Takács Péter: A teljesítményelem hiányzik az orvosi bértáblából
Az egészségügy finanszírozásáról, új „szerepek”, feladatok kialakításáról, az elvándorlásról, a bérekről és egy-két nagyobb visszhangot kiváltó esetről beszélt Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár az InfoRádió Aréna című műsorában.
(...) Elméletileg az elérhető, hogy annyi legyen a finanszírozás, amennyit elköltenek a beavatkozási helyeken, vagy akkor az egy végtelen összeg lenne?
Az egy végtelen összeg lenne, de alapvetően, ha már jó finanszírozási színvonalon van egy intézmény, beszéljünk akár kórházról, akár szakrendelőről, ott már bizony a fenntartónak, meg a helyi vezetőnek is felelőssége van, hogy ne pazarló gazdálkodást folytasson. A magyar egészségügyi rendszerben egyszerre van jelen a hiányállapot és a pazarlás. A pazarlás ellen elég sokat tettünk az elmúlt időszakban azzal, hogy központi kontrolling rendszert állítottunk ki, benchmark adataink vannak, a hasonló minőségű és nagyságú kórházakat össze tudjuk egymással hasonlítani, és meg tudjuk mutatni a menedzsmentnek, hogy az egyik kórháznak hasonló portfólióval, hasonló ellátási területtel van egymilliárd forintos hiánya, a másiknak meg 2,5 milliárd. Holott elvileg a szerepe, a mérete, egyebe ugyanaz. Ott valami elcsúszott. Akkor ott meg lehet nézni, a gond a bevételi oldalon van, magyarul a teljesítmény nem elég, vagy kiadási oldalon. A kiadási oldalt megint tovább lehet bontani, hogy személyi jellegű kiadások vannak, vagy a dologi ráfordítások oldalán csúsztak meg, esetleg előnytelen közbeszerzés terheli valahol a kórházat. Rá lehet világítani ezekre a pontokra, ez a fenntartó feladata, az állami kórházak esetében az OKFŐ-é. Az egyetemeknél, a klinikai központnál az alapítványok feladata ez, az egyházi kórházaknál meg értelemszerűen az adott egyházé. Az a lényeg, hogy ezeket meg lehet mutatni, fel lehet tárni, és adott esetben menedzsmenteszközökkel lehet javítani. Az idén először vezettük be a tolerálható adósság kifejezést, ami azt jelenti, hogy a 150 milliárd nem lesz teljesen elég a valós értéken való finanszírozáshoz, ahhoz még egy lépcső kell. Már ezen is dolgozunk. Viszont nem várunk el adósságmentes gazdálkodást egy olyan kórház esetében, ahol effektíve ez lehetetlen. Ott azt mondjuk, hogy a mi számításaink szerint nagyjából 6-800 milliós adósság egy nagyobb kórház esetében, egy közepes méretű kórház esetében reális, ezen belül kell maradni, ez a menedzsment feladata. Az OKFŐ-től, a fenntartótól azt várom el, hogy segítse tanácsadással a kórházak menedzsmentjeit. Az a lépés pedig, ami még hiányzik, az úgynevezett esetszintű kontrollingnak a behozatala. Ezt most 8-10 mintakórházban elindítottuk. Folyamatosan gyűjtjük az egyes betegségtípusoknak a költségelemeit. Ebből fogjuk megcsinálni a nagy kódkarbantartást, az általános és részletes kódkarbantartást, osztályos szintű adatokról még egy szinttel lejjebb megyünk, ebben a 8-10 kórházban én szeretném otthagyni ezt a rendszert, ez nem egyszeri dolog lenne, hanem folyamatos adatgyűjtés mellett két- vagy háromévente a teljes HBCs portfólión végigmennénk, és validálnánk. Ez eddig nem volt meg, ezt most építettük ki, ez kell az értéktartó finanszírozáshoz.
Hogyan akarják mérni a kimeneti minőséget? Milyen volt a reoperációs szám, hogy észreveszik-e, ha egy sebész négyszer fúr, mert mind a négy fúrója életlen, mint a fakanál, mert az igazgató azt mondta, hogy nem tudok újat venni?
A minőségi mutatókat a mennyiségével nem szabad összekeverni, most teljesítményről beszélünk, a minőség az egy újabb komponens, erre már szakmánként kell standardokat meg indikátorokat meghatározni. Ez a munka zajlik, az Országos Kórházi Főigazgatóságnak van minőségügyi igazgatósága, ott a szakmákkal együttműködésben alakítják ki, figyelembe véve egyébként a nemzetközi gyakorlatot, meg irodalmat is, hogy mik azok a minőségi indikátorok, amiket érdemes mérni, és mi az, aminek a mérése nem jelent túl nagy adminisztrációs terhet. Külön kérésem volt, hogy külön dokumentációt emiatt ne várjunk el. Még egy kórházigazgató sem volt megfeddve azért, mert vásárolt egy új eszköz a betegellátásra alkalmatlan helyett. Időnként szokták mondani azok, akik annyira nem ismerik a rendszert, hogy spórolni kell az eszközön. Nyilván, ha van valami nagyobb dolog, amit cserélni kell, és a kórház önerőből nem tudja megcsinálni, lehet nyugodtan a fenntartóhoz, vagy adott esetben a Belügyminisztériumhoz fordulni. Amennyit a költségvetésünk enged, segítünk, nekünk is van elkülönített vis major keretünk, évente nagyjából 5,5-6 milliárd forint. Legutóbb Zalaegerszegen, a katéteres laborban kellett az egyik gépet cserélni, mert azt mondta a szerviz, hogy a javítás olyan költséget jelentene, hogy egyszerűbb egy újat venni. Ezt meg is tettük. (...)
