Különös laborkísérletbe fog a kormányzat
Nemcsak véget vetne a privatizációnak és erősítené az állami szerepvállalást, de az eddigi egészségügyi privatizációs szerződéseket is felülvizsgálná a legnagyobb kormányzó párt és a szaktárca egészségügyért felelős államtitkársága. Egyelőre csak az biztos: központi laboratóriumi rendszer kialakításán gondolkodnak.
A visszaállamosítással is fenyegető első utalást az egészségügyért felelős államtitkár tavaly októberben éppen a MedicalOnlineon tette, jelezve, hogy a későbbiekben akár a művese, a labor- vagy a diagnosztikai szolgáltatók államosítása sem elképzelhetetlen. Az államtitkár akkor úgy fogalmazott: „a diagnosztikai területen teljes a logisztikai káosz. Ezeket a szolgáltatásokat fenntarthatóság és logisztika szempontjából újragondoljuk”. Idén februárban, miután a Fidesz-frakció meghallgatta Szócska Miklóst az átalakításról, a legnagyobb kormányzópárt frakcióvezetője azt hangsúlyozta: álláspontjuk szerint az eddigi egészségügyi privatizációkat is felül kell vizsgálni.
A Medical Tribune írásban tette fel kérdéseit az egészségügyért felelős államtitkárságnak. Kérdeztük, hogy hol tart a munka? Mikorra várható eredmény? Kik végzik a korábban megkötött privatizációs szerződések felülvizsgálatát az egészségügyben? Milyen szolgáltatói kört érint? Számítanak-e ellenállásra, és: biztos-e, hogy az állam olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatást nyújthat például a művese-ellátás, a képalkotó vagy labordiagnosztika esetében? A tárca a következő választ küldte: ”A korábbi megyei, illetve fővárosi fenntartású intézményeknél folyamatban van az intézmények helyzetének tételes áttekintése. A városi fenntartásban levő intézmények átvétele után nyílik lehetőség arra, hogy az állam összesítse és korrigálja a korábbi kormányzati döntések miatt kialakult hibákat. ... A NEFMI elkötelezett abban, hogy megszüntesse mindazokat a visszaéléseket, amelyek a magánszektor egyes szereplőinek túlkapásaiból származnak. Mindez azért is fontos, hogy a visszaélések ne vessenek árnyékot olyan magánszolgáltatókra, amelyek felelősen, hosszú távú partnerként, megbízhatóan dolgoznak”.
A korábbi erős nyilatkozatok ellenére tehát továbbra sem ismerhetők meg a részletek, miként az sem, hogy pontosan kit, milyen időszakig visszamenőleg érint a felülvizsgálat. Márpedig a folyamatos bizonytalanságban tartás senkinek sem jó; információink szerint a nagyobb külföldi cégek anyaországainak nagykövetségei nem egy esetben már jelezték: mindez számottevő hatással lehet az országok közötti kapcsolatokra... Úgy tudjuk ugyanakkor, hogy egyes magáncégek személyes kapcsolataikat latba vető érdeklődésére a szaktárca magas beosztású vezetői jelezték, „nem eszik olyan forrón azt a kását”.
A cégek azonban tartanak tőle. Olyannyira, hogy az egyik legnagyobb hazai diagnosztikai cég, az EUROMEDIC Diagnostics Magyarország vezérigazgatója mindössze annyit üzent: köszönettel vették a megkeresést, de nem szeretnének ebben a témában nyilatkozni. Márpedig egyes vélemények szerint leginkább éppen a diagnosztikai ellátás kiszervezése terén lehet „rendrakásra” számítani, így talán nem véletlen, hogy ebben az időszakban senki sem akarja magára haragítaná a kormányzó pártokat.
A laborpiacon ma öt számottevő szolgáltató van, ebből négy Budapesten működik. (A laborszolgáltatói piac elemzéséről lásd alább „Új laborkoncepció” című írásunkat.)
Vezetőik szerint a vízválasztó az lesz, ha lejárnak az elsőként államosított nagy kórházak velük kötött szerződései: akkor derül majd ki, hogy újra kiírják-e a pályázatokat. Ha azonban valóban fölmerül az államosítás és olyan szerződést szüntetnének meg, amelyet mostanában nyertek el, akkor biztosan bíróságra mennének jogorvoslatért – jelezték.
