Számítógép-használat és orvos–beteg-kapcsolat

Az orvos–beteg-kapcsolatot érintő legutóbbi technológiai innováció a vizsgálati helyiségben alkalmazott számítógép, ami biztonságosabb és hatékonyabb betegellátást tehet lehetővé, azonban egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy ronthatja is a betegellátás biztonságosságát és a beteg, valamint orvosa közötti kommunikációt és kapcsolatot.

A JAMA Internal Medicine-ben megjelent tanulmányukbanNeda Ratanawongsa és munkatársai kimutatják: az elektronikus egészségügyi feljegyzések készítése következtében gyakran romlik a beteg és orvosa közötti kommunikáció, és a beteg elégedettsége is csökken (Association Between Clinician Computer Use and Communication With Patients in Safety-Net Clinics). A tanulmányhoz írt kommentárjában Richard Frankel, a Indiana University School of Medicine professzora kifejti, a betegvizsgálat közbeni számítógép-használat esetén milyen módszerekkel lehet elkerülni a kommunikáció romlását, és növelni a betegek elégedettségét (Computers in the Examination Room).

Mint Frankel írja, a betegvizsgálat közbeni számítógép-használat esetén léteznek olyan beteg-centrikus jó gyakorlatok, amelyek implementálása nem rontja, hanem egyenesen segíti az orvos–beteg-kapcsolatot. A tanácsok összefoglalásaként alkotott POISED betűszóval leírt ajánlások a következők:

Prepare – Orient – Information gathering – Share – Educate – Debrief

azaz: készülj, orientálódj, gyűjts információt, oszd meg a beteggel, oktasd a beteget és győződj meg róla, hogy megértette.

• Készülés: érdemes a beteggel kapcsolatban már meglévő (elektronikus) orvosi feljegyzéseket még a beteg érkezése előtt áttekinteni.
• Orientálódás: hasznos, ha 1-2 percet azzal töltünk, hogy megbeszéljük a beteggel, mire használjuk a számítógépet a találkozás során.
• Információ-gyűjtés: valóban jegyezzük fel a fontos információkat, különben a beteg úgy érezheti, hogy az orvos nem veszi komolyan a panaszait.
• Osszuk meg a beteggel, hogy mi került rögzítésre: fordítsuk a monitort a beteg felé, aki így láthatja, hogy mi került rögzítésre, érezheti, hogy partnerként van kezelve, továbbá ellenőrzési lehetőséget is jelent, hogy a beteg valóban azt mondta, ami rögzítésre került.
• Betegoktatás: érdemes a betegnek időről időre grafikonos visszajelzést adni a számítógépen, így pl. bemutatni, hogyan alakult a vérnyomása, a testsúlya vagy a vércukorszintje az elmúlt időszak során. Mindez a megbeszélés alapja is lehet, így szóba kerülhet a jó szokások további megerősítése, illetve ennek kapcsán arról is lehet beszélni, hogyan lehet az értékeket, illetve a szokásokat javítani.
• Visszakérdezés: a vizsgálat közbeni számítógép-alkalmazás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az orvos meggyőződjön, a beteg valóban megértette-e orvosa javaslatait.

Mint Frankel nyomatékosítja, a beteg–orvos-találkozás közbeni hatékony számítógép-használat nem igényel extra időbefektetést, sőt megfelelő alkalmazás esetén egyenes időt spórol az orvosnak. Mivel az orvoslás alapvetően az emberi találkozások és kommunikáció során tud kibontakozni, az ebben segítségként használható számítógépeket úgy kell gyakorlatunkba integrálni, hogy közben ne vesszen el az interakció lényege, és ne romoljon az orvos-beteg-kapcsolat.

Frankel és munkatársai az elmúlt évtizedben több vizsgálatot is folytattak, amelyek során direkt megfigyeléssel és videofelvételek készítésével, továbbá az orvosokkal készített interjúk segítségével mérték fel, hogyan használják az orvosok a betegvizsgálat alatt a számítógépeket. Ennek során kiderült, egyes orvosok a vizit idejének több mint 80%-át a beteggel folytatott közvetlen kommunikációval/interakcióval töltik, míg más orvosok a vizit idejének több mint 80%-a alatt a számítógépbe mélyednek. A vizsgálatok során az is bebizonyosodott, hogy a pácienstől származó információ akkor kerül a legpontosabban rögzítésre, ha a rögzítés maga az információ közléséhez időben legközelebb történik, és az orvos a feljegyzéssel nem várja meg az orvos–beteg-találkozás vagy saját műszakjának végét. A betegek szempontjainak tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy a betegek azokat az orvosokat értékelik többre, akikről úgy vélik, hogy rájuk figyelnek, és nem a számítógépre. Amennyiben egy beteg különösen elégedett az orvosával, azt hiszi, hogy az orvos több időt foglalkozott vele, mint amennyit valójában.

A kutatók nemi különbséget is felfedeztek a betegvizsgálat közbeni számítógép-használatban: a női orvosok általában kb. 30 másodpercenként felnéznek a monitorról, és szemkontaktust létesítenek a beteggel, ezzel is jelezve, hogy odafigyelnek rá, majd visszatérnek a gépeléshez. A férfi orvosok hajlamosak belemélyedni a számítógépbe, és ritkán néznek a betegre – tipikusan elmulasztják jelezni, hogy odafigyelnek rá. Mindazonáltal, szögezi le Frankel, egyensúlyt kell tartani a dokumentálási szükséglet és az orvos-beteg-kapcsolat kialakítása és fenntartása között: a számítógépek a jövőben a munka részét fogják képezni, fontos, hogy betegcentrikus módon integráljuk használatukat a napi gyakorlatba.