Hazai pszichiátria: Svédország messzire van?

Ki tudja miért – pénztelenség, kormányzati tehetetlenkedés, egymást kioltó szakmai lobbiharcok vagy ezek együttese miatt? – nem mozdul a hazai pszichiátria helyzete. A szakorvosok többsége Svédországba evakuált, de jut belőlük Norvégiába és Nagy-Britanniába is. Az elvándorlás mértékére jellemző, hogy a magyar pszichiátereknek már saját külön szakmai társaságuk is működik a svédeknél, ahol egyébként olyan jól érzik magukat, hogy a hazai szakmai társaság megkeresésére fülük botját sem mozdítják. A szakmai kollégium pszichiátriai és pszichoterápiai tagozatának vezetője szerint kész szerencse, hogy Svédország nem a mediterrániumban van, ellenkező esetben még többen mennének el.

Az elvándorlás dr. Németh Attila szerint többek között azzal magyarázható, hogy egy kezdő doktor külföldön négy év alatt akkora vagyont tud összegyűjteni, amennyit itthon dolgozó kollegája 60 éves korára – paraszolvenciával együtt! – sem képes. Ez azonban az okoknak csak az egyike. Külföldön ugyanis nem csak a pénz több, hanem a feltételek is jobbak. Naponta például nem harminc, csak tíz beteget kell ellátni. Más kérdés, hogy a pénz hiánya mellett egyéb szakmai vonzerőnek is híján van a hazai pszichiátria, hiszen – állítja dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság jelölt elnöke – nem történtek meg azok a szerkezetátalakítások, amelyekben a fiatal szakemberek megtalálnák a helyüket.

Apropó, hely. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-es felszámolása óta dolgozik azon a pszichiáter társadalom, hogy létrehozzon egy új szakmai központot. Nem felszámolt ágyakról van szó, mondja dr. Lehóczky Pál, hanem egy olyan intézmény égető hiányáról, amelytechnológiai, tudományos, módszertani transzferként szolgálhatna, hozzájárulna például a nemzetközi újdonságok és tapasztalatok hazai meghonosításához. A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke ezzel kapcsolatban a francia Lille esetét említi, ahol a harminc éve megindult átalakítási folyamat eredményeként ma már mindössze 15-20 pszichiátriai ágy jut több mint egy millió emberre. Nálunk viszont még azt sem sikerült eldönteni, hogy merre menjünk előre: a fekvő- illetve járóbeteg ellátást favorizáljuk vagy a közösségi intézményeket.

A döntésképtelenségre mi sem jellemzőbb, mint a 2006-2009 között kimunkált LEGOP története (Lelki Egészség Országos Programja), amely azóta sem volt képes kormányprogram szintjére vergődni, hányattatásában pedig most épp ott tart, hogy átdolgozzák és aktualizálják. Felvetődött ugyanakkor, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság – más, e területen dolgozó szervezetekkel együtt – váljon a kormány stratégiai partnerévé. Hogy ez mit jelenthet a LEGOP-ra és az OPNI utód intézményre nézve – rejtély. Látva a bankok és a gyógyszergyárak stratégiai partnerségét, ehhez az aktushoz azért nem fűznénk nagy reményeket.

Amikor a közelmúltban kiderült, hogy az OPNI bezárása után, a szakmai felháborodás láttán nagy sietve összegründolt Országos Pszichiátriai Központ igazgatója, dr. Németh Attila pszichiáter lesz augusztus elsejétől a Nyírő Gyula Kórház főigazgatója, sokan úgy vélték, itt kap majd helyet a közel két éve kizárólag munkaanyagokban, s kevesek által látott előterjesztésekben létező Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI). A szakember azonban óvatosan fogalmaz, s amit mond – teszi hozzá – nem minisztériumi álláspont. Hivatalos döntés az OPAI-ról még nincs, a hivatalba lépésre váró főigazgató pályázatában azonban valóban az szerepelt, hogy a Nyírőből – ahol az ágyak kétharmada addiktológiai-pszichiátriai, egyharmada pedig neurológiai-belgyógyászati – egy pszichiátriai-addiktológiai centrum lesz, amiből akár ki is nőhet az OPAI. Vagy sem.

„A megvalósítási tanulmány jól áll, de még nem kapott zöld utat, úgy tudom, a forrásokat keresik hozzá” – vázolja a helyzetet dr. Németh Attila, hozzátéve: az OPAI helyszínéről még nincs végleges döntés. A szaktárca inkább egy legfeljebb száz ágyas, speciális ambulanciákat és laboratóriumokat működtető intézményben gondolkodik. A jövendő főigazgató viszont – mint szavaiból kiderül – inkább azt a korábbi felállást favorizálná, amikor a még működő OPNI és egyetemi klinikai tanszék működött együtt szoros szimbiózisban.

Az elmúlt két év egyetlen „sikertörténete” a korábbi kormányok alatt ellehetetlenített finanszírozású pszichiátriai gondozóintézetek életben tartása. Itt elsősorban krónikus skizofrén és pszichiátriai betegeket kezelnek, s a szakemberek úgy vélik, jelenleg ez Magyarországon alapvető ellátási forma, a gondozók nélkül összeomlana a hazai pszichiátriai ellátás.

Csodákra azonban itt sem képesek. A pszichoterápia például már csak egy-egy helyen fér fel az ellátási palettára, a módszer a magánszférában lelhető fel. E téren a menekülési útvonal dr. Németh Attila szerint hasonlítana arra, mint ami az Egyesült Államokban történt: pszichológusokra, szociális munkásokra lehetne delegálni a csoport-, szocio- és pszichoterápiát. A Nyírő jövendő vezetője egyébként úgy véli, profilírozni kell a kórházi osztályokat, annál is inkább, mivel a pszichiátriára kerülő betegek 20 százaléka szociális problémákkal küzd. A hajléktalan ellátás megoldásával, a gerontológia fejlesztésével, az idős emberek ápolásának megszervezésével, ha szűkösen is, de a jelenlegi ágyszámmal és szakemberekkel működtethető a pszichiátriai ellátás.

Egyelőre.