Végh József, a Centrum-Lab Kft. ügyvezetője szerint a közfinanszírozás annyira alacsony, hogy felszínen maradni csak a hatékonyság folyamatos növelésével, vagyis az egy vizsgálatra eső költség folyamatos csökkentésével lehet. Csupán ebből azonban nem tudnák magukat fenntartani. Az új trend az, hogy „az üzemet shopping centerbe viszik”, kifejezetten a magánszektor kiszolgálására. Statisztikáik szerint egy OEP finanszírozott beteg után átlagosan 1500 Ft-ot, egy magánklinikai beteg után 3000 Ft-ot kap a cég, míg egy magánbeteg 5000 Ft-ot fizet ki – természetesen nem ugyanazért – a vizsgálatsorért. A legtöbb magánbeteg ugyanis sok olyan viszonylag drága vizsgálatot is kér, melyet az OEP nem, vagy csak korlátozásokkal finanszíroz.
Látszik tehát, merre van az irány. Különösen annak fényében, hogy Szócska Miklós államtitkár időközben azt nyilatkozta az InfoRádiónak: „megengedhetetlen, hogy egy országban 260 laborszerződés legyen”. Emiatt hamarosan központi laboratóriumi rendszert alakítanak ki, Szócska szerint ugyanis „ez is egy olyan terület, ahol rengeteg tartalékot tudnak majd kinyerni”.
Új laborkoncepcióInformációink szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) átvilágította a laboratóriumi szolgáltatói piacot, feltárta a rendszerben meglévő strukturális problémákat, a területi ellátási kötelezettség (TEK) rendezetlenségéből adódó párhuzamosságokat és átfedéseket, valamint az ebből adódó hozzáférési egyenlőtlenségeket. A vizsgálat eredményének főbb megállapításait az állami tulajdonban lévő kórházak vezetői már ismerik, ugyanis az OEP főigazgatója, dr. Sélleiné dr. Márki Mária ismertette az elemzés eredményeit azon értekezletek egyikén, melyeket kétheti rendszerességgel hív össze az ágazatot irányító államtitkár. Az elemzés adatai szerint jelenleg a laboratóriumi tevékenység 80 százalékát állami, önkormányzati fenntartású szolgáltatók nyújtják, 15,66 százalékot magán-, míg a fennmaradó közel 5 százalékot egyéb (nonprofit) szervezetek biztosítják. Jelentős különbségek mutatkoznak az egyes megyék között: miközben például Nógrád megyében lényegében nincs kiszervezett laborszolgáltatás, addig Hevesben 80, Csongrádban pedig 100 százalékban közreműködő útján látják el a feladatot. A felmérés összesen 227 szolgáltatót regisztrált. Ebből mindössze 5 végzett 3 millió feletti vizsgálatot 2010-ben, míg 134 szolgáltató évi 500 ezer alatti tesztet teljesített (ebből 75-nél még a 200 ezret sem érte el a vizsgálatok száma). Ehhez képest érdekes képet mutatott az elszámolt laborpont értékek megoszlása: az éves, valamivel több mint 27,6 millió teljesített (és 19,3 millió kifizetett) német pontból 20 (14) millió pontot az a 70+18 szolgáltató teljesített, amely évi 500 ezer és 2 millió, illetve 2 és 3 millió közötti vizsgálatszámot produkál, vagyis ők „zsebelik” be a laborkassza mintegy 70 százalékát. A nagy szolgáltatók elsősorban az egyetemekhez, megyei és nagy fővárosi kórházakhoz kapcsolódnak, míg a kis laborok a városi kórházakhoz és szakrendelőkhöz kötődnek. Rendkívül tanulságos volt annak vizsgálata, hogy hogyan oszlott meg háziorvosi praxisonként a laborszolgáltatások igénybevétele. Miközben országos átlagban egy betegre 1000 német pont jutott, a vizsgálat adatai szerint volt olyan praxis, ahol nem is végeztek laborvizsgálatot, más praxisban viszont egy betegre 5000 pontnál is több laborvizsgálat jutott egy év alatt. A felmérés eredményei megerősítették, hogy meg kell határozni a progresszivitási szinteket és az ellátási kompetenciákat éppúgy, mint a beutalási kompetenciákat, majd pedig ehhez szükséges igazítani a finanszírozást (TEK és TVK kapcsolatát) is. Az új struktúrára vonatkozó főbb célkitűzések közül kiemelendő a centralizáció (12 vagy 24 órán belüli hozzájutás) az ütemezhető ellátások, az úgynevezett „cold” laboratóriumi vizsgálatok vonatkozásában, a „hot” laboratóriumi ellátásoknál pedig a decentralizáció, vagyis a betegközeli laboratóriumi ellátás biztosítása (60 percen belüli hozzájutás intenzív ellátás, sürgősségi ellátás, trauma, akut műtéti ellátás, dializálás, újszülöttellátás esetében) és az egyenlő hozzáférési esélyek megteremtése a TEK és a finanszírozás szabályainak segítségével. E célok eléréséhez az alábbi technikákat és szabályozásokat javasolják a felmérés végzői:
|