellegéből adódóan várható volt, a TIMI kritériumrendszere szerinti major vérzés 2–3-szor gyakoribb volt a ticagrelor/aszpirin, mint a placebo/aszpirin alkalmazása mellett, mindazonáltalúgy a koponyaűri vérzés, mint a halált okozó vérzéses szövődmények gyakorisága hasonlóan alakult az aktív és a placebokezelés ágán. A kutatók szerint e kockázatnövekedés elfogadhatónak tekinthető a ticagrelor-kezelés által kivédhető kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkenése tükrében. A hosszú távú terápiára alkalmas betegek körültekintő megválasztásával, illetve szoros monitorozással a major vérzés kockázata tovább csökkenthető.

A fenti vizsgálati eredmények, amelyeket a kongresszusi bejelentéssel egy időben a New England Journal of Medicine (NEJM) című rangos folyóirat honlapján is közzétettek, megalapozhatják a ticagrelor készítményeinek esetleges javallatbővítését. Az AstraZeneca az Európai Gyógyszerügyi Hivatalhoz (EMA, European Medicines Agency) és az Egyesült Államok gyógyszerhatóságához (FDA, US Food and Drug Administration) is benyújtotta az indikációbővítési kérelmet. A legfrissebb hírek szerint az FDA gyorsított eljárásban dönt a javallatbővítés lehetőségéről.

 

Megszólal egy szakértő

A kettős trombocita-aggregáció-gátlást az aszpirin a ciklooxigenáz-1 enzim irreverzíbilis blokkolásával, a direkt hatású és szelektív ticagrelor a vérlemezkék PYP12 receptorának reverzíbilis bénításával éri el. Fontos, hogy a kombináció alkalmazásakor az aszpirin fenntartó adagja ne lépje túl a napi 100 mg-ot, mert az ennél nagyobb dózisok csökkentik a ticagrelor hatékonyságát.

A Medscape egészségügyi hírportálnak adott interjújában a PEGASUS-TIMI 54 vizsgálat egyik vezetőjeként jegyzett dr. Marc S. Sabatine, a Harvard Egyetem Orvostudományi Karának professzora és a TIMI kutatócsoport elnöke a vizsgálati eredményekből levonható következtetések több fontos aspektusára rávilágított. Meglátása szerint a PEGASUS-TIMI 54 vizsgálat értékes információkkal gyarapítja a kettős trombocita-aggregáció-gátlás eredményességével kapcsolatos ismereteket. Alátámasztva a DAPT vizsgálat (dual antiplatelet therapy) korábbi megállapításait, a PEGASUS-TIMI 54 eredményei is azt mutatják, hogy a hosszabb távú és intenzívebb vérlemezke-aggregáció-gátló kezelés csökkenti az ischaemiás történések előfordulását e veszélyeztetett populációban.

A kutató véleménye szerint a kis dózisú aszpirinnel kombinált ticagrelor-kezelés – a major vérzés szempontjából leginkább veszélyeztetett betegcsoportot kivéve – elfogadható kockázatúnak tekinthető, hiszen az előnyök oldalán visszafordíthatatlan eseményeket véd ki, a kockázatok körében pedig zömmel reverzíbilis vérzéses szövődményekkel kell számolni. Mint mondja, azok a betegek, akik a kórtörténetben szereplő ischaemiás stroke vagy intracranialis vérzés miatt kiemelten nagy kockázatúak, értelemszerűen nem alkalmasak a kezelésre, a szívinfarktuson átesett betegek más csoportjaiban viszont komoly pozitív hozománya van a terápiának. Számszerűsítve: a hosszú távú kezeléssel egyharmadnyival több nemkívánatos major kardiális történés kerülhető el, mint ahány major vérzéses szövődmény fordul elő.

 

Kockázatbecslés genetikai jellemzők alapján

 A PEGASUS-TIMI 54 az első prospektív vizsgálat, amely a szívinfarktuson átesett betegek kettős trombocita-aggregáció gátló kezelésének hosszú távú hatásosságáról és biztonságosságáról informál. A statisztikák szerint e betegpopulációban 20 százalékra tehető az újabb major kardiovaszkuláris történés (MI-ismétlődés, stroke vagy CV okú halál) gyakorisága a szívinfarktust követő első 3 évben.

A kettős trombocita-aggregáció-gátlás rizókóját mérlegelvedr. Sabatine arra is rámutatott, hogy idővel e kezeléstípus vonatkozásában is komoly szerephez juthat a genetikai jellemzők figyelembevétel végzett kockázatbecslés, amely a legfrissebb kutatások szerint értékes eszköze lehet annak, hogy maximalizáljuk a gyógyszeres kezelések biztonságosságát. A kutató és munkacsoportja márciusban két tanulmányt is publikált a Lancet hasábjain e témában (Genetic risk, coronary heart disease events, and the clinical benefit of statin therapy: an analysis of primary and secondary prevention trials, valamint Genetics and the clinical response to warfarin and edoxaban: findings from the randomised, double-blind ENGAGE AF-TIMI 48 trial), amelyek azt jelzik, hogy a gyógyszerhatást befolyásoló genetikai jellemzők feltárásával definiálhatók azok a betegcsoportok, amelyek várhatóan a legtöbbet profitálják a gyógyszeres terápiából, illetve azok, amelyeknél a legnagyobb a súlyos nemkívánatos hatások megjelenésének esélye. A váralvadás gátlásánál maradva: a két tanulmány egyike arra mutat rá, hogy az edoxaban – jóllehet összességében is biztonságosabb a warfarinnál – azok esetében a leghatásosabb és legbiztonságosabb, akik genetikai adottságaik folytán a leginkább hajlamosak a warfarin-kezeléssel összefüggő vérzés megjelenésére. Noha a mindennapi gyakorlatban e genetikai karakterizálás még várat magára, a jövő útja vélhetően ez lesz, és a kutató szerint a genetikai információk napi rutinba való átültetése – legalábbis a tengerentúlon – már nincs is nagyon messze.

(Források: NEJM, World Pharma News, Medscape)

 

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés