Lezárult a dialízis-szolgáltatók vizsgálata a KEHI-nél

A visszaállamosítással is fenyegető első utalást az egészségügyért felelős államtitkár 2011 októberben éppen a MedicalOnline-on tette, jelezve, hogy a későbbiekben akár a művese, a labor- vagy a diagnosztikai szolgáltatók államosítása sem elképzelhetetlen, ezeket a szolgáltatásokat fenntarthatóság és logisztika szempontjából „újragondolják”. 2012-ben aztán, miután az akkori Fidesz-frakció meghallgatta Szócska Miklóst az egészségügy átalakításról, a legnagyobb kormányzópárt frakcióvezetője azt hangsúlyozta: álláspontjuk szerint az eddigi egészségügyi privatizációkat is felül kell vizsgálni. A Medical Tribune akkor írásban tette fel kérdéseit az egészségügyért felelős államtitkárságnak. Kérdeztük, hogy hol tart a munka? Mikorra várható eredmény? Kik végzik a korábban megkötött privatizációs szerződések felülvizsgálatát az egészségügyben? Milyen szolgáltatói kört érint? Számítanak-e ellenállásra, és: biztos-e, hogy az állam olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatást nyújthat például a művese-ellátás, a képalkotó vagy labordiagnosztika esetében? Az akkor még NEFMI-nek nevezett tárca válaszából egyebek között kiderült, hogy „a NEFMI elkötelezett abban, hogy megszüntesse mindazokat a visszaéléseket, amelyek a magánszektor egyes szereplőinek túlkapásaiból származnak. Mindez azért is fontos, hogy a visszaélések ne vessenek árnyékot olyan magánszolgáltatókra, amelyek felelősen, hosszú távú partnerként, megbízhatóan dolgoznak”.

Akkori információink szerint ezek a hírek a többi közt oda vezettek, hogy a nagyobb külföldi cégek anyaországainak nagykövetségei nem egy esetben jelezték: mindez számottevő hatással lehet az országok közötti kapcsolatokra. Egyes magáncégek személyes kapcsolataikat latba vető érdeklődésére a szaktárca magas beosztású vezetői azonban jelezték, „nem eszik olyan forrón azt a kását”. Mindezek ellenére lapunknak még 2013 decemberében is úgy nyilatkozott Berkes Attila, a Fresenius Medical Care ügyvezető igazgatója, hogy sem a dolgozók, sem a tulajdonos, sem a minőséghez hozzászokott betegek nem tarthatók tovább bizonytalanságban. Ő maga is több kormányzati képviselővel egyeztetett, azt kérve, beszéljenek egymással őszintén az esetleges visszaállamosításról, mert nem jó az egészségügynek a folyamatos bizonytalanság. Az ügyvezetőnek december közepén nem volt tudomása egyértelmű államosítási törekvésről, ám mint megerősítette: kormányzati kezdeményezésre március óta van napirenden a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak a teljes dialízisellátás területére kiterjedő átvilágító vizsgálata. Arra a kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy több mint 20 éve fennálló rendszert egyszer csak felszámolna, Berkes Attila akkor úgy felelt: „elképzelhető egy ilyen forgatókönyv is, bár nem tartom valószínűnek és könnyen megvalósíthatónak, de erről nyíltan kell(ene) beszélni. Most már jó lenne tisztázni, mi a jövő, és egyértelmű jövőképet adni a szakdolgozók, szakorvosok számára. Ha az a nemzetgazdaság érdeke és a politika szándéka, hogy erősítse az állami szerepvállalást, akkor ezt világosan meg kell mondani, s ebben az irányban úgy együttműködni, hogy ne sérüljön se a betegellátás, se a szakmai színvonal. A dolgozók munkahelye sem kerülhet veszélybe. Mindig is fontosnak tartottuk a stratégiai együttműködést a magyar egészségügy szereplőivel, ezt az irányt kívánjuk folytatni a jövőben is, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ez így hatékonyan működik.”

