Késik az új szakmai kollégiumi rendszer felállítása

Való igaz, számos kritika érte korábban a mindenkori miniszter tanácsadó testületeiként ismert szakmai kollégiumokat. A testületek megtépázott tekintélyét Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár úgy tervezte visszaállítani, hogy a korábbiaknál kisebb létszámú, rugalmasabb és hatékonyabb szervezetet állít fel. Legalábbis ezt jelentette be még tavaly szeptemberben, s ezzel párhuzamosan, első körben az előkészítő grémium névsorára várt javaslatokat a szakmától. A beérkező ajánlatokat megfontolva, döntése értelmében végül két társelnök került az új rendszert kitaláló, 13 fős bizottság élére;Gógl Árpád egykori miniszter és Fülesdi Béla debreceni aneszteziológus professzor.

Bár mindannyian tudták, hogy a munka jelentős érdeksérelmekkel járhat, Gógl Árpád, az első Orbán-kormány első egészségügyi minisztere úgy látja: jó munkát végeztek. Voltak ugyan, akik eredetileg szűken akarták értelmezni a kérdést; főbb csoportokba vonták volna össze a különféle szakterületeket, végül azonban nem ezt az álláspontot fogadták el, és Gógl Ápád kifejezetten örül, hogy a hamarosan felálló új rendszerben minden szakmacsoport szerepet kaphat. A különféle szakmák között ugyanis tényleges különbségek vannak; egy urológiai sebésznek például jelentősen más lehet a szempontrendszere, mint egy agysebésznek – mondta a Medical Tribune érdeklődésére.

Hozzá hasonlóan erre is felhívja a figyelmet dr. Szabolcs Zoltán, a Semmelweis Egyetem Városmajor utcai Ér- és Szívsebészeti Klinikájának szívsebésze, aki határozottan állítja: a korábban működő szakmai kollégiumi rendszer a szívsebészet szempontjából legalábbis, nem volt megfelelő. Bár szakmai kollégiuma elvben az alap szakképesítést adó diszciplináknak lehetett – bár a szívsebészet ilyen, azaz nem ráépített képzést jelent, mint például az érsebészet esetében – az érsebészetnek volt külön szakmai kollégiuma, míg a szívsebészetnek nem.

A szívsebészetet egyedüliként éppen Szabolcs Zoltán képviselte a Kardiológiai Szakmai Kollégiumban. Csakhogy a kardiológia nagy terület, sok beteggel, egy képviselő szinte a hangját sem tudta hallatni, még ha a többiek kollegiálisak is voltak vele.

Az új rendszerben a szívsebészetnek külön kollégiuma, és egy öt fős tanácsadó testülete lesz – ha jól dolgoznak, az jó lesz a szakmának – véli Szabolcs Zoltán, aki szerint a puding próbája azonban az evés. Mint mondja, eddig a szakmai kollégiumok nem vittek saját ötleteket a miniszter elé; csak olyan kérdéssel foglalkoztak, amit úgymond a miniszter tett fel. Az ágazat vezetője kérdezett, a szakma nagy munkával válaszolt, amit nagy eséllyel aztán mégsem vettek figyelembe.

– Elméletileg öröm, hogy sok kisebb szakterület is képviseletet kap, de mindez csak akkor lesz jó, ha működik is. Ha nem csak arról szól majd, hogy a kiválasztott kollégák mindezt az önéletrajzukba is beírhassák – fogalmaz a szívsebész.

Miként működik a gigaszervezet?

Kétségeket és lehetőségeket egyaránt rejtenek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyi Államtitkárságának szakmai kollégiumokat érintő átalakítási tervei. A kevesebb szakembert tömörítő, ha úgy tetszik, kisebb orvosi szakterületek képviselői általában üdvözlik, hogy ezentúl külön jeleníthetik meg szakmai véleményüket. Egyelőre azonban még számos kérdésük akad.

– Örülök, hogy a transzplantációnak külön tagozata lesz, eddig ez a terület ugyanis a Sebészeti Szakmai Kollégium alcsoportjaként működött – mondja dr. Fehérvári Imre sebész, a Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára, aki ugyanakkor nem titkolja: kételyei is vannak az egyetlenként újjáalakuló, 180 fõs szakmai kollégium működőképességével kapcsolatban.

– Igaz ugyan, hogy a puding próbája az evés, ám számomra kérdéses, hogy egy ilyen gigaszervezet miként működik majd? Igaz ugyan, hogy a kollégium minden szakterületet lefed, de kérdés, mit csinál az elnök, az alelnökök és a titkárok? Ha ezentúl lényegében három ember dönthet a szakmai kérdésekben, az nem biztos, hogy megfelelő, még ha 5-10 fõs tanácsadó testület is áll majd mögöttük – mondja a Semmelweis Egyetem osztályvezető főorvosa. Arra is emlékeztet, hogy tavaly novemberben, amikor az egészségügyi államtitkár megbeszélést kezdeményezett a hazai szervátültetés helyzetének rendezéséről, ő maga jelezte: jónak tartaná, ha a transzplantáció külön kollégiumot kapna. Eddig a szakmai feladatokat ugyanis a transzplantációs társaság látta el. A semmihez képest mindez jelentős előrelépés – fogalmaz Fehérvári Imre, aki tudja, hogy az Eurotranszplanthoz való csatlakozás miatt ez a szakterület kényes helyzetben van, mégis úgy tartja, nagyon sok múlik majd azon, hogy a tagozatba, illetve a tanácsba jelölt személyek közül végül is ki kap megbízást.

A Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára mindenesetre furcsállja, hogy az általa képviselt grémium idáig nem kapott felkérést a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségétől (MOTESZ) a jelölésre, bár a szakmai szervezet a MOTESZ tagja. Valójában a jelölés lehetőségéről is csupán a MedicalOnline cikkéből értesült. Mint mondja: szomorú, hogy szinte minden így, megkésve és sokszor átgondolatlanul zajlik a mai magyar egészségügyben.

– 1984. szeptember elsejétől dolgozom, de ez alatt a rövidnek nem igazán nevezhető időszak alatt az egészségügy mindig a „futottak még” kategóriába tartozott – fogalmaz a transzplantőr, aki szerint a változás egyetlen lehetőségét az jelentené, ha végre valóban elegendő forrás kerülne az ágazatba. – Azt gondolom, közvetlen tapasztalatszerzés nélkül is tudni lehet, hogy jó ideje már csupán csak elhivatottságból dolgoznak a kollégák az egészségügyben. Lehet ezért befektetési tanácsokat adni az itthon maradóknak, de a villanyszámlát ettől még ki kell fizetnie valakinek. Azt kell, mondjam, a mai helyzet olyan, mintha befektetési tanácsadót küldenénk a szegénysorba...

A cikk folytatását itt olvashatja.