Mire jó az Uzsoki-modell?

– Főigazgató asszony, jól alszik mostanában? Nem kapott támadásokat azért, hogy akkor és úgy léptek a nyilvánosság elé az „újítással”, ahogyan?

– Nem mi léptünk, ezt szeretném nagyon határozottan kijelenteni. A menedzserklubban volt egy előadásom, ahol kifejezett kérésre mondtam el, mi is történt az elmúlt egy évben az Uzsokiban, milyen céljaink voltak és mi valósult meg azokból. Ezt követően kereste meg a Népszabadság a gazdasági igazgatót, aki nyilatkozott. A cikket jóváhagytam, igaz, a címet nem láttam… azt nem engedtem volna… azóta foglalkoznak velünk sokan…

– Pillanatnyilag nem látni még, hogy az új államtitkár támogatja-e az Uzsoki-modellként elhíresült kísérletet, de utalt rá, hogy szabályozott formában elképzelhetőnek tartja a magánforrások bevonását az egészségügybe.

– Úgy tudom, minden olyat támogat, ami szabályozott forrásbevonást jelenthet, vagy ami nem mond ellent a szabályozásnak. A kettő nem ugyanaz, de azt mondhatom, hogy a mi modellünk nem mond ellent a mai szabályozásnak. Tudomásom szerint államtitkár úr nagyobb teret kíván engedni a kórházvezetőknek is.

– Erről beszélt új szerepében az első, a Figyelő konferenciáján tartott előadásában.

– Számára szerencsés lehet, ha van jó példa, s bennünket azóta naponta keresnek meg sok helyről támogatóan. A nemrégiben tartott, a Napi Gazdaság által szervezett konferencián is nagyon jó volt a modellről tartott előadásom rezüméje, talán mert látják: ha nincs több pénz, akkor is tenni kell valamit az egészségügyben. Hátradőlhetnénk, mint a legtöbb kórház, panaszkodhatnánk és várhatnánk a konszolidációt. Mi azonban nem ezt tesszük, saját erőből próbálunk pluszbevételt teremteni.

– Korábban is voltak ötletek a hálapénz legalizálására például a veszprémi kórházban, ahol a szüléseket szerették volna átláthatóan fizetőssé tenni, ám az akkori felügyelet nem engedte azt. Önöknél honnan jött az ötlet, és miért pont ezen a módon óhajt forrást teremteni?

– Nagyban befolyásolta a döntést, hogy van egy szép, új épületünk. Jó a környezet, jó az orvosgárda; vannak olyan neveink – leginkább Hangody professzor úr –, akikért idejönnek a külföldiek. Ma 80-85 százalékban külföldiek veszik igénybe a fizetős szolgáltatásainkat, azok a betegek, akik egyébként is jönnének. Mi viszont azt gondoltuk, ha minimális befektetéssel meg tudjuk valósítani az „önként vállalt magánfinanszírozású ellátást” – ezt a megnevezést fogadtuk el a Kórházszövetség ülésén –, akkor a hazai betegekre is kiterjeszthető ez, oly módon, hogy teljesen izoláljuk a területet, külön stábot alakítunk ki, ami nagyon fontos, mert így nem keverednek az OEP- és a magánellátások, és jelentős bevételre tehetünk szert legálisan. Szeretném hangsúlyozni, hogy egyelőre kísérleti modellről van szó, ami alapvetően a külföldi betegek ellátását célozza meg, ugyanakkor információt kaphatunk arról is, mennyire keresett a magyar betegek körében a térítéses ellátás. Szerintem nem tehetjük meg ugyanis, hogy kizárólag külföldieket fogadunk, a magyar betegek számára is ki kell nyitni a kapukat. Kiderül, mekkora igény van rá. Az év második felében az államtitkárság és a GYEMSZI majd értékeli a szerzett tapasztalatokat.

– Mióta él pontosan és mennyire változtatta meg a kórház életét az új rendszer?

 – 2013 októbere óta működtetjük, de nagyobb mennyiségű beteg idén januártól érkezik. Megkértük az e típusú ellátásra az engedélyt, amit meg is kaptunk a GYEMSZI-től. Fontos hangsúlyozni, hogy önként vállalt magánfinanszírozású ellátás esetén a magyar beteg nem a társadalombiztosítási finanszírozásról mond le, hanem azt közli, hogy az adott ellátás esetében nem veszi igénybe az OEP-finanszírozást. Így elkerülhető a kettős finanszírozás vádja.

