Prevenció, egészségmegőrzés, hozzáférés

Azokon a területeken, ahol nincs háziorvos, a korai halálozás kockázata kétszerese a betöltött körzetekhez viszonyítva, márpedig jelenleg 440 praxis áll üresen, szemben a két évvel ezelőtt detektált 347-tel. A növekedés annak ellenére következett be, hogy a kormányzat komoly forrásokat szánt arra, hogy a fiatal orvosokat ösztönözze az alapellátásban való elhelyezkedésre, és az elmúlt kilenc év egészségügyi költségvetéseinek nyertesei a háziorvosok voltak. Mindezt dr. Sinkó Eszter, az SE Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánhelyettese foglalta össze előadásában, ugyanakkor hozzátette, a 150 százalékos finanszírozási többlettel mindössze a háziorvosi kassza korábbi hiányát sikerült ledolgozni, és ezáltal némileg korrigálni az alapellátó orvosok addigi méltatlan helyzetét.

Sokasodnak és állandósulnak a válságjelek a szakellátásban is, ahol rendelések szünetelnek, vagy olyan határidőkkel fogadják a betegeket, amely a gyógyulásukat veszélyeztetik. A közfinanszírozott ellátás diszfunkcionális működése a magánszolgáltatók irányába tereli a pácienseket, ami a magas jövedelműek számára kényelmesen igénybe vehető, ám a szabad forrással nem rendelkezők kiszorulnak onnan. Miközben a magánszektor erősödik, a közellátás fokozatosan sorvad, amelyre a humánerőforrás hiány miatt egyre nagyobb teher hárul.

fotó: 123rf

Az egészségügy, és azon belül a hozzáférés javítását már a gazdasági szereplők is elsődleges feladatként fogalmazzák meg a versenyképességi programjaikban, a Magyar Nemzeti Bank után a Pénzügyminisztérium is eljutott oda, hogy valós költségen kell finanszírozni ez ellátórendszert.

Beavatkozásra érett a helyzet – állapította meg Sinkó Eszter, aki helyesnek tartja, hogy a megelőzés került az egészségpolitika fókuszába, ugyanakkor érthetetlennek nevezte, hogy a nemzeti egészségprogramok nem nyilvánosak, hiszen azokat minden szereplőnek ismernie kellene, hiszen széles körű összefogással lehet csak előrelépni.

Az ellátási zavarokra reflektálva történtek beavatkozások például a sürgősségi ellátás esetében, és készülnek tervek az alapellátás megerősítésére, ám egyelőre a 2015-ben elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletekkel sem sikerült előrukkolnia az egészségpolitikának. Nincs figyelem az erőforrások átcsoportosítására, az esélyegyenlőség biztosítására, és nem működik a társadalmi mobilitás sem, mindezek nyomán romlik a lakosság egészségi állapota – állapította meg az elemző.

Az egyéni aktivitásra épülő egészségpolitika lehet eredményes

Bár számos tényező befolyásolja az egészségi állapotot, az ország egyes térségei közötti különbségeket az ellátórendszer nem veszi figyelembe – derült ki dr. Vitrai József, az Emberi Erőforrások Minisztériuma népegészségügyi főosztályvezetőjének előadásából. Az optimális orvosi ellátás mellett a járások fejlettsége, és a társadalmi-gazdasági tényezők egyaránt hatással vannak az egészségéletútra, ahogyan ebben meghatározó a generációk között átadott attitűd, tudás, kompetencia. A jobb gazdasági és társadalmi helyzetben lévők könnyebben fogadják a korszerű ellátásokat, egészségmagatartásuk is gyorsabban változik. Mivel az egyenlőtlenségek a társadalmi rétegződés és a szelekció következtében alakulnak ki, mindenki számára elérhető olyan egészségfejlesztési szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyek mindenki számára elérhetőek, és befolyással bírnak az egészségmagatartásra – mondta a szakember, hozzátéve, hogy csak az egyéni aktivitásra épülő egészségpolitika lehet eredményes.

Erősítenek egészségmegőrzésben

Az egészségműveltség szintje alapvetően határozza meg a várható élettartamot, ennek jegyében valós, bizonyítékokon alapuló információkat kell eljuttatni a társadalomhoz – derült ki az SE rektorának az egészségfejlesztési szakmai fórumon elhangzott előadásából. Mint dr. Merkely Béla elmondta, ezt célozva hozták létre az egyetemen az Egészségfejlesztési Központot, amely abban is segít, hogy vezető szerephez jusson az SE az országos egészségfejlesztési programokban.

