Gyógyítás
Antidepresszánsok hatása depressziós Parkinson-kóros betegekben
.jpg)
Mintegy egymillió Parkinson-kóros beteg él az Egyesült Államokban, és körülbelül 50 százalékuk depressziós, ami súlyosbítja mind az ő helyzetüket, mind pedig a családjukét. Ennek ellenére alig vannak bizonyítékokon alapuló irányelvek depressziójuk kezelésére vonatkozóan, és a kezelőorvos gyakran nem figyel fel a depresszióra, nem tulajdonít jelentőséget neki, vagy alulkezeli.
Matthew Menza és munkatársai a Neurology-ban tették közzé két antidepresszáns hatását összehasonlító, randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálatuk eredményeit. 52 Parkinson-kóros, depressziós beteg paroxetint, nortriptilint, illetve placebót kapott 8 héten át. A betegek átlagos életkora 62,8 év volt, Parkinson-kórjuk pedig átlagosan 6,6 éve állt fenn. Az elsődleges eredménynek a Hamilton Depressziós Skálán (HAM-D) elért pontszámcsökkenést, valamint a kezelésre reagálók arányát tekintették. (Reagálóként akkor definiálták a beteget, ha HAM-D pontszáma legalább 50 százalékkal csökkent.)
A nortriptilin hatására nagyobb mértében csökkent a HAM-D pontszám, mint a paroxetin esetében. Emellett a reagáló betegek aránya 53 százalék volt a nortriptilin, és csak 11 százalék a paroxetin alkalmazásakor. A szerzők fontos másodlagos eredménynek tekintették, hogy a nortriptilin enyhített több, a Parkinson-kórt gyakran kísérő panaszt: csökkent a szorongás, jobban aludtak a betegek, és jobbnak érezték általános életminőségüket.
A szerzők azt a következtetést vonták le eredményeikből, hogy a kettős, a szerotonin és noradrenalin visszavételt gátló készítmények, amilyen a nortriptilin is, hatásosabbak lehetnek Parkinson-kórban, mint a szelektív szerotonin visszavétel gátlók. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy ez csak előzetes vizsgálatnak tekinthető, már csak a kis beteglétszám miatt is.
Weisz Júlia
