Lelkes támogatással alakul át a magyar egészségügy
Néhány héten belül kormány elé kerül az új alapellátási program – jelentette be Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter a Medicina Konferencián.
Ez egy minisztérium, ami az emberi lét aspektusaival foglalkozik, nem pedig minisztériumok gyűjtőhelye – ezzel a mondattal reflektált Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter a konferencia egészségpolitikai kerekasztala mellett a Nemzeti Betegfórum elnökének, Pogány Gábornak arra a megjegyzésére, miszerint az öt nemzeti egészségprogramban megfogalmazott célok megvalósulása érdekében a minisztériumnak „össze kell gyúrnia a területeket, azonban úgy tűnik, hogy sok ezzel a nehézség”.
Márpedig a programok – bár azokat részleteiben még mindig nem ismerjük – valóban túlmutatnak a hagyományos, egészségügyi szektor felőli megközelítésen. Ez kiderült azok felelőseinek beszámolóiból, akik hangsúlyosan említették meg a konferencián elhangzó rövid beszámolóikban úgy az óvodai nevelés fontosságát, mint a háziorvosok krónikusbeteg-gondozási feladatait.
Célkeresztben az alapellátás
Az alapellátók a beszámolók alapján számos új szerepre számíthatnak, ha a megvalósulás szakaszába lép az öt nemzeti egészségprogram. Így például a szív- érrendszeri betegek gondozásában és rehabilitációjában, a mozgásszervi-, és a mentális betegségek ellátásában is számítanak rájuk.
Nem az a feladatunk, hogy a gyermekek a kórházban gyógyuljanak, hanem az, hogy be se kerüljenek oda – fogalmazott Fekete Ferenc, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet megbízott főigazgatója. Kiemelte, hogy rendkívül jó a hazai gyermek-alapellátás, ahol gyermekgyógyász szakvizsgával rendelkező kollégák dolgoznak – igaz, azt nem említette meg, hogy a gyermekorvosok a következő években tömegével mennek nyugdíjba, és ha nem lesz utánpótlásuk, tíz év múlva megszűnik a házi gyermekorvosi ellátás. Azt viszont hozzátette, hogy bár a cselekvési tervet szoros együttműködésben és széles konszenzus mentén alakították ki, ha azonban az alapellátást nem tudják maguk mellé állítani, kudarcra ítélt a program.
A licenc vizsgával rendelkező háziorvosok nemcsak a mentális betegek kiszűrésében, hanem az ellátásukban is részt tudnának venni – mondta Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) főigazgatója. Úgy vélte, az alapellátásban dolgozó orvosok egyharmada nyitott a pszichiátriai betegek kezelésére, másik egyharmaduk pedig motiválható erre. Az alacsony küszöbű pszichoterápiás módszerek rövid idő alatt elsajátíthatóak, a licenc-et szerző háziorvosok a betegek 75 százalékát el tudnák látni a praxisokban. Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy meglehetősen sok a munkanélküli klinikai szakpszichológus, akiket szintén be kellene vonni a betegek ellátásába, hiszen a lakosság 30 százaléka küzd valamilyen mentális zavarral. A licenc rendszer átalakítását egyébként a háziorvosok is szorgalmazzák, hiszen jelenleg csak úgy tudnak licenc-t szerezni, ha helyettesítő kollégát alkalmaznak a képzés idejére.
Többet várunk a háziorvosoktól – mondta a mozgásszervi program kidolgozásáért felelős Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főigazgatója, Poór Gyula, aki leszögezte: nem gerontológiai programot állítottak össze, hiszen például szisztémás autoimmun betegségekben sok fiatal hal meg, de az arthritis kialakulása is fiatal- és középkorban kezdődik. Ahhoz, hogy a háziorvosok érdemben tudjanak részt venni a nemzeti program megvalósításában, tisztázni kell a kompetenciaköreiket – tette hozzá Poór Gyula, hangsúlyozva azt is, hogy már az óvodában meg kell kezdeni azt a munkát, amely egy fizikailag terhelhető, egészséges és aktív generáció felnövekedését eredményezi.
A stabil állapotban lévő szív- és érbetegek ellátásában a háziorvosok sokkal többet tudnának tenni, mint jelenleg, az alapellátásban elvégzett preventív és gondozási feladatok tehermentesítenék a kardiológiai ambulanciákat és a kórházakat – emelte ki Andréka Péter, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) megbízott főigazgatója. Azt is megemlítette, hogy mindebben nemcsak a háziorvosoknak, hanem a szakdolgozóknak is nagyobb szerep juthatna az alapellátásban, amennyiben biztosítjanák számukra az ehhez szükséges kompetenciaköröket.
A daganatos megbetegedéseknél a halálozás arányának tíz százalékos csökkentését tűzte ki célul a nemzeti rákellenes program 2030-ig – ismertette Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet megbízott főigazgatója. Mint kifejtette, a vállalás nem egyszerű, hiszen a daganatos megbetegedések incidenciája világszerte, így Magyarországon is emelkedik, és emellett kell csökkenteni a daganatos megbetegedések okozta halálozások számát. Az elmúlt időszak statisztikái egyébként azt mutatják, hogy ma már 9-10 százalékkal több rákbeteg gyógyul meg, mint tíz évvel korábban. Polgár Csaba úgy vélte, Kásler Miklós személye a garancia arra, hogy a rákellenes program most tényleg megvalósul.