– Amióta híre ment az Uzsoki-modellnek, több a magyar beteg is?

– Igen. Érzékelhetően.

– Milyen beavatkozásokról van szó, mennyibe kerülnek ezek és miként osztozik a bevételen a személyzet és az intézmény?

– Van járó- és fekvőbeteg-ellátás, ez utóbbin belül elektív és azonnali műtét egyaránt. Hétszer 24 órás sürgősségi ellátást nyújtunk, ami máshol nincs, de nagyon sokan veszik igénybe a korra és nemre lebontott szűrőprogramjainkat is. Az árakról csak annyit, hogy nehéz, sőt nem is lehet őket összehasonlítani a magánellátással, mert itt minden költségesebb. Gondoljanak csak bele, ott nem tartanak fenn például intenzív osztályt.

– És mi a módja? Vesznek a betegek egy Uzsoki VIP-kártyát?

– Igen, és telefonálnak, illetve jönnek, ha helyzet van.

– Mi a legnépszerűbb fizetős szolgáltatás?

– A protézisbeültetés, a minimál-invazív ortopédiai beavatkozások, a szülés, a kardiológiai ellátás, a már említett szűrőprogramok, de igény van a sürgősségi rendelkezésre állásra is, ami azt jelenti, hogy jöhetnek, ha gond van.

– És milyen ezek jövedelmezősége? Mennyit lehet ebből visszaforgatni a közfinanszírozott ellátásba?

– A fő motiváció számomra az, hogy a saját embereimet itt tartsam. A befolyt összegből levonjuk az önköltséget, a protézis, a vér, a gyógyszer stb. árát, és a megmaradt pénz zöme a közreműködőkhöz kerül. Nemcsak az operatőr, hanem mindenki részesül a bevételből, olyan szinten, mintha magánellátásban dolgozna. Emiatt megelégedettek, jól vannak. Ami pedig megmarad, azt visszaforgatjuk az OEP-betegekre; abból festünk, wifizünk, így a közellátásban is jól járnak a betegek a jobb körülményekkel…

– … meg mert a fizetőst választók kikerülnek előlük a várólistáról. Régi vita ez, holott a bioetikusok is azt mondják, hogy ez mindenkinek jó lehet.

– Tényleg így van, azt kell mondjam, mindenki jól jár.

– Aki ebben a fizetős részlegben dolgozik, az a kórház közfinanszírozott részén nem?

– A rendszernek önálló stábja van. Az a nővér, aki ott van, csak ott van. Orvosból is van, aki csak ott dolgozik, a többiek pedig munkaidőn túl, teljesen önként vállalt formában műtenek vagy vezetnek le például szülést. Ők azért járnak jobban, mert nem kell magánorvosi tevékenységet vállalniuk máshol; itt tisztán, korrekt és transzparens módon kereshetik meg a pénzüket. Mindez ugyanis a paraszolvenciát is kiveszi a rendszerből.

– Ön szerint mindez elegendő lehet az ágazat forráshiányának pótlására?

– Nem tudom pontosan, hogy mekkora a forráshiány, hiszen a pénz egy része „fekete”. Ha tiszta lenne – akár orvos-, akár helyválasztás, akár fizetős ellátás következtében –, akkor a transzparens pénzért számon is kérhetnénk az ellátást, ami ugye paraszolvencia mellett nem lehetséges.

– A reformokat általában az orvosok szokták megbuktatni; nem biztos, hogy örülnek annak, ha a fekete pénz helyett átlátható viszonyokat teremtenek. Az önök kórházában mit szólnak mindehhez?

– Szeretik; aki akar, az részt vesz a folyamatban. Kizárólag saját elhatározásból, kényszer nincs a részünkről. A paraszolvencia orvosnak és betegnek egyaránt rossz és megalázó.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy ha az államtitkárság a hálapénz helyetti önkéntes befizetést választja, akkor esetleg megtiltja az Uzsoki-modellt?

