Karikó Katalinnal és szakdolgozói képviselettel állhat fel az új minisztérium
A Nobel-díjas Karikó Katalin is szerepet vállal a Hegedűs Zsolt körül formálódó szakmai tanácsadói körben, és a MedicalOnline információi szerint az új Egészségügyi Minisztérium közvetlen képviseletet adhat az ágazat legkritikusabb helyzetben lévő rétegének, a szakdolgozóknak is.
Hegedűs Zsolt miniszterjelöltet hétfőn hallgatja meg az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága. A 16 év után újra felálló tárca eddig megismert személyi struktúrája már most kirajzolja, milyen szakpolitikai irány mentén állhat fel az önálló Egészségügyi Minisztérium.
A csúcsminisztériumi modell lebontásával és az önálló szakminisztérium visszaállításával egy olyan törekvés rajzolódik ki, amelyben az ágazati logika, a szakpolitikai autonómia és a rendszerszintű gondolkodás ismét központi szerepet kap. A MedicalOnline birtokába jutott, és a sajtóban korábban már megszellőztetett nevek között egyelőre nem a politikai kinevezettek dominálnak, hanem az ellátórendszer különböző szegmenseiből érkező, jellemzően markáns szakmai múlttal rendelkező szereplők.
A tárca élére kerülő Hegedűs Zsolt ortopédsebész miniszteri kinevezése erős jelzés: egy gyakorló klinikus kerül a kormányzati asztal mellé, ami a mindennapi betegellátási problémák iránti érzékenységet vetíti előre. Korábbi pozíciója a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiumának élén pedig munkája morális és erkölcsi alapjaira utalhat. A miniszteri teendőkben helyettesként Svéd Tamás aneszteziológus, intenzív-terápiás szakorvos segíti politikai államtitkári poszton, aki a MOK főtitkári feladatait hátrahagyva az érdekképviseleti oldalról érkezik. Kulcsszerepe lehet a szakma és a kormányzat közötti bizalmi viszony újraépítésében. A váltás lehetőségét már múlt héten belebegtette a Népszava, amikor arról írt, Svéd bejelentette várható lemondását a köztestület Területi Szervezetek Tanácsának.
Vezető posztra érkezik Ilku Lívia gyógyszerész és jogász, a Richter szakértője a Magyar Gyógyszerészi Kamara Etikai Bizottságának elnöki székéből, többéves közigazgatási gyakorlattal. Pozíciója a szabályozási fegyelem szigorodását jelezheti, hiszen korábban a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) Gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője is volt.
Mint azt korábban már megírtuk, a miniszteri kabinetet Csernus Kata vezeti majd, és ugyancsak lapunk írta meg előként, hogy a miniszteri kabinet stratégiai koordinációjáért Cserháti Péter felel, aki államigazgatási és intézményirányítási tapasztalatával a kormányzati egészségpolitika egyik kulcsszereplője lehet.
Tudományos szemlélet és szakdolgozói képviselet
A szakpolitikai prioritások az államtitkári kinevezésekben öltenek testet. Korábban a Népszava és a Magyar Hang is azt írta, hogy népegészségügyért felelős államtitkár lehet Vokó Zoltán – aki 2012-2013 között az Országos Egészségfejlesztési Intézet éléről távozott 2012-ben a politikai támogatás hiánya miatt. Visszatérése az adatvezérelt prevenció és a tudományalapú döntéshozatal rehabilitációját is jelenthetné, hiszen a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ éléről érkezhet a tárcához.
Ezt az irányt erősíti az az értesülésünk is, miszerint a Nobel-díjas Karikó Katalin vállalta, hogy a minisztert segítő tanácsadótestület tagja lesz. Ezzel a tudomány és az innováció szempontjai hosszú idő után nemcsak retorikai szinten, hanem a tárca döntéselőkészítő folyamataiban is közvetlenül megjelenhetnek.