A miniszter szerint…
Az alapellátás szorosan összefügg a sürgősségi rendszerrel, a két területet összefüggéseiben kell kezelni – vélekedett mindezek után Kásler Miklós miniszter, aki megemlítette, hogy „előterjesztés szintjén” van a minisztérium alapellátási programja, amely néhány héten belül „átmegy” a kormányon. Mint Kásler fogalmazott, arra törekszenek, hogy akit csak lehet, lássanak el a háziorvosok, ennek érdekében meg kell szüntetni azokat a rendelkezéseket, amelyek a definitív ellátást akadályozzák. Mindehhez a családorvosoknak szükségük van műszerekre, felszerelésekre, valamint olyan eszközökre is, amelyekkel folyamatos kapcsolatot tudnak tartani a sürgősségi betegellátó osztályokkal.
Orvos képzettségű diszpécserekre van szükség a sürgősségi osztályokon, akik célirányosan a megfelelő orvoshoz irányítják a betegeket. Ezzel lényegesen, 1-2 órányira csökkenthető az sbo-kon a várakozási idő – árulta el a miniszter a sürgősségi ellátásról szóló javaslat lényegét, amely szintén heteken belül a kormány elé kerülhet. Lapunk információi szerint egyébként a szakma nem értett egyet azzal, hogy orvos lássa el a diszpécseri szerepet, és bár az előterjesztésben megtalálható ez a szerepkör, de annak meghatározott feladatait egy szakdolgozó végezné el.
A miniszter a konferenciát indító expozéjában egyébként többek között megemlítette, hogy elkészült a kórházak infekciókontroll tevékenységét szabályozó rendelet, amelynek eredményeként a nosocomiális infekciók számát 30-50 százalékkal lehet csökkenteni. Az öt nemzeti egészségprogram felöleli az ellátások teljes vertikumát, a prevenciótól a rehabilitációig, ezek alapján kiépül a magyar ellátórendszer struktúrája, ehhez illesztve később módosítható a finanszírozás.
Az egészségügy olyan emberi és szakmai tartalékokkal rendelkezik, amelyek kibontakozását segíteni, ösztönözni kell; „ezért vállaltam a feladatot” – fogalmazta meg zárásként Kásler Miklós, emlékeztetve, hogy mindössze három hétre volt szükségük az öt nemzeti egészségprogram elkészítéséhez, miniszteri munkája során pedig folyamatosan érziékeli a beteg- és szakmai szervezetek lelkesedését és támogatását.
Elengedhetetlen a népegészségügyi helyzet javítása
Bár az elmúlt időszakban javult a születéskor várható élettartam, de még mindig van e téren hova fejlődnünk, akárcsak az egészségben eltöltött életéveket tekintve, mivel a 2013-ban elért – s azóta is fenntartott – 3,6 százalékos átlagos gazdasági növekedés csak így tartható fenn, fejtette ki a Pénzügyminisztérium államtitkára a Medicina konferencián. Mindehhez elengedhetetlen a népegészségügyi helyzet javítása, aminek okát két számmal illusztrálta Banai Péter Benő: Magyarországon a 18-64 év közötti lakosság 40 százaléka magas vérnyomással, 14 százaléka pedig cukorbetegséggel küzd. A minisztérium az egészségügy helyzetét az ország versenyképessége szempontjából tartja kulcskérdésnek, ezért egyre fontosabb kérdés, hogy miként javítható a lakosság egészségi állapota.
Ami az egészségügyi ellátást illeti, az államtitkár adatokkal igazolta, hogy még mindig meglehetősen magas az átlagos kórházi ápolási napok, akárcsak az orvos-beteg találkozások száma, s ennek oka – legalábbis az OECD statisztika szerint – nem az orvosok alacsony száma, hiszen míg nálunk ezer lakosra 3,1 doktor jut, addig a fenti szervezet átlaga 3,4. Egyes lépések – például az egynapos sebészet TVK-mentesítése – az intézményrendszer hatékonyságát célozták, de ez nem mindig hozza a tervezett eredményt. Az említett esetben például nem csökkent a betegek kórházban töltött ideje, ami arra utal, hogy egyes finanszírozási elemek nem növelik a hatékonyságot. Épp ezért a jövőt illetően érdemes elgondolkodni a finanszírozási rendszer olyan átalakításán, amely az eredményességet jobban preferálja.
