Nem bizonyult egyértelműen neuroprotektív hatásúnak a lítium az Alzheimer-kór progressziójának lassításában
A lítium védő hatása korábbi tudományos eredmények alapján bizonyított, de valószínűleg korszerűbb formulára lesz szükség a memóriazavarok prevenciójához.
A Neuroscience & Biobehavioral Reviews folyóirat januári számában jelent meg a Fujita Health University kutatóinak tanulmánya, amelyben a lítium neuroprotektív hatását vizsgálták Alzheimer-kórban.
Az Alzheimer-kór egy progresszív neurodegeneratív betegség, amelyet a kognitív képességek fokozatos hanyatlása, például memóriazavarok és viselkedési problémák jellemeznek, s amelyek súlyosan rontják az életminőséget. Bár az elmúlt évtizedekben soha nem látott intenzitással kutatták világszerte különféle gyógymódjait, a betegség lefolyását érdemben módosító terápiák mindmáig nem állnak rendelkezésre, ami sürgetővé teszi új neuroprotektív stratégiák kidolgozását.
A lítium, amely régóta ismert hangulatstabilizáló szer a bipoláris zavar kezelésében, számos neuroprotektív hatással bír. Gátolja a glikogén-szintáz kináz 3 béta aktivitását, csökkenti az amiloid-β és tau fehérjék felhalmozódását, mérsékli a neuroinflammációt, valamint hozzájárul a szinaptikus és axonális integritás megőrzéséhez. Ezek a korábbi eredmények keltették fel a kutatók érdeklődését a lítium kiegészítő alkalmazása iránt, amely a kognitív funkciók megőrzését és az Alzheimer-kór progressziójának lassítását eredményezheti.
Egy 2025-ben publikált tanulmány kimutatta, hogy az agyban endogén módon jelen lévő lítium támogatja az idősödés során a kognitív rezilienciát. Egérmodellekben a lítium kimerülése felgyorsította a kognitív hanyatlást, és elősegítette az Alzheimer-kórra jellemző patológiás jelek, így az abnormális amiloid-β és tau fehérjék felhalmozódását, valamint a neuroinflammáció kialakulását. A lítium-orotát alkalmazása, amely csökkenti az amiloidhoz való kötődést, megelőzte ezeket a változásokat és segített a memóriafunkciók megőrzésében. Az eredmények arra utalnak, hogy a lítium homeosztázisának zavara korai esemény lehet az Alzheimer-kór patogenezisében, és az agyi lítiumszint helyreállítása terápiás vagy megelőző potenciállal bírhat.
Az állatkísérletes eredmények emberre való átültetése azonban körültekintő vizsgálatot igényel, különösen a biztonsági aggályok és a hagyományos készítmények, például a lítium-karbonát korlátozott hatékonysága miatt. Ennek tisztázására Taro Kishi professzor vezetésével átfogó szisztematikus áttekintést és metaanalízist végeztek. A vizsgálat olyan randomizált, placebo-kontrollált klinikai vizsgálatokat értékelt, amelyekben enyhe kognitív zavarban vagy Alzheimer-kórban szenvedő betegek pótlólagos lítium-adagolásban részesültek.
A metaanalízis hat vizsgálatot foglalt magában, összesen 435 résztvevővel, a vizsgálati időtartamok 10 héttől 24 hónapig terjedtek. Különböző lítiumformulákat vizsgáltak, köztük a lítium-karbonátot, a lítium-glükonátot és a lítium-szulfátot. Az elsődleges végpont a kognitív teljesítmény változása volt, amelyet elsősorban az Alzheimer-kór kognitív altesztjével mértek, míg másodlagos végpontként a magatartásbeli és pszichés tünetek, az észlelhető mellékhatások és a kezelés megszakításának aránya szerepelt.
Az elemzés eredményei szerint a lítium kiegészítő adagolása nem javította szignifikánsan a kognitív funkciókat a placebóhoz képest. A kutatók hangsúlyozták, hogy sem a kognitív hanyatlás lassulásában, sem a másodlagos kimenetelekben – ideértve a viselkedési és pszichés tüneteket, a mellékhatásokat és a kezelés megszakítását – nem mutatkozott lényeges különbség a lítiumot kapó és a placebo-csoport között. A metaregressziós elemzés sem talált összefüggést a kiindulási kognitív pontszámok és a lítium hatásának mértéke között.
A szerzők kiemelték, hogy bár a hagyományos lítiumsók klinikai előnyei nem igazolódtak, a vizsgálat fontos tanulságokkal szolgál. Ez a legátfogóbb összegzése a lítiumkiegészítés jelenlegi klinikai bizonyítékainak enyhe kognitív zavar és Alzheimer-kór esetén, amely a publikált és regisztrált vizsgálatok adatait egyaránt integrálja. Az eredmények rámutatnak a gyakran alkalmazott lítiumformulák, például a lítium-karbonát alkalmazásának korlátaira, amelyek magasabb ionizációval és erősebb amiloidkötéssel járnak, ezáltal csökkenthetik a lítium agyi biohasznosulását.
Preklinikai vizsgálatok alapján az alternatív készítmények, mint a lítium-orotát, ígéretesebbnek tűnhetnek, mivel hatékonyabban juthatnak át a vér–agy gáton, és könnyebben kerülhetnek be a sejtekbe, ami alacsonyabb dózisigényt és mérsékeltebb toxicitást eredményezhet. A jövőben jól megtervezett, hosszú távú klinikai vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy a lítium-orotát valóban képes-e érdemben hozzájárulni az Alzheimer-kór megelőzéséhez vagy lefolyásának lassításához.
Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a hagyományos lítiumsók nem mutatnak klinikailag releváns hatást a kognitív hanyatlás lassításában, ugyanakkor a kutatás hangsúlyozza az új formulációk és a célzott kiegészítési stratégiák vizsgálatának fontosságát. Ez a metaanalízis hidat képez az állatkísérletes eredmények és a klinikai tapasztalatok között, és irányt mutat a jövőbeli kutatások számára, amelyek célja a lítium neuroprotektív tulajdonságainak biztonságos és hatékony kiaknázása.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Investigating lithium's potential role in slowing cognitive decline in Alzheimer's disease
Lithium for Alzheimer’s disease: Insights from a meta-analysis
Irodalmi hivatkozás:
Taro Kishi et al, Lithium for Alzheimer's disease: Insights from a meta-analysis, Neuroscience & Biobehavioral Reviews (2026). DOI: 10.1016/j.neubiorev.2025.106458
