Tulajdonosváltás a fővárosban: összeboronált kórházak és klinikák
Egy most elkészült kormányhatározat-terv szerint – eszköz és ingatlanállományával együtt - állami működtetésbe vennék az összes fővárosi kórházat. Egy ugyancsak benyújtás előtt álló kormányhatározatból viszont az derül ki: ezzel az aktussal a fővárosi intézmények betegekért folytatott harcának nagy riválisa, a Semmelweis Egyetem kerülne lépéselőnybe.
Egy, a struktúra átalakítás szakmai elképzeléseit részletesebben vázoló terv szerint a Budapest Koncepció jegyében átalakítanák többek között az Országos Sportegészségügyi Intézetet valamint létrehoznák az új, Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet. Mindkettőről szinte a kormányváltás óta szó van, mi több, a OPAI-ról az Országgyűlés egészségügyi bizottsága előtt már hónapokkal ezelőtt lehetett egy meglehetősen részletes, ágyszámokra bontott koncepciót hallani. Igaz, azóta sem tudni róla semmit, azon kívül, hogy az idei költségvetésben egy fillér sincs az új pszichiátriai intézmény létrehozására, s hogy a korábban szinte biztosnak vett új székhely – az egykori MÁV Szanatórium a Budakeszi úton – helyett állítólag mégis az elmúlt években többször szóba került pesti Nyírő Gyula Kórházban kapna helyet a központ.
A fővárosban három sürgősségi centrumot alakítanának ki, de ez sem hat az újdonság erejével, korábban már többször szó esett róla. Az viszont új elem, hogy a Semmelweis Egyetem régóta érlelődő Korányi programjának bővítése egymás mellé került a dél-pesti sürgősségi centrum kialakításának tervével, együttes költségük 17,9 milliárd forint lenne. A szükséges forrásokat részben uniós pályázatokból, részben a fővárosi egészségügyi ingatlan portfólióból kívánják előteremteni.
Hasonlóan – klinikai és fővárosi erők összevonásával – alakítanák ki a budai sürgősségi központot, amelybe az orvostudományi egyetem Kútvölgyi és Városmajor utcai tömbje (Ér- és Szívsebészeti Klinika) mellett a Szent János Kórház integrálódna valamilyen formában. Ennek a pontosan meg nem jelölt „ára”– 8,5 illetve 16 milliárd egyaránt szerepel a költségek között – ugyancsak a fővárosi ingatlan portfóliója lenne.
Akárcsak az HM kezelésében lévő Állami Egészségügyi Központ észak-pesti sürgősségi centrummá fejlesztésének, amely alsó hangon 18 milliárd forintot igényelne.
Némi pikantériát ad a fenti terveknek, hogy a Budapest Modell eredeti, néhány évvel ezelőtti megfogalmazói – a fővárosi szocialista frakció, a Fideszesek hallgatólagos támogatásával – hosszú és kimerítő egyeztetéseket folytattak a Semmelweis Egyetemmel. Ennek tétje az volt, hogy ha az SE átadja a Kútvölgyit, amelybe az akkori elképzelések szerint részben vagy egészben átmentették volna a meglehetősen amortizálódott Szent János Kórház osztályainak egy részét, akkor a szocialisták vezette kormány nem gátolja meg, hogy az orvosegyetem hozzájusson a Korányi terv megvalósításához nélkülözhetetlen uniós forráshoz.
A fővárosi egészségügy valamint betegellátás helyzetéről egyébként pontos képet rajzol az előterjesztő, s őszintén még azt is hozzáteszi: mindezek nemcsak Budapestre, hanem az ország egészére jellemzőek. A betegek kóvályognak a rendszerben – a fővárosban ez nyilván azért jelentkezik hatványozottan, mert záros földrajzi egységen belül városszerte találni másik egészségügyi intézményt -, egyre aggasztóbb az orvoshiány, hosszúak a várakozási idők, nehézkes – vagy egyáltalán nincs – intézmények közötti együttműködés, kaotikus az ügyeleti ellátás rendszere, amelynek folyományaként nem egyszer feleslegesen utaztatják a mielőbbi orvosi beavatkozásra szoruló betegeket, esetleg sérülteket. De hát ez országszerte sincs másként. Az előterjesztés sem mond mást, legfeljebb csak pallérozottabban teszi: Budapest a hazai egészségügyi rendszer állatorvosi lova.
Az viszont tény, hogy ezzel a konglomerátummal, ahol egymás sarkába érnek az egyetemi klinikák, egyházi és alapítványi intézmények, az országos intézetek, s mellettük tíz, többségében túlméretezett fővárosi kórház (a 11. rehabilitációs intézet ugyanis Visegrádon van, a 12. pedig a Központi Stomatológiai Intézet) valamit kezdeni kell. Az elődök sem gondolták ezt másként.
Budapest korábbi főpolgármester-helyettesének, Szolnoki Andreának nevéhez fűződik például az a terv, amely a Duna két partján két-két nagy egészségügyi centrumot hozott volna létre, ide szervezve az akkoriban már két millió alá csökkent főváros lakosságának ellátását. Az átalakítás szándéka hívta életre az előző fővárosi vezetés Budapest Modelljét is, amelyet azonban – tekintettel a még ma is körülötte zajló egyre inkább politikai, mint sem szakmai hercehurcára – még mindig nem sikerült süllyesztőbe lökni.
Úgy hírlik, Tarlós István főpolgármester szívesen szabadulna a fekvőbeteg intézményektől, mondván, ezer más ág húzza a fővárosi kasszát épp eléggé. Az összesen 10.729 ágyat fenntartó, éves szinte 350 ezer esetet ellátó, 90 milliárdos éves költségvetéssel működő hálózat tartozásállománya tavaly év végén 6,5 milliárd forint volt, amiből csupán 2,1 milliárdot tett ki a lejárt határidőjű adósság, miközben a 60 napon túliak alig egy milliárdot tettek ki. A felhalmozódott adósság ugyanakkor mindössze négy kórház számlájára írható, s közülük kettő – amelyek a legnagyobb deficitet produkálják - sem rossz gazdálkodásuk, hanem a Molnár Lajos-féle intézkedések következményeként kerültek nehéz pénzügyi helyzetbe. Ez viszont arra utal, hogy a Semmelweis Egyetemmel évek óta folytatott piaci harcban – amelynek során jelentős adósságot halmozott fel az SE is, hisz beteget a jövőre gondolva a klinikákról sem küldtek el! – nem is játszottak rosszul a fővárosi kórházak.
Ez a fejezet azonban így vagy úgy, de véget ér. A megoldás egyik változata olvasható. Kérdés, lesz-e másik.