A háziorvosi, magyarán az alapellátás alkalmas arra, hogy a felette lévő szinteket egyre jobban tehermentesítse? Ők a kapuőrök, egyre több és több mindent kell ellátniuk, meg is van a képességük hozzá?
Most még nem tudtak egy csomó mindent megcsinálni, most indítottam el közigazgatási egyeztetésre azt a rendeletcsomagot, ami a háziorvosok kompetenciáit megemeli. Az egyik nagyon fontos eleme ennek az, hogy a krónikus betegségek gondozásához szükséges diagnosztikát és gyógyszeres terápiát is a háziorvosok elrendelhetik. Egy példát mondok, a modernebb diabetológiai gyógyszerek eddig szakrendelői, szakorvosi felíráshoz voltak kötöttek, ezt most a háziorvosok kezébe adjuk. Erre a háziorvosok abszolút képesek. Aki holisztikus szinten műveli a szakmát, mint a háziorvos, azt meg kell becsülnünk. Egyre több a specialista, egyre kevesebb a generalista. Még 3-4 olyan téma van, amibe még jobban szeretném a háziorvosokat bevonni. Az egyik például, hogy van kint 1100 ultrahang, korábbi, akár uniós beszerzésekből a háziorvosoknál, amit gyakorlatilag nem használnak. Kétéves licencvizsga, hogy valaki ultrahang-diagnoszta legyen, de ez túlzás. Megállapodtam a radiológiai tagozattal, hogy a háziorvosoknak csinálunk egy bajmegállapító ultrahang-képesítést, 4-5 fontosabb sürgősségi kórképnél elég lesz ahhoz a tudásuk, hogy megmondják, tovább kell-e küldeni az embert. Most nincs jogosultsága a háziorvosnak, meg képesítése, meg szaktudása, hogy egy szabad hasüregi folyadékot az ultrahangjával megnézzen. Ezt egy viszonylag rövid, jobbára e-learninget tartalmazó online elméleti tananyaggal, nagyon intenzív gyakorlati képzéssel, és utána megfelelő esetszámot elérve a radiológus vagy kórházi vagy szakrendelői ultrahangos orvos mellett elvégezve, kaphat jogosultságot, hogy a legfontosabb sürgősségi paraméterek miatt ne kelljen beküldenie a kórházba a beteget. Most be kell. Tehát most egy nyakiverőér-szűkületet a háziorvos nem tud diagnosztizálni, holott ott van hozzá az eszköz. Persze finanszírozást kell rá adni. Van ez az RRF nevű program, amihez a szükséges forrást nem kaptuk meg politikai okokból, viszont abban nagyon komoly alapellátás-fejlesztési csomagot raktunk össze. Erre 90 milliárd forint környéki uniós forrást ütemeztünk elő. Majdnem az egyharmadára, több mint 27 milliárd forintot biztosított az állam, hogy kezdjük el. Ebben benne van a képzések lefolytatása, meg az, hogy direkt finanszírozási elemeket be tudjak vinni az alapellátásba, mert ha a háziorvos kollégának ki tudom fizetni mondjuk a karotisz ultrahangnak a költségét, amiért neki már megéri megcsinálni, akkor nem fogja továbbutalni a szakrendeléssel a beteget fölöslegesen. (...)
Hogyan érintette a bérrendezés a teljesítményt? Az anekdotikus hírek szerint valaki azt mondta az igazgatójának, hogy igazgató úr, kétmillióért annyit fogok dolgozni, hogy megérjem az 55 éves kort, a paraszolvencia idején meg szakadásig műtöttem.
Kétségtelenül vannak ilyen kollégák, főleg azokban a szakmákban, amelyek nagyon paraszolvenciaintenzívek voltak. A nagyműtétes szakmákban elsősorban. Nekem is mondta egy kolléga, hogy menjetek a fenébe a két és fél milliós fizetésetekkel, nekem hétmillió esett ki havonta a parából. De az nem járt. Az egy feketejövedelem volt, ami után nem adózott, azt nekem senki ne mondja, hogy egy hétmilliós feketejövedelem valakinek jár. Én a teljesítményelemet hiányolom a mostani orvosi bértáblából. A szakdolgozóiban van egy tól-ig rendszer, és adtunk ajánlást a munkáltatóknak, hogy mit vegyenek figyelembe, de az orvosi bértábla még nem ilyen szép. 2021-ben fogadta el a kormány, az orvosi kamara javaslatára. Az csak az életkort veszi figyelembe. Én nem tartom ezt célravezetőnek. Szeretném, ha lenne nyitottság a kamara részéről arra, hogy ezt felülvizsgáljuk, és valamilyen teljesítményelemet is betegyünk a rendszerbe, akár úgy, hogy többletforrást is hozunk be. Én erre nyitott vagyok, többször is kértem javaslatot a kamarától erre, de még nem kaptam. (...)