Most azonban véget ért a KEHI vizsgálata, és a tapasztalatok alapján a hivatal több javaslattal is élt az érintettek felé. Mint azt dr. Bőcz Sándor, a KEHI kabinetfőnöke a MedicalOnline érdeklődésére elmondta: a vizsgálatot a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős államtitkára kezdeményezte, és az év elején lezárult. Magyarországon jelenleg 69 krónikus veseelégtelen beteget ellátó dialízis centrum van; ezek zömét (ötvenkettőt) három nagy magáncég hálózatba szervezetten működteti, de található közöttük állami, alapítványi és egyetemi központ is. A dialízisre fordítható összeg zárt kasszában van, azaz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár akkor sem tud többet költeni az ellátásra, ha a tervezettnél több beteget látnak el. Az ellenőrzés során a hivatal azt vizsgálta, hogy a területre jutó finanszírozás összhangban van-e az ellátással. Ezen kívül vizsgálták a jogszabályban előírt személyi- és tárgyi feltételeket – a 2009 és 2012 közötti időszakban.

Az ellenőrzés nem érintett minden szolgáltatót, hanem reprezentatív mintavétellel éltek; 13 magán- és 9 állami, fővárosi és vidéki intézményeket egyaránt vizsgáltak, hogy az ellenőrzés minden típusú szolgáltatót érintsen. A vizsgálat zárultát követően tapasztalataikat megküldték az érintetteknek, amelynek nyomán az ágazatért felelős miniszter is intézkedési tervet készített a művesekezelés feltételeinek javítása érdekében.

Bőcz Sándor elmondta: 2000 óta nem mérték fel, hogy a dialízisnek valójában milyen költségei vannak. (A szolgáltatók rendre meg is jegyzik, hogy 2008 óta ugyanazon az áron finanszírozza az OEP az ellátást – k. a.) Az OEP szektorsemlegesen finanszíroz, számára mindegy, hogy ki látja el a feladatot, ha azt megfelelően teszi. Vizsgálatuk során azt találták, hogy azokon a helyeken, ahol magánszolgáltató végzi az ellátást, a tevékenységből esetenként még haszon is származott, ugyanis hálózatként működtetve a centrumokat, jobban meg tudták szervezni a munkát, és a kezelésekhez szükséges eszközök nagy tételben, cégcsoporton belüli beszerzése is kedvezőbb árakon történik. Tapasztaltak alul- és felülfinanszírozást is, az azonban jól látható volt a KEHI számára, hogy az állami ellátás költséghatékonyabbá válhat azzal, ha a művesekezelés területén is közös beszerzéssel vásárolják meg az ellátáshoz szükséges egyes anyagokat és eszközöket.

A személyi feltételek esetében arra jutott a KEHI vizsgálata, hogy mindezt ugyancsak régi, 2003-as miniszteri rendelet szabályozza, amely nem a kezelések számához igazított, hanem a kezelőhelyek számához, azaz a szolgáltatók kapacitásához. Bár volt ilyen állami ellátó is, tapasztalataik szerint a magánellátók inkább hozzáigazították a személyi feltételeket az élethez, így esetenként kevesebb dolgozóval is meg tudták oldani a feladatot. A KEHI mindezekért javaslatot tett a jogszabály módosítására, mivel az előírt minimumfeltételek nem feltétlenül eredményeznek költséghatékony működést.

Az eredményeket eljuttatták a miniszterhez, és a szaktárca ígéretet is tett arra, hogy felülvizsgálják az érintett jogszabályokat. Az esetleges államosításra a KEHI nem tett javaslatot, a hozzájuk érkezett kérés azonban nem is ennek az alátámasztására szólt, hanem arra, hogy vizsgálják meg a tevékenységet és annak finanszírozását annak érdekében, hogy a döntéshozók tiszta képet kaphassanak.

Arra a kérdésünkre, hogy az egészségügy területén végeznek-e még nagyobb, átfogó vizsgálatokat, Bőcz Sándor jelezte, a KEHI immár több éve végzi az utóbbi időszakban minden évben kiosztott egészségügyi konszolidációs támogatások felhasználásának vizsgálatát – a tavaly szétosztott 33 milliárd felhasználásáról hamarosan lezárul a vizsgálatuk. Ezen kívül még egy nagy ellenőrzés várható: ősszel indítják azt az ellenőrzésüket, amely az egészségügyi struktúraátalakításra egyedi támogatásként szétosztott hazai források felhasználását vizsgálja. A korábbi években a szívkatéterezést végző laboratóriumok finanszírozását ellenőrizték, valamint felmerült az igény a CT és MRI vizsgálatokat érintő ellenőrzés lefolytatására is.