2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

A prolaktin és a csontforgalmat jelző markerek szintjének emelkedése akut risperidonkezelés kapcsán

A bemutatott vizsgálatban a hormonszinteket és a csontmetabolizmus egyes markereit mérték risperidonkezelés első 4 hónapjában.

hirdetés

Egyre több szakirodalmi adat igazolja, hogy a prolaktinszint jelentős emelkedésével járó krónikus antipszichotikus terápia kapcsán fokozott a csontvesztés és az osteoporosis kockázata. E jelenséget szkizofréniában szenvedő betegek esetében figyelték meg először, akiknél a DEXA módszerrel mért csontsűrűség (BMD, bone mineral density) 14%-kal maradt el a kontrollszemélyekétől. A további kutatások azt jelezték, hogy az első generációs antipszichotikumokkal kezelt nők csoportjában akár 44% is lehet azok aránya, akiknek BMD-értéke legalább 1 SD-vel marad el életkor és nem szerint illesztett kontrollcsoportban mért értékektől.

Eddig túlnyomórészt keresztmetszeti vizsgálatokban elemezték az antipszichotikus kezelés és a BMD-változás vagy csontmetabolizmus közötti korrelációt krónikus terápia alatt álló betegeknél, kontrollszemélyekkel összehasonlítva. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az antipszichotikumok gyakran, de nem mindig befolyásolják a BMD-t krónikus kezelés kapcsán. Ezen túlmenően előzetes adatok állnak rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy a csontmetabolizmus változásai már a kezelés megkezdését követő 6. hónapban megjelenhetnek. Eddig nem történtek kutatások a csontturnover akut (3 hónapon belüli) változásainak elemzésére olyan betegek esetében, akiknél a korábbi antipszichotikus expozíció csak minimális. Az antipszichotikus kezelés és az osteoporosissal összefüggő kimenetelek közötti potenciális korreláció elemzése krónikus pszichózisban szenvedő betegek esetében nem könnyű feladat, mivel a korábbi gyógyszeres kezelések befolyásolhatják az eredményeket. Ezért hasznos információkkal szolgálhatnak azok a kutatások, melyek viszonylag egészséges személyeknél elemzik ezt az összefüggést a betegség korai szakaszában, amikor a korábbi antipszichotikus expozíció csak minimális.

A bemutatott vizsgálatban a hormonszinteket és a csontmetabolizmus egyes markereit mérték risperidonkezelés első 4 hónapjában olyan betegeknél, akik korábban még nem részesültek antipszichotikus terápiában. Azt a hipotézist tesztelték, mely szerint a csontképzés és -lebontás markerei összefüggésben állnak a prolaktinszint risperidonkezelésre visszavezethető emelkedésével. Emellett vizsgálták más fontos hormonok – például az ösztradiol és a tesztoszteron – szintjének változásait is, illetve elemezték az összefüggéseket e markerek változásai és a csontélettani kimenetelek között. Az így tett megfigyelések lényeges információkkal szolgálnak arra vonatkozólag, hogy a risperidonkezelés milyen akut hatást fejt ki a csonthomeosztázisra, illetve a csontturnover és a szérumhormonszint-változások közötti korrelációra a kezelés korai szakaszában.

 

Betegek és módszerek

Harminc olyan beteget vontak be a vizsgálatba, akiknél teljesültek a DSM-IV szkizofréniára, pszichotikus jegyekkel kísért major depresszív zavarra vagy pszichózissal járó bipoláris betegségre vonatkozó kritériumai. A vizsgálatba való belépés előtt a résztvevők nem részesültek antipszichotikus kezelésben. Az állapotfelmérés a risperidonkezelés megkezdése előtt, majd 4 hónappal utána történt. Ennek keretében sor került a tünetek súlyosságának meghatározásán túl a tesztoszteron, ösztradiol, prolaktin, oszteokalcin (a csontképzés markere) és a n-telopeptid keresztkötések (NTx, a csontbontás markere) szintjének mérésére. Az elsődleges analízis kiterjedt annak elemzésére, hogy a risperidonkezelés miként befolyásolja a csontmarkerek és hormonok szintjének változását a kezelés előtti és utáni értékeket összehasonlítva.

