Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

Ennek a nagy, prospektív nemzetközi PF regiszternek az eredményei szerint a társbetegségek átfogó, irányelvek szerinti gyógyszeres kezelése (GMDT) a halálozás alacsonyabb kockázatával társult ≥2 CHA₂DS₂-VASc pontszámmal rendelkező, pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél. Az orális antikoaguláns (OAC) kezelés csökkentette mind az össz-, mind nem-kardiovaszkuláris eredetű halálozást, függetlenül a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésére alkalmazott GMDT-től.

Tizenkét hónapos kezelés során az apixaban és a dabigatran progresszíven növelte az eseménymentes időt a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzés (MB) tekintetében a warfarinhoz képest, míg a rivaroxaban szintén növelte a stroke/SE-mentes időt, de csökkentette az MB-mentes időt a warfarinnal összehasonlítva.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonyabbnak és biztonságosabbnak bizonyultak a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a vérzéses szövődmények megelőzésében, mint a K-vitamint antagonisták (VKA) magas gastrointestinalis (GI) vérzési kockázattal rendelkező, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén.

A DOAC-kezelés megszakítási aránya szignifikánsan különbözött az egyes készítmények esetén, a kezelés megszakításának leggyakoribb okai a gyógyszer-specifikus mellékhatások, a betegekhez köthető személyes tényezők és a vérzéses szövődmények voltak. A terápiás adherencia hosszabb távon az apixaban mellett volt a legjobb, ami arra utalhat, hogy ez a gyógyszer jobban tolerálható, mint a dabigatran vagy a rivaroxaban.

Közepesen súlyos vagy súlyos anaemiával társuló pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél az apixaban kezelés a gastrointestinalis vérzés szignifikánsan alacsonyabb kockázatával társult, mint a dabigatran és a rivaroxaban. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a stroke kockázatában a négy elérhető direkt orális antikoaguláns (DOAC) között.

A warfarinhoz képest a NOAC-okat a gyakorlatban ritkábban alkalmazzák alacsonyabb vesefunkció mellett. Úgy tűnik azonban, hogy a NOAC-ok hasonló vagy jobb hatékonysággal és biztonságossággal rendelkeznek, mint a warfarin, a vesefunkció teljes tartományában.

Ez az áttekintés elemzi a PF-PCI trombotikus szövődményeinek hátterében álló mechanizmusokat, összefoglalja az antitrombotikus terápiás sémákkal kapcsolatos bizonyítékokat, és a legújabb európai irányelveket.

Az apixaban biztonságossága és hatékonysága a warfarinnal összehasonlítva a vesefunkciótól függetlenül konzisztens volt, és összhangban állt a teljes AUGUSTUS vizsgálati eredményekkel. A vérzés kockázata aszpirin mellett következetesen magasabb volt minden vesefunkció-kategóriában.

Pitvarfibrillációban szenvedő, 65 éves vagy idősebb Medicare-kedvezményezettek körében a rivaroxaban kezelés, az apixabannal összehasonlítva a súlyos ischaemiás vagy vérzéses események szignifikánsan megnövekedett kockázatával társult.

Mára a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) jelentik pitvarfibrilláció vagy vénás thromboemboliák esetén az elsőként választandó véralvadásgátló terápiát.

Ez egy összefoglaló közlemény az Amerikai Geriátriai Társaság 2023-ban megjelent Beers kritériumairól. Az eredeti közlemény teljes tartalmát, beleértve a definíciókat, és az evidenciák klasszifikációit az alábbi hivatkozáson éri el: DOI: 10.1111/jgs.18372

Jelen elemzés célja a pitvarfibrilláló betegek stroke prevenciójában alkalmazott apixaban hatásosságának és biztonságosságának összehasonlítása más direkt orális alvadásgátló szerekkel és a K-vitamin-antagonista warfarinnal. Az adatok szerint az apixaban jobb általános biztonságossági és hatásossági profillal alkalmazható ezen betegek körében, mint az összehasonlításban szereplő egyéb szerek.

A rekurrens vénás thromboembolia (VTE) megelőzését szolgáló alvadásgátló kezelés mindig nagy kihívás elé állítja a kezelő orvost azon betegek körében, akiknél fokozott vérzési kockázat is fennáll egyidejűleg. A bemutatott vizsgálat alapján ezen betegcsoportban alkalmazott apixaban terápia alacsonyabb VTE-kiújulási és vérzési kockázattal jár a warfarinhoz képest.

A stroke-prevenció céljából alkalmazott alvadásgátló kezelés nehézséget jelenthet a magas vérzési kockázatú pitvarfibrilláló betegek esetén. Jelen közlemény szerzői ebben a klinikai szituációban hasonlították össze a direkt orális alvadásgátlókat és a K-vitamin-antagonistákat. Mind a klinikailag releváns, nem jelentős vérzések, mind pedig a minor vérzések kockázata szempontjából az apixaban terápia bizonyult a legbiztonságosabbnak.

Az onkológiai betegek körében az átlagpopulációnál jóval gyakrabban előforduló vénás thromboembolia kezelésére és megelőzésére többféle alvadásgátló szer is rendelkezésre áll, a kis molekulatömegű heparintól (LMWH, low-molecular weight heparin) a warfarinon át a direkt orális antikoagulánsokig (DOAC, direct oral anticoagulant).

A fokozott stroke kockázat csökkentése miatt a pitvarfibrilláció kezelésének fontos része az alvadásgátlás. Erre a célra direkt orális alvadásgátló szerek és K-vitamin- antagonisták (KVA) egyaránt rendelkezésre állnak, melyek közül a klinikusnak egyéni mérlegelés alapján kell kiválasztani a beteg számára optimális gyógyszert.