– Nem tudom, de szerintem ez nem lenne jó dolog; mindkettőnek lehet szerepe a magyar egészségügyben. Ma fölös kapacitása van a háznak műtőben, orvosban, betegágyban, diagnosztikai eszközökben, amit nem szabad kihasználatlanul hagyni. Hogy miért jön szóba a fizetés ellenében történő „eladás” egy egészségügyi intézményben? Mert két opció van. Vagy becsukom az ajtót délután 2-kor vagy a hónap közepén/végén, mert elfogyott a teljesítményvolumen, vagy kiadom azt a területet, ami plusz kereseti forrást jelent az embereknek, illetve pluszbevételhez juttatja a kórházat. Az, hogy a kollégáknak a megalázóan alacsony béreik mellett transzparens bevételük is lehet, mindenképpen jó. De a kórháznak is jó az a bevétel, ami megmarad, ráadásul megmaradnak a szakemberek, idejönnek a betegek, vagyis olyan centrum tud kiépülni, ami mindenki számára előnyös. Mindezek mellett azonban van egy további, egyáltalán nem elhanyagolható szempont: így számon tudja kérni a minőséget a főigazgató, a szakma és az ágazat vezetése is, ami nem mellékes, különösen annak fényében, hogy ma egyáltalán nem tudható, milyen minőségű munka folyik például a magánellátásban…

– Mennyire jöttek lázba intézményvezető társai? Hogy viselik, hogy más, ráadásul egy nő találta ki a régi gondra a(z egyik) feltehetően jó megoldást?

– Nem én találtam ki ezt a megoldást. Évek óta folyik térítéses betegellátás a kórházakban. Nekem annyiban van szerencsém, hogy az Uzsokiban minden együtt van ahhoz (szakemberek, infrastruktúra, eszközök), hogy egy jó modell valósulhasson meg. A magánintézmények közül is az maradt életben, ahol jó a szakmai összetétel. Folytatva a sort, szerencsénk van abban is, hogy az Uzsokinak jól finanszírozott szakterületei vannak. Ilyen például az onkológia, bár hozzá kell tegyem, sok osztály szaldóját pozitívvá tettük az elmúlt másfél évben. Azt gondolom egyébként, hogy nem kell ezt a modellt ráhúzni az egész rendszerre. Egyelőre csak azt szeretném, hagyják, hogy csináljuk, gyűjtsünk tapasztalatokat, s azokból okulva, a hibákat kijavítva folytassuk ezt az ellátási formát a jövőben.

– Találkozott már az államtitkárral? Elmondta a meglátásait?

– Beszéltem vele telefonon, és nagy szeretettel várjuk az intézményben. Szeretném megmutatni, hogyan működik a ház, milyen irányba haladunk.

– Milyen lehetőségek vannak még, ha ezt a modellt mégsem engedik? Ön korábban megtakarításokat említett a menedzsmentet támogató informatikai fejlesztések kapcsán is.

– Bár bevételei származnak még a kórháznak például az oktatásból, a klinikai kutatásokból, terület-bérbeadásból, de néhány más dologból is, nagyon jó lenne, ha a modell hosszú távon működhetne. Folyamatban van a korábban már említett, otthoni betegmonitorozással egybekötött sürgősségi rendelkezésre állás, ami jelenleg pilotként fut a kórházban. Ebben a témában is szeretnénk tapasztalatot szerezni, egy központi adatbázist kiépíteni, s elérni, hogy mindennek finanszírozása is legyen az OEP-től, mert egyrészt rendkívül sok pénz megtakarítható a megelőzéssel, másrészt a kórháznak bevétele származhatna abból, ha mondjuk például egy néhány hetes OEP-finanszírozott időszak után a beteg maga bérelné tovább, vagy meg is venné az eszközöket (pl. vérnyomásmérő, vércukormérő), ami segítségére van. Amitől még nagyon sokat várok, az a kórházunkban kifejlesztett, jelenleg egyetlen, eredetileg is egészségügyi intézmény számára létrehozott vezetői információs rendszer, melyet véleményem szerint minden kórháznak adaptálnia kellene, annyira idevaló és akkora segítség. Minden pillanatban lekérdezhetővé tesz minden, a kórházat, betegellátást, gazdasági folyamatokat érintő adatot. Nincs fölösleges túldiagnosztizálás, nincs TVK-, illetve gyógyszerkeret-túllépés. Nagyon jól tudunk tervezni, ráadásul, a szoftvernek köszönhetően – kiszámoltam – éves szinten mintegy négyszázmillióval csökkentek a kiadásaink.