Súlyos gondok a magyar pszichiátriában

Kurimay Tamás, a társaság leköszönő elnöke a legsúlyosabb gondnak a szakemberhiányt nevezte: az orvosok és már a szakápolók is nemcsak Magyarországról, hanem a szakterületről is elvándorolnak, ami lassan ellehetetleníti a szakma működését.

A lelki egészség megőrzésének, helyreállításának nincs stratégiája, nincs elfogadott országos programja, nincsenek ismereteik az országos ellátó intézet létrehozásáról, és akadozik a rezidens-utánpótlás – sorolta a problémákat a társaság elnöke, hozzátéve: gazdasági válság idején jelentősen növekszik a lelki problémákkal küszködők száma, ezzel együtt a gondozók feladata.

Molnár Károly, a társaság főtitkára szerint Magyarországon évről évre kiemelt fontosságú kérdés az öngyilkosságok megelőzésének, valamint a pszichiátriai ellátásnak a közösségi irányba terelése, és az, hogy a gyógyítás a lakóhely közelében legyen. Ez utóbbi kívánalomra a jelenlegi helyzetben nem sok esélyt lát Frecska Ede professzor, a debreceni pszichiátriai klinika igazgatója. A lakossághoz közeli járóbeteg-szakrendelésekre ugyanis nem jut szakorvos. Az ellátást a klinikákról kijáró orvosokkal tudnák megoldani, de akkor nem lenne, aki elvégezné a munkát a fekvőbeteg-intézetben.

Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke szerint a jelenlegi, általa átmenetinek mondott intézményrendszer kevésbé életképes, a Magyarországon jellemző klasszikus fekvőbeteg-centrikusságot tükrözi. A meglévő aktív kórházi ágyak sem arányosan oszlanak meg az ellátási területek között, mondta, példaként említve, hogy jelenleg tízezer lakosra átlagosan 3,1 aktív ágy jut, Veszprém megyében csupán 1,7.

Az MTI érdeklődésére Kurimay Tamás elmondta: "a Lipót" bezárása óta nincs megfelelő monitoringrendszer. Európában az 510 millió lakosból 160 millió küzd mentális problémákkal, főként szorongásos zavarokkal.