Prosztatarák kockázat meghatározása a vizeletből
Egy új szűrővizsgálat nem a vérből, hanem a vizeletből mutatja ki, hogy kik azok, akiknek a legnagyobb valószínűséggel prosztatarákjuk van, sőt, a tumor agresszivitásáról is információval szolgál.
- Egy bámulatos kezelés eltüntette a leukémiát
- Az MR-vizsgálat már alacsony PSA-szint esetén jelzi a prosztatarákot
- Prosztatarák kezelésére használt szer gyógyíthatja a mellrákot
- A prosztatarák végzetesebb, mint korábban gondolták
- FDA: prosztatanagyobbodás elleni szer növelheti a prosztatarák kockázatát
- Fókuszban a prosztatarák
- Új, a PSA-nál jobb teszt a prosztatarák kimutatására
A prosztatarák standard szűrővizsgálata egy fehérje, a prosztataspecifikus antigén (PSA) kimutatása a vérből. A PSA azonban nem eléggé specifikus marker, mivel nem rákos állapotokban is megemelkedik a szintje, például prosztata-megnagyobbodásban vagy gyulladásban. „A legtöbb olyan férfinak, akinek magas a PSA koncentrációja, nincs prosztatarákja” – mondja dr. Arul Chinnaiyan, a Michigan Center for Translational Pathology igazgatója.
Dr. Chinnaiyan és munkatársai egy új tesztet fejlesztettek ki, amely két, a prosztatarákra specifikus markert mutat ki. Ezek egyike az ún. TMPRSS2:ERG, amely két génnek, a TMPRSS2-nek és az ERG-nek a fuzionált formája, és a PSA-pozitív esetek mintegy felében megtalálható. A másik marker egy nem kódoló RNS, a PCA3, egy rendkívül szenzitív jelzőanyag, amely a prosztatarákok több mint 95 százalékában szokatlanul nagy mennyiségben van jelen.
A kutatók 1065 olyan személyt vizsgáltak 10 kórházban, akiknek emelkedett volt a PSA szintjük. Tesztjük alapján kis, közepes és magas pontszámú csoportokba sorolták a férfiakat. A biopsziák kiderítették, hogy a kis pontszámú csoport tagjainak 21 százalékában volt prosztatatumor, közepes pontszám esetén 43, magas pontszámnál pedig 69 százalék volt ez az arány. Az eredményeket a Science Translational Medicine közölte augusztus 3-án.
A további tanulmányok alapján finomítani lehet majd a tesztet, de annyi már most is kijelenthető, hogy a magas pontszámú csoport tagjaiban feltétlenül el kell végezni a biopsziát. S még ha negatív is a biopszia eredménye, a továbbiakban akkor is szoros megfigyelésükre van szükség, mivel rákkockázatuk igen nagy.
A magas pontszám a rák agresszivitásával is összefüggött: egyrészt a daganat nagyságával, másrészt a Gleason-pontszámmal jellemzett sejt abnormalitással. Ezekről a biopszia nem ad megbízható információt.
Az eredmények örömére szolgálnak a Gen-Probe-nak, egy kaliforniai molekuláris diagnosztikai cégnek, amely már szabadalmaztatta is a tesztet, és engedélyeztetni kívánja az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságával (FDA).
A szakértők egyetértenek abban, hogy nagy előrelépést jelent a teszt, és hogy legfőbb előnye, hogy prosztatarák-specifikus markereket használ. Dr. Shiv Srivastava, a marylandi Center for Prostate Disease Research tudományos igazgatója azonban arra figyelmeztet, hogy független vizsgálatoknak kell igazolniuk, hogy az eredmények minden férfira vonatkoznak. A Chinnaiyan-féle kutatásban nagyrészt fehérek vettek részt, de dr. Srivastava legújabb eredményei azt mutatják, hogy az afroamerikaiakban prosztatarák esetén kisebb mértékű az ERG expressziója, mint a kaukázusiakban.
Dr. Chinnaiyan és kollégái hosszú távú, prospektív vizsgálatokat terveznek, hogy elegendő adat gyűljön össze, amelyek igazolják, hogy ez a teszt egy napon felválthatja a PSA mérését. Az új teszt minden előnye ellenére mégsem lehet arra számítani, hogy ez a közeljövőben megtörténik – nagyon nehéz egy évtizedek óta használt vizsgálatot másikkal helyettesíteni.