Idén ősztől, a népegészségtan tantárgyra építve egészségfejlesztési tevékenységet, prevenciós tanácsadást, és szűréseket is végeznek az orvostanhallgatók. Mindezzel a prevenció fókuszú szemléletváltozást igyekeznek erősíteni már az orvosképzés során. A nemrégiben módosított curriculum is az egészséget állította a középpontba, ennek értelmében tantárgyként vezetik be a hallgatók számára a mindennapi testnevelést – tette hozzá a rektor.

Kezdetben az általános orvosi karon indítják el a prevenciós gyakorlatot, cél azonban, hogy valamennyi hallgató számára kiterjesszék is. A tervek szerint a curriculum folyamatos bővítésével ez már a jövő évtől megvalósulhat – mondta a MedicalOnline-nak dr. Papp Magor, az Egészségfejlesztési Központ igazgatója.

Munkahelyeken, iskolákban és egészségügyi intézményekben jelennek majd meg a hallgatók, akik egészségfejlesztő órákat, életmód tanácsadást tartanak, de törekszenek arra is, hogy a tercier prevenció részeként például javítsák az infarktus-utógondozásban a gyógyszerszedési hajlandóságot, segítve ezzel a háziorvosok munkáját – sorolta a központ vezetője. Elmondta azt is, egyelőre az ötöd- és hatodéves medikusok szerezhetnek félévente két kreditpontot a részvétellel, de tervezik, hogy a megelőző évfolyamokat is bevonják a programba annak érdekében, hogy az egészségfejlesztés „zsigeri szinten” épüljön be a hallgatók életébe, és ez a szemlélet később a gyógyító munkában is megjelenjen.

Az Egészségfejlesztési Központ a prevenciós színtérprogramok szervezése mellett készül egy egészségfejlesztő könyv kiadására, amely első sorban a laikusoknak szól majd, az egyetemen pedig teljes egészségfelmérést végeznek hallgatók és dolgozók körében egyaránt, ugyanis valamennyi egyetemi polgárt segíteni kívánják abban, hogy egészségesebben éljen.

Füstölgő fiatalok

Hogy az egészségmegőrző programokra az ágazatban dolgozóknak is szüksége volna, arra Papp Magor példaként hozta, hogy a szakdolgozók 50 százaléka dohányzik, ami messze magasabb, mint az országos átlag. Arról, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény életbelépése óta milyen változások történtek a dohányfogyasztásban, dr. Joó Tamás egészségügyi közgazdász, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa számolt be.

Bár a teljes lakosság körében csökkent, a fiatalok körében nőtt a dohányzók aránya – mutatták a számok, ahogyan azt is, hogy társadalmi szinten a dohányzás 441 milliárd forintos veszteséget okoz Magyarországon; 1990 óta 882 ezer haláleset köthető a cigarettázáshoz. Idehaza 2011 és 2014 között számos szigorítás született a dohányzással kapcsolatban, így az európai országok sorában a 2010-es 27. helyről a 11-ikre léptünk előre a dohányzásellenőrzési skálán (Tobacco Control Scale).

Az éves dohányfogyasztás 2014-ben 14,5 milliárd szál volt – a legkedveltebb dohánytípust, a szivart, szivarkát, a gyári cigarettát és a kézzel sodort cigarettát számítva –, azonban 2015-ben már ismét 17,5 milliárdra emelkedett, ami azóta alig változott. Míg 2013‐ban a legtöbb dohányzó gyári cigarettát szívott, és a kézzel sodort cigaretta használati aránya 31 százalék volt, az áremelések nyomán a piac átalakult, 2015-16-ban teret nyert a sodort cigaretta, amelynek aránya ma már 50 százalékot tesz ki. Míg a csomagolt cigaretta átlagára mára 1240 forint lett, az adóelőnyből eredően a fogyasztási dohányé csupán 519 forint, azaz ugyanannyi pénzből két és félszer több sodrott cigaretta készülhet. Ez utóbbi népszerű a fiatalok körében is, akiknek jelenleg 39 százaléka gyújt rá rendszeresen, szemben a néhány évvel ezelőtti 25 százalékkal.

A sodort dohánytermék még az előrecsomagoltnál is károsabb – hívta fel a figyelmet Joó Tamás, hozzátéve, hogy a hátrányos helyzetű régiókban magasabb a dohányfogyasztás, és több a daganatos- és légzőszervi megbetegedés is.