Ugyancsak a MedicalOnline írta meg elsőként, hogy Porpáczy Krisztina gyakorló háziorvos, a MOK korábbi munkacsoport-vezetője államtitkárként felelhet majd az alapellátásért. A szakellátások felelőse pedig Buga László lehet, aki az Egyesült Királyságban töltött évtized után a ceglédi Toldy Ferenc Kórház orvosigazgató-helyetteseként bizonyított – a nemzetközi menedzsment-szemléletet csatornázza be a hazai intézményirányításba.
A struktúra egyik legfontosabb nóvuma, hogy önálló képviseletet kapnak a minisztériumi struktúrában a szakdolgozók Papp-Szekeres Anita személyében – értesültünk szakmai érdekképviseleti forrásból. A kecskeméti kórház egykori ápolási igazgatójának kinevezése esélyt teremthet arra, hogy az ápolói és szakdolgozói kar hosszú idő után végre stratégiai szintű képviseletet kapjon a kormányzatban.
A tervek szerint önálló államtitkári szintre emelhetik az ágazati digitalizációt is, ami így már nemcsak a rendszerben futó háttérfolyamat lesz.
Visszatérő vezetők az egészségügyi háttérintézményeknél?
A háttérintézményi struktúra is jelentősen átalakul. Mint arról korábban más sajtóorgánumok már beszámoltak, az országos tisztifőorvosi poszt várományosa lehet az egykori ÁNTSZ-ben nevelkedett Oroszi Beatrix, aki a covid-időszak alatt és után a Semmelweis Egyetem színeiben képviselte a transzparens járványügyi védekezést.
A Népszava írt korábban arról, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) élére Tótth Árpád érkezik, aki a zirci kórház vezetése után évek óta Norvégiában irányít egy kórházkonszernt. Az ő hazatérése a skandináv típusú, professzionális menedzsment-modellek hazai adaptációját vetíthetné előre, ami a jelenlegi, erősen centralizált kórházi irányítás fokozatos lazítását és az intézményi menedzsmentek nagyobb operatív autonómiáját is magával hozhatja a központi adminisztráció szigorú szakmai kontrollja mellett.
Ugyancsak a Népszava prognosztizálta, de lapunknak több forrás is megerősítette, hogy az egészségbiztosító (OEP) vezetését a neves egészségügyi közgazdász, Kaló Zoltán veheti át, ennek nyomán a pénztár szerepének újragondolása várható.
Célkeresztben a hatékonyság és a modernizáció
Az elmúlt hetekben megismert nevek alapján egyelőre úgy tűnik, hogy a Tisza-kormány – a korábbi vádakkal ellentétben – nem egy bizonytalan, több-biztosítós kísérletre készül, hanem a létező állami rendszer szakmai és technológiai modernizációjára. Az eddig felmerült ágazati és háttérintézményi vezetők személye alapján a következő négy év fókusza a transzparencia, a digitális innováció és a betegutak szigorú, adatvezérelt menedzselése lehet.
Összességében a felálló struktúra és személyi állomány nem a biztosítási rendszer szétbontását, hanem annak újraműködtetését vetíti előre. A hangsúly az aktív állami szerepvállaláson, a teljesítmény- és adatvezérelt finanszírozáson, valamint az ellátórendszer integrációján lehet ebben a ciklusban. A következő évek így nem egyetlen nagy, látványos modellváltásról szólhatnak, hanem egy mélyebb, szerkezeti átalakulásról, amelynek tétje az, hogy a meglévő keretek között sikerül-e egy hatékonyabban működő, kiegyensúlyozottabb rendszert létrehozni.
A Tisza Párt szakpolitikája eddig a személyi döntésekben is a technokrata, teljesítményközpontú váltást készíti elő. A következő évek igazi próbája azonban az lesz, hogy a papíron koherensnek tűnő struktúra miként állja majd ki a mindennapi betegellátás és a gazdasági realitások próbáját.
