hirdetés
2019. október. 23., szerda - KÖZT.KIKIÁLT., Gyöngyi.

A prolaktin és a csontforgalmat jelző markerek szintjének emelkedése akut risperidonkezelés kapcsán

A bemutatott vizsgálatban a hormonszinteket és a csontmetabolizmus egyes markereit mérték risperidonkezelés első 4 hónapjában.

hirdetés

Egyre több szakirodalmi adat igazolja, hogy a prolaktinszint jelentős emelkedésével járó krónikus antipszichotikus terápia kapcsán fokozott a csontvesztés és az osteoporosis kockázata. E jelenséget szkizofréniában szenvedő betegek esetében figyelték meg először, akiknél a DEXA módszerrel mért csontsűrűség (BMD, bone mineral density) 14%-kal maradt el a kontrollszemélyekétől. A további kutatások azt jelezték, hogy az első generációs antipszichotikumokkal kezelt nők csoportjában akár 44% is lehet azok aránya, akiknek BMD-értéke legalább 1 SD-vel marad el életkor és nem szerint illesztett kontrollcsoportban mért értékektől.

Eddig túlnyomórészt keresztmetszeti vizsgálatokban elemezték az antipszichotikus kezelés és a BMD-változás vagy csontmetabolizmus közötti korrelációt krónikus terápia alatt álló betegeknél, kontrollszemélyekkel összehasonlítva. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az antipszichotikumok gyakran, de nem mindig befolyásolják a BMD-t krónikus kezelés kapcsán. Ezen túlmenően előzetes adatok állnak rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy a csontmetabolizmus változásai már a kezelés megkezdését követő 6. hónapban megjelenhetnek. Eddig nem történtek kutatások a csontturnover akut (3 hónapon belüli) változásainak elemzésére olyan betegek esetében, akiknél a korábbi antipszichotikus expozíció csak minimális. Az antipszichotikus kezelés és az osteoporosissal összefüggő kimenetelek közötti potenciális korreláció elemzése krónikus pszichózisban szenvedő betegek esetében nem könnyű feladat, mivel a korábbi gyógyszeres kezelések befolyásolhatják az eredményeket. Ezért hasznos információkkal szolgálhatnak azok a kutatások, melyek viszonylag egészséges személyeknél elemzik ezt az összefüggést a betegség korai szakaszában, amikor a korábbi antipszichotikus expozíció csak minimális.

A bemutatott vizsgálatban a hormonszinteket és a csontmetabolizmus egyes markereit mérték risperidonkezelés első 4 hónapjában olyan betegeknél, akik korábban még nem részesültek antipszichotikus terápiában. Azt a hipotézist tesztelték, mely szerint a csontképzés és -lebontás markerei összefüggésben állnak a prolaktinszint risperidonkezelésre visszavezethető emelkedésével. Emellett vizsgálták más fontos hormonok – például az ösztradiol és a tesztoszteron – szintjének változásait is, illetve elemezték az összefüggéseket e markerek változásai és a csontélettani kimenetelek között. Az így tett megfigyelések lényeges információkkal szolgálnak arra vonatkozólag, hogy a risperidonkezelés milyen akut hatást fejt ki a csonthomeosztázisra, illetve a csontturnover és a szérumhormonszint-változások közötti korrelációra a kezelés korai szakaszában.

 

Betegek és módszerek

Harminc olyan beteget vontak be a vizsgálatba, akiknél teljesültek a DSM-IV szkizofréniára, pszichotikus jegyekkel kísért major depresszív zavarra vagy pszichózissal járó bipoláris betegségre vonatkozó kritériumai. A vizsgálatba való belépés előtt a résztvevők nem részesültek antipszichotikus kezelésben. Az állapotfelmérés a risperidonkezelés megkezdése előtt, majd 4 hónappal utána történt. Ennek keretében sor került a tünetek súlyosságának meghatározásán túl a tesztoszteron, ösztradiol, prolaktin, oszteokalcin (a csontképzés markere) és a n-telopeptid keresztkötések (NTx, a csontbontás markere) szintjének mérésére. Az elsődleges analízis kiterjedt annak elemzésére, hogy a risperidonkezelés miként befolyásolja a csontmarkerek és hormonok szintjének változását a kezelés előtti és utáni értékeket összehasonlítva.

