Húzókórházak köré építi az új egészségügyi rendszert a kormány
Kilenc vagy tíz kiemelt, sürgősségi eseteket is ellátó központi kórház és több kisebb, gyógyító feladatot nem feltétlenül végző egészségközpont - így nézne ki a magyar egészségügyi ellátás rendszere a kormány elképzelései szerint az Origonak nyilatkozó egészségügyi és kormányzati források szerint.
- Szócska párbeszédre hívja a fővárosi és Pest megyei orvosokat és szakdolgozókat
- Minden kórházbezárással kapcsolatos híresztelés rémhír
- A kórházakat nem fúzióra, hanem integrációra kívánják ösztönözni
- A magyar egészségügy annyira beteg, hogy nem elég egy nap a gyógyításra
- Nem az intézmény a lényeg, hanem a betegellátás
- Szócska Miklós a fővárosi ramazuriról
Az ötlet olcsóbb és hatékonyabb működést hozhat a kormány szerint, néhány kórház viszont tekintélyvesztésnek élheti meg, hogy eddigi kiemelt szerepe elvész. A legkényesebbnek a budapesti rendszer átalakítása ígérkezik, ennek megbolygatását a legvégére hagyta az egészségügyi államtitkár.
"Gyógyítóhely nem szűnik meg, de átalakulhat"- ez volt a legtöbbet ismételt mondta az egészségügyi államtitkár január végén kezdett országjárásának. Szócska Miklós az elmúlt alig négy hétben csaknem az összes megyei közgyűlés, kormányhivatal, illetve megyei fenntartású intézmény vezetőjével és polgármesterével találkozott. A körút célja az volt, hogy meggyőzze az érintett vezetőket az egészségügyi reformok alapelveit rögzítő Semmelweis-terv támogatásáról, ezt azonban csak részben sikerült elérnie.
"Nem lettünk cseppet sem okosabbak, mert amit elmondott, azt eddig is tudtuk, amire viszont kíváncsiak voltunk, arra nem adott választ." - Egy nagy megyei kórház neve elhallgatását kérő vezetője így összegezte az Origonak az államtitkár látogatásának tapasztalatait. A kórházi vezető ennek ellenére úgy látja, hogy a kormány Szócska Miklós nevével fémjelzett kórházintegrációs terveivel a "dolgok végre a jó irányba indultak el", és hosszú évek óta most először áll olyan átalakítás előtt az egészségügyi rendszer, amely mögött racionális elgondolás áll helyi, csoport- vagy egyéni érdekek helyett.
A megkérdezett intézményvezetők többsége a korábbi kormányok egészségügyi koncepcióival ellentétben támogatja a jelenlegit, mert az - eddigi meglátásuk szerint legalábbis - nem akar feltétlenül beavatkozni ott, ahol nem kell. A Semmelweis-tervben rögzített integrációs elgondolás lényege, hogy megyei vagy regionális felosztás helyett kilenc plusz egy nagyjából azonos lakosságszámú nagytérségre osztanák betegellátás szempontjából az országot. A közigazgatási határokon átnyúló, megközelítőleg 1,2 millió embert átfogó egységekben valamennyi intézménynek gazdaságilag és orvosszakmailag is szorosan együtt kell működnie.
A cél a program elsődleges indoklása szerint, hogy a felesleges párhuzamosságok megszűnjenek, miközben az integrált működéssel járó közös gyógyszer-, energia- vagy eszközbeszerzéssel tetemes összegeket is spórolhatnak az intézmények. Egy-egy térség ellátását, vagyis a területén működő intézmények munkáját egy úgynevezett nagytérségi egészségszervező koordinálná, ehhez azonban előbb egyfajta "profiltisztításon" vagy akár profilváltáson kell átesnie minden kórháznak és rendelőintézetnek.
Kórházak új szerepben
Az Origonak nyilatkozó kórházigazgatók szerint egy ilyesfajta ésszerűsítéssel valóban jelentős tartalékok szabadulhatnak fel a rendszerben, miközben kiküszöbölhetők az olyan esetek is, hogy műszer vagy- szakemberhiánnyal küzdő intézmények a minimumfeltételeket is alig teljesítve kényszerből működtessenek egyes osztályokat, vagy maguk is kényszerből működjenek, vagy - ahogy egy közelmúltbeli gyakorlati példával illusztrálta egyikük - ne fordulhasson elő, ami újévkor a Szent János kórházban, ahol más szakember híján egy frissen végzett, kezdő orvost hagytak egyedül ügyelni az idegsebészeten.
"Teljesen új feladatmegosztásra van szükség, gyakorlatilag újra össze kell rakni az intézményeket" - érvelt például a modell mellett Csiba Gábor, a borsod megyei kórház igazgatója, aki szerint a szétaprózott jelenlegi rendszer helyett valóban ésszerű egy helyre koncentrálni a nagy technikai tudást és eszközöket igénylő ellátásokat, és dekoncentrálni - minél egyszerűbben elérhetőbbé tenni - az egyszerűbbeket. Csiba nem tarja ördögtől valónak az intézmények esetleges funkcióváltását sem, szerinte nem kell minden kiskórháznak gyógyítóhelynek maradnia, működhetnének például ápolási centrumként a jövőben.
A Borsod megyei közgyűlés - megelőzve a hivatalos kormánydöntést - múlt héten döntött arról, hogy a tulajdonában lévő öt kórházat - a legnagyobb, a miskolci székhelyű Borsod megyei kórház alá rendelve eggyé olvassza össze. A még nem létező térségi szervezők helyett egyelőre a főigazgató feladata, hogy meghatározza az intézménymonstrum egységes szakmai struktúráját, de Csiba Gábor szerint itt nem is állnak meg: a következő lépésként a miskolci városi kórházat, egy későbbi fázisban pedig a két, önkormányzati fenntartású kimaradt kórházat, az ózdit és a sátoraljaújhelyit is bevonnák rendszerbe. A "felbővült" megyei kórház az elképzelések szerint a sürgős, a városiak pedig a kevésbé sürgős esetek ellátására rendezkednének be, de ez még mindig nem a folyamat vége: a feladatmegosztás optimalizálása érdekében a szomszédos megyék: Heves és Nógrád kórházait is bevonnák az együttműködésbe.
Bár a kezdeményezésről ez esetben a kormányzati tervek véglegesítése előtt, egy évekkel korábbi koncepció alapján döntött a megye és a kórházak vezetése, a Csillagpont-modell néven futó átszervezés azért ez utóbbiaktól sem független: "Megértettük az idők szavát" - mondta az időzítésről az igazgató. Csiba Gábor az államtitkári vizit kedvező hozadékaként értékelte, hogy az ígéret szerint a kormány támogatja majd a helyi kezdeményezéseket, és nem kényszerít senkire kötelező, mindenütt egyformán érvényes kereteket, de azért az árnyoldalait is látja a rendszernek, illetve a kiindulásnak tekintett Semmelweis-tervnek.
