Be kell oltani a felnőttet, hogy megvédjük a gyermeket
Ha a „védőoltás” szót említjük, a legtöbb embernek a csecsemők, a kisdedek és az iskolások jutnak az eszébe. Holott a felnőtteket is időről időre be kell oltani, részben saját, részben gyermekeik biztonsága érdekében. Sajnos túl sok felnőtt nem törődik ezzel az életmentő lehetőséggel.
Nemrég a Trust for America's Health, egy washingtoni nonprofit szervezet, amely a betegségmegelőzéssel és a közösség egészségével foglalkozik, egy jelentést készített, amelyből kiderült, hogy amerikaiak milliói nem élnek a javasolt védőoltásokkal. A jelentés szerint csak a felnőttek egyharmada kapja meg az évi influenza-oltást, és csupán 2 százalékuk van beoltva diftéria, tetanusz és szamárköhögés ellen.
Dr. William Schaffner, a nashville-i (Tenn.) Vanderbilt Orvostudományi Egyetem osztályvezetője szerint ezek a megdöbbentő adatok elfogadhatatlanok. A felnőtteknek három okból is törődniük kell azzal, hogy megkapják a szükséges oltásokat: egyrészt saját védelmük érdekében, másrészt családtagjaik védelmében, hogy ne adjanak át nekik oltással megelőzhető betegséget, harmadrészt azért, hogy a közösség egésze megfelelően védett legyen.
„Minél több ember oltatja be magát, annál nagyobb fokú a védettség. Az idősebb, törékenyebb és immunológiailag gyengébb emberekben bizonyos fertőzéseknek nagyon súlyos következményeik lehetnek, és éppen az ilyen személyek nem reagálnak optimálisan az oltásokra” – mondta dr. Schaffner. Más szóval, a társadalom erősebb tagjai segíthetnek megóvni a gyengébbeket.
Vajon miért mulasztja el olyan sok felnőtt az oltásokat, amikor pedig ezzel a közösség iránti felelősségérzetét fejezné ki? Sokan azt hiszik – tévesen –, hogy a rutinszerű oltásokra csak kisgyermekkorban van szükség, s nekik maguknak csak akkor szükségesek oltások, ha külföldre utaznak. Emellett az orvosok sem olyan tájékozottak a vakcinációt illetően, amilyennek lenniük kellene.
Nemrég a Parenting Magazine-ban megjelent egy cikk egy szakértő tollából, aki azt írta, hogy „bár az orvosoknak azt tanácsolják, hogy minden ellenőrzés kapcsán vizsgálják meg betegük vakcinációs státuszát, ez csak ritkán történik meg”. Ez sajnálatos, hiszen éppen az orvosok dolga lenne, hogy informálják betegeiket az oltási naptárról, és hogy hangsúlyozzák a védőoltások fontosságát.
Végül, a biztosítók közül még a szövetségiek sem fedezik a felnőttek vakcinációjának teljes költségét. „A gyermekek oltásainak 98 százalékát az Országos Immunizációs Program keretében mindenkinek kifizetik, de amint az ember eléri 19. életévét, már semmi ilyenre nem számíthat” – mondta dr. Schaffner.
A felnőttkori oltások azért elengedhetetlenek, mert az immunitás idővel csökken, még akkor is, ha valaki minden oltást megkapott gyermekkorában. Dr. Schaffner szerint a felnőtteknek két védőoltás beadatására kell fokozottan odafigyelniük. Ezek egyike az influenza-oltás, amely hangsúlyozottan ajánlott a terhes nőknek, mivel ezzel magukat is megvédik, és részben gyermeküket is, ugyanis az immunanyagok egy része bejut a méhlepényen át a magzatba, és életük első hat hónapjában (amikor még nem kaphatnak influenza-oltást) valamelyes védelmet biztosít a csecsemőknek. A másik döntően fontos oltás a szamárköhögés elleni vakcina, amelyet a diftéria és a tetanusz elleni oltással együtt szoktak beadni.
Mivel újabban több szamárköhögés-járvány is volt, az amerikai CDC azt javasolja, hogy egy soronkívüli Di-Per-Te oltást adassanak be maguknak a felnőttek azon kívül is, ami 10 évenként esedékes.
„A szamárköhögésre a kis csecsemők a legérzékenyebbek. Mindenkit be kell oltani, aki otthon kapcsolatba kerül a kicsikkel. S ha a terhes nő korábban nem kapott Di-Per-Te oltást, akkor a második vagy a harmadik trimeszterben meg kell kapnia saját és gyermeke érdekében” – mondta dr. Schaffner.
A szamárköhögés erősen veszélyezteti az általános iskolások felső tagozatosait és a gimnazistákat, mivel erre az életkorra az immunitás már csökkenni kezd. Egyes államokban csak az oltás beadása után lehet elkezdeni a felső tagozatot.
