Nincs pénz az oltásokra
Jelentősen csökkent tavaly Magyarországon a nem állami finanszírozású influenza elleni oltások száma. Pedig az átlagbér fölötti havi jövedelemnél már nemcsak a cégek járnak rosszul a táppénzzel, hanem az alkalmazottak is.
Tavaly hozzávetőlegesen százezer, nem az állam által finanszírozott influenza elleni vakcina fogyott el Magyarországon, ez alig a fele a megelőző évinek: ez annak ellenére van így, hogy mind a cégeknek, mind a dolgozóknak egyre nagyobb károkat okoznak a megbetegedések – közölte a Világgazdasággal Labancz László, a Sanofi Pasteur magyarországi igazgatója.
Az igazgató szerint az influenza a munkáltatók számára számos költségelemmel jár: a közvetlen elem a táppénz, amelynek első két hetét Magyarországon a munkáltatónak kell fizetnie. Ehhez jön közvetett elemként az a bevételcsökkenés, amelyet a beteg dolgozó kiesése okoz, amely a táppénz összegének akár a nyolc-tízszerese is lehet. A kiesésből adódó bevételcsökkenés persze nagyobb is lehet, ha az adott cég számára nehezen pótolható, specifikus területen dolgozó vagy vezető beosztású dolgozóról van szó. Az influenza ugyanakkor az alkalmazottak számára sem jó: a Magyarországon érvényben lévő táppénz-szabályozás miatt a minimálbérnek legalább kétszeresét megkereső dolgozónak már nem éri meg táppénzre mennie, hiszen ebben az esetben – a maximált juttatás miatt – mindenképpen bevételkieséssel kell számolnia.
Az influenza elleni védekezés tehát minden érintett alapvető érdeke, hiszen a vakcina ára eltörpül az esetleges megbetegedések okozta károkhoz képest – mutatott rá Labancz László. Ez persze nemcsak Magyarországra, hanem minden, legalább közepesen fejlett országra igaz, hiszen az egy vakcinára jutó 5–10 dolláros ár normál gazdasági körülmények között – ahol nem extrém módon alacsonyak a bérek – mindenképpen megtérül.
Az igen fejlett állami ellátórendszer miatt egyébként hazánk nem áll rosszul az influenza elleni védekezés terén: az évi 10–13 százalékos oltottsági arány a régiós országokéhoz képest kifejezetten jónak számít. Más kérdés, hogy ez még mindig nagyjából a fele a fejlett, nyugat-európai országokban megszokott aránynak.
A nyugat-európai átlaghoz képest relatíve alacsony oltottsági arányért ugyanakkor Labancz László szerint nem csak a magyarországi vállalkozások nemtörődömsége okolható. A lakosság nagyobb része ugyanis egyáltalán nem foglalkozik az influenza problémájával, lusta beoltatni magát, vagy egyszerűen csak fél magától az oltástól. Ha pedig megbetegszik, akkor többnyire igyekszik nem kivonni magát a munkavégzés alól, amelynek két komoly következménye is van: egyrészt potenciálisan megfertőz másokat, másrészt munkájának hatékonysága töredékére csökken. A magyarországi oltási arány növekedését az sem segíti, hogy a munkáltatók – még ha finanszírozzák is az oltást – nem kötelezhetik arra alkalmazottaikat, hogy beoltassák magukat.
