Az evolúció és az ünnepek
Ünnepelni gyűltek össze a levantei amfiteátrumokban 12 ezer évvel ezelőtt a környék vadászó-gyűjtögető lakói, és ez vezethetett a civilizáció ugrásszerű fejlődéséhez, a földművelés és az állattenyésztés kialakulásához is. A spirituális éhség fejleszti a kultúrát, nem a teli has, mondják az archeológusok, megdöntve az eddig elterjedt marxista nézetet, miszerint a földművelés teremtette meg a civilizáció fejlődésének alapját.
Mint arról korábban a MedicalOnline is beszámolt, 12 ezer évvel ezelőtt épített megalit-kőköröket fedeztek fel Dél-Törökország területén. A megalitok – nagy kövek - magassága három mai ember testmagasságával egyezik meg, a körök területe két teniszpályányi. Az elmúlt évtizedben tovább bővült az ókorban Levantének nevezett területen (ma Törökország, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael, palesztin területek) felfedezett óriási építmények száma, ahová 100-150 mérföldes körzetből jártak a nomádok ünnepelni, vallásos, spirituális rendezvényeket tartani. Ezeknek a helyeknek a felfedezésével dőlt meg az a korábbi nézet, miszerint a földművelés kialakulása, majd az annak köszönhető nagy népességszám teremtette meg a lehetőségét és az igényét az erősen szervezett társadalom kialakulásának. A földművelés kialakulása ugyanis több ezer évvel későbbre tehető, mint ezeknek az építményeknek a létrehozása. (A 20. század során, részben a marxista archeológus, Vere Gordon Childe nyomán terjedt el az a nézet, hogy a földművelés kialakulása miatt jöttek létre az első civilizációk.)
A tudat határozza meg a létet
Mint a New Scientist cikkéből (David Robson: Hunter, gatherer… architect? Civilisation's true dawn) kiderül, a földművelés helyett egészen más szempontok miatt gyűltek össze ezrével a 30 méter átmérőjű kőépítményekben 12 ezer évvel ezelőtti őseink: ünnepeltek, rituális, vallásos összejöveteleket tartottak. Ráadásul a nomád népek már jóval korábban olyan szervezett társadalmakban éltek, ami lehetővé tette ezeknek az óriási építményeknek a létrehozását, a többszáz munkás táplálását – a feltételezések szerint ez utóbbi szükséglet vezethetett el véletlenszerűen a földművelés kialakulásához: az építők számára összegyűjtött gabonából a szemek egy része kikelt, és mivel a hosszú ideig tartó építkezés során a következő évben is szükség volt ugyanott táplálékra, kialakult a mezőgazdálkodás.
A mai Törökország területén lévő Göbekli Tepe-től néhány száz kilométerre 2010-ben felfedeztek ilyen kőamfiteátrumot Jordániában, Wadi Faynan-ban is, valamint Szíriában kiástak három települést (Dja'De, Tell'Abr és Jerf el-Ahmar), amelyekben nagy, gazdagon dekorált közösségi épületek voltak. Ebbe a körbe tartozik a már régóta ismert, 11 ezer éve épített Jerikói Torony is, valamint Nevali Çori tízezer éves, 30 méter átmérőjű kő-labirintusa, amely a mai Anatóliában, az Eufráteszen épült vízmű miatt elárasztott területen, víz alatt fekszik. A régészeti leletekből kiderül: valamennyit nomádok építették.
Úgy tűnik, Levante területén 12 ezer évvel ezelőtt egy komplex, közös rituálét követő vadászó-gyűjtögető kultúra élt: egy nagy csoport egyben tartásához, amit egy-egy amfiteátrum építői és használói jelentettek, ki kellett alakulnia valamilyen egységes identitásnak, ami a ceremóniákon, rituálékon és szimbólumokon keresztül hatott. Vagyis a spirituális összejövetel volt a kulturális változás, a civilizáció kialakulásának hajtóereje, írja David Robson, aki David Lewis-Williams és David Pearce könyvére hivatkozva (Inside the Neolithic Mind: Consciousness, cosmos and the realm of the gods) azt is hozzáteszi, hogy az állatok háziasítása is spirituális igényből fakadhatott: az akkori emberek világképe (a megalitok dekorációinak tanúsága) szerint a sámánok befolyásolni tudták a különböző vadállatokat, a csordák vonulását, és ennek az erőnek lehetett a megnyilvánulása a háziasítás.
Kreatív robbanás máshogy
A régészet a közelmúltban egy másik mítoszt is megcáfolt: azt az elképzelést, miszerint az emberi tudat, kreativitás bölcsője Európa lenne. A Francia-, Spanyol- és Németországban talált, 40 ezer évvel ezelőttről származó szofisztikált barlangrajzok alapján eddig úgy vélték, itt történt az a kreatív robbanás, ami a kultúra kialakulását eredményezte. Ezen eurocentrikus nézetet először 2000-ben cáfolták meg nagy port kavart tanulmányukban (The Revolution That Wasn’t, Journal of Human Evolution, vol 39, p 453)Sally McBrearty és Alison Brooks antropológusok.
Ma már nyilvánvaló, hogy a kreatív robbanás nem 40 ezer éve történt Európában, a kultúra gyökerei, a szimbolikus gondolkodás és a művészet kialakulása sokkal régebbre és sokkal kiterjedtebb területre nyúlnak vissza, írja Alison George szintén a New Scientistben (Art's early dawn: When intelligence really began).
Először a spanyolországi El Castillo barlangrajzainak datálásával ingott meg a 40 ezer évvel ezelőtti kreatív forradalom elképzelése: kiderült, hogy azok sokkal régebbiek: 150 ezer évesek. Azóta további igen „öreg” művészeti alkotásokat fedeztek fel kínai, marokkói (Grotte des Pigeons, 80 ezer éves ékszerek),dél-afrikai (Blombos barlang, itt 70 ezer évesek a festmények, Diepkloof sziklamenedék, itt 52 ezer évesek) és szerbiai barlangok falán, nyilatkozta a New Scientistnek Genevieve von Petzinger, a kanadai University of Victoria régésze.
Némelyik archeológus még azt is megkérdőjelezi, hogy a szimbolikus gondolkodás és a művészet csak a Homo sapiensre lett volna jellemző: mivel az El Castillo barlang falán talált festmények legalább 40 ezer évesek, azokat valószínűleg nem az akkoriban Európa területére érkező H. sapiens készítette, hanem a földrész korábbi lakói, a neandervölgyiek. Ahogy a franciaországi Pech de l'Azé barlangjainak ornamentjeit is.