Ami a pénzügyi gazdálkodást illeti, át kell tekinteni, hogy jó-e vagy sem a jelenlegi finanszírozási struktúra, de ez nem mentesíti az egyes intézményeket a racionális gazdálkodás követelménye alól. Azonos megyében működő három kórházat mutatott példaként az államtitkár, amelyek ellátási struktúrájukat, az ellátottak számát és a kubatúrát tekintve igen hasonlóak, ám az egyik folyamatosan jelentős adóssággal küszködik, míg a másik nem. Ez arra utal, hogy a rendszer finanszírozási feladatellátásának, valamint a felelősségi viszonyoknak a módosítása nélkül nem feltétlenül hatékony év végén pénzt tenni a rendszerbe.
Jelentős belső aránytalanságok
A köz- és magánkiadások aránya az OECD-ben szerepelő államokhoz képest nálunk alacsonyabb (GDP arányos közkiadás 2016-ban 5,2, ,a magánkiadás 2,4%), de ez szerinte nem magyarázat arra, hogy miért rosszak az egészségügyi mutatóink, miközben reálértékben az egyik legjelentősebb növekedés következett be az egészségügyi kiadásokban 2009 és 2016 között. Ami a jövő esztendőt illeti, összesen 191 milliárddal jut több az egészségügyre (69,4 milliárdos plusz a gyógyító-megelőző kasszába, 24,9 milliárddal több a gyógyszerek, s 6,7 milliárddal a gyógyászati segédeszközök támogatására, de emelkedik a pénzügyi ellátások kerete is 19,2 milliárddal). Ugyanakkor megjelenik egy meglehetősen tetemes összegű – 40 milliárd – új költségvetési sor is, közszolgáltatók fejlesztése címmel, amely keret egészségügyi célokra fordítható, két feltétel teljesülése esetén: ha növekedik az ellátórendszer hatékonysága, s ha javul a finanszírozási rendszer fenntarthatósága.
Jelentős belső aránytalanságok vannak az egészségbiztosítási rendszerben, hiszen van olyan város, ahol az egy főre jutó standardizált kiadás 135 ezer, míg máshol 204 ezer forint. Ugyanakkor a TAJ számmal rendelkező lakosok 20 százaléka veszi igénybe a tb kifizetések 89 százalékát, s 1 százaléka az összkiadás 32 százalékát. Ennek oka Kiss Zsolt szerint részben azzal magyarázható, hogy az életkor előre haladtával együtt járnak bizonyos halmozott betegségek, miközben számolni kell a gyógyító technológia robbanásszerű fejlődésével és drágulásával is. Így egy-egy ellátás végösszege elérheti akár – mint tavaly például egyetlen beteg esetében – a 254 millió forintot.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója szerint az egynapos sebészet finanszírozási ösztönzőkkel történő támogatásának eredményeként több, mint duplájára nőtt az egynapos fekvőbeteg ellátások aránya, ami hosszú távon csökkenti majd a kórházi tartózkodás arányát. Mindez azzal is járt, hogy az aktív ellátásban felszabaduló TVK-t átcsoportosíthatták – mivel erre a jogszabályok lehetőséget adnak – a járóbeteg szakellátásra. Azonban az átkerülő jelentős mennyiségű pontszám – amelynek mértéke idén eléri 4 milliárd pontot, vagyis 8 milliárd forintot – ellenére sem került be több beteg a járóbeteg ellátásba, nőtt viszont az egy betegre elszámolt pontérték. Vagyis egy bevétel-optimalizációs folyamat játszódott le, ami arra utal, hogy a jelenleginél sokkal célzottabb módszert kell kidolgozni, ha eredményeket akarnak elérni.
A NEAK működtet egy járóbeteg szakellátási várakozási idő figyelési rendszert, bár ebben nem minden intézmény vesz részt, nagyjából egyharmaduk ad jelentést havonta. S bár csökkenést vártak, ez mégsem következett be: fogszabályozásra például 421, látásvizsgálatra-szemüvegrendelésre 214 napot kell például várni, s több mint 90 napot a nefrológiára és endokrinológiára, MRI vizsgálatra 76, EKG-Holterdiagnosztikára 62 napot. A várakozási idő csökkentése egyébként nem kerülne horribilis összegbe, a NEAK kalkuláció szerint nagyjából annyit kellene rá fordítani, mint a műtéti várólisták csökkentésére.
A jelenlegi fix- és teljesítményfinanszírozás mellett egyre inkább teret nyer egy minőség- és eredményalapú rendszer. A Nemzeti Protézis Regiszterhez kapcsolódva elindult egy online jelentési rendszer. Az ide befutó adatok alapján a NEAK ma már meg tudja mondani, hogy az egyes kórházak milyen típusú szakmai összetételben végzik a műtéteket, milyen protézist használnak fel, mekkora kihordási idővel lehet számolni az egyes betegeknél. Amikor publikálhatókká válnak az adatok a betegek megtudhatják, hogy melyik kórházban milyen eredményességgel végzik e műtéteket. A minőség- és eredményalapú finanszírozás bevezetése Kiss Zsolt szerint a belső tartalékok feltárását eredményezi. Az eredmények ismerete igazságosabbá teheti a pénzelosztást, több jut majd oda, ahol sikeresebbek a műtétek, s a több bevételhez a lábukkal szavazó betegek is hozzájárulhatnak.