 

Eredmények

A pszichózis globális tünetei közepes súlyosságúak voltak (átlagos BPRS-összpontszám 44,6±6,2) a vizsgálatba való belépéskor, mely a kezelés utánra szignifikánsan javult (p<0,001). Minden résztvevőt risperidonnal kezeltek (medián napi dózis 3 [0,5−6] mg). A NTx-átlagértékek a kezelés előtti 18,31±1,49 nM BCE szintről a kezelés utáni időszakra 15,50±1,22 nM BCE szintre csökkentek, ami közepes mértékű abszolút hatásnagyságot jelez. A minta 63%-ában volt észlelhető e NTx-csökkenés a kezelés utánra, míg a csoport 37%-ában az értékek növekedtek. A prolaktinszintek szignifikánsan − 12,1±1,9 ng/ml-ről (kezelés előtt) 65,7±12,2 ng/ml-re (kezelés után) − növekedtek (p<0,001). A kezelés utáni prolaktinszintek minden résztvevő esetében meghaladták a kiindulási értéket. Az oszteokalcin, a NTx:oszteokalcin arány, az ösztradiol és a tesztoszteron nem változott szignifikánsan a kezelés utáni időszakra. Amikor a hormonok és a csontturnovert jelző markerek szintjének változásait külön elemezték a férfiak és a nők csoportjában, a változások iránya és amplitúdója hasonló volt az egész csoportra vonatkozó trendekhez.

Ezt követően az elemezték, hogy a NTx kezelés utáni változásai miként függnek össze az egyéb markerek terápia hatására létrejövő változásaival. Figyelemre méltó, hogy trendszinten összefüggés mutatkozott a prolaktinváltozás mértéke és a NTx-szint kezelés utáni változása között. Nem igazolódott szignifikáns kapcsolat a risperidon dózisa és a prolaktin- vagy NTx-változásai között.

 

Megbeszélés

A megfigyelések egybevetve azt jelzik, hogy a hyperprolactinaemia csonthomeosztázisra kifejtett hatásai direkt és indirekt elemeket is magukban foglalnak. A rövid távú vizsgálatban a csontreszorpció csökkenését figyelték meg azoknál a betegeknél, akiknek prolaktinszintje kevésbé jelentősen emelkedett, miközben nem mutatkozott észrevehető változás az ösztradiol vagy a tesztoszteron koncentrációjában. Ezen túlmenően arra utaló trendet észleltek, hogy a prolaktinszint nagyobb mérvű emelkedése a csontreszorpció kifejezettebb fokozódásával társulhat. A korreláció hátterében talán az osteoblastokra vagy osteoclastokra gyakorolt közvetlen hatásokkal összefüggő remodeling-változás állhat.

A risperidonkezeléshez társuló prolaktinemelkedés gyakori jelenség, mely a gyógyszeres kezelésben részesülő betegek többségénél megfigyelhető. A vizsgálat összes részvevőjének prolaktinszintje emelkedett a kezelés utáni időszakra. Azonban egyre több bizonyíték szól amellett, hogy fontos szempont az emelkedés mértéke is. A mostani tapasztalatok azt jelzik, hogy a csontmetabolizmus már a kezelés megkezdése után 4 héttel változik, és a változás mértéke összefüggésben állhat a prolaktinemelkedés mértékével.

 

Összefoglalás

A fenti adatok azt igazolják, hogy a prolaktinszint emelkedése már a risperidonkezelés igen korai szakaszában korrelál a csontélettan változásaival. A csontreszorpció a betegek jelentős hányadában csökken, de a legnagyobb mértékű csontbontás azoknál a betegeknél volt megfigyelhető, akiknél leginkább emelkedett a prolaktinszint. Ez fontos szempont lehet a prolaktinszint monitorozása, illetve az osteoporosissal összefüggő kimenetelek rendszeres értékelése mellett olyan betegek esetében, akik tartós risperidonadásra szorulnak.

(Forrás: Bishp JR, et al. Risperidone-associated prolactin elevation and markers of bone turnover during acute treatment. Ther Adv Psychopharmacol. 2012;2:95−102.)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Az alant vázolt gondolatmenettel nem szeretném támadni az orvosi ügyeletben dolgozó kollégákat.

Rendkívül rosszul szervezett a mentőellátás Budapesten, hiszen maga a mentésirányító is elismeri a videó végén, hogy nem tud egy órán belül mentőt küldeni Budapest belterületére.