 

Eredmények

A pszichózis globális tünetei közepes súlyosságúak voltak (átlagos BPRS-összpontszám 44,6±6,2) a vizsgálatba való belépéskor, mely a kezelés utánra szignifikánsan javult (p<0,001). Minden résztvevőt risperidonnal kezeltek (medián napi dózis 3 [0,5−6] mg). A NTx-átlagértékek a kezelés előtti 18,31±1,49 nM BCE szintről a kezelés utáni időszakra 15,50±1,22 nM BCE szintre csökkentek, ami közepes mértékű abszolút hatásnagyságot jelez. A minta 63%-ában volt észlelhető e NTx-csökkenés a kezelés utánra, míg a csoport 37%-ában az értékek növekedtek. A prolaktinszintek szignifikánsan − 12,1±1,9 ng/ml-ről (kezelés előtt) 65,7±12,2 ng/ml-re (kezelés után) − növekedtek (p<0,001). A kezelés utáni prolaktinszintek minden résztvevő esetében meghaladták a kiindulási értéket. Az oszteokalcin, a NTx:oszteokalcin arány, az ösztradiol és a tesztoszteron nem változott szignifikánsan a kezelés utáni időszakra. Amikor a hormonok és a csontturnovert jelző markerek szintjének változásait külön elemezték a férfiak és a nők csoportjában, a változások iránya és amplitúdója hasonló volt az egész csoportra vonatkozó trendekhez.

Ezt követően az elemezték, hogy a NTx kezelés utáni változásai miként függnek össze az egyéb markerek terápia hatására létrejövő változásaival. Figyelemre méltó, hogy trendszinten összefüggés mutatkozott a prolaktinváltozás mértéke és a NTx-szint kezelés utáni változása között. Nem igazolódott szignifikáns kapcsolat a risperidon dózisa és a prolaktin- vagy NTx-változásai között.

 

Megbeszélés

A megfigyelések egybevetve azt jelzik, hogy a hyperprolactinaemia csonthomeosztázisra kifejtett hatásai direkt és indirekt elemeket is magukban foglalnak. A rövid távú vizsgálatban a csontreszorpció csökkenését figyelték meg azoknál a betegeknél, akiknek prolaktinszintje kevésbé jelentősen emelkedett, miközben nem mutatkozott észrevehető változás az ösztradiol vagy a tesztoszteron koncentrációjában. Ezen túlmenően arra utaló trendet észleltek, hogy a prolaktinszint nagyobb mérvű emelkedése a csontreszorpció kifejezettebb fokozódásával társulhat. A korreláció hátterében talán az osteoblastokra vagy osteoclastokra gyakorolt közvetlen hatásokkal összefüggő remodeling-változás állhat.

A risperidonkezeléshez társuló prolaktinemelkedés gyakori jelenség, mely a gyógyszeres kezelésben részesülő betegek többségénél megfigyelhető. A vizsgálat összes részvevőjének prolaktinszintje emelkedett a kezelés utáni időszakra. Azonban egyre több bizonyíték szól amellett, hogy fontos szempont az emelkedés mértéke is. A mostani tapasztalatok azt jelzik, hogy a csontmetabolizmus már a kezelés megkezdése után 4 héttel változik, és a változás mértéke összefüggésben állhat a prolaktinemelkedés mértékével.

 

Összefoglalás

A fenti adatok azt igazolják, hogy a prolaktinszint emelkedése már a risperidonkezelés igen korai szakaszában korrelál a csontélettan változásaival. A csontreszorpció a betegek jelentős hányadában csökken, de a legnagyobb mértékű csontbontás azoknál a betegeknél volt megfigyelhető, akiknél leginkább emelkedett a prolaktinszint. Ez fontos szempont lehet a prolaktinszint monitorozása, illetve az osteoporosissal összefüggő kimenetelek rendszeres értékelése mellett olyan betegek esetében, akik tartós risperidonadásra szorulnak.

(Forrás: Bishp JR, et al. Risperidone-associated prolactin elevation and markers of bone turnover during acute treatment. Ther Adv Psychopharmacol. 2012;2:95−102.)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!