Év végére új finanszírozási elem születhet
Idén még pilotként fut a nagyízületi endoprotézisek adatait gyűjtő regiszter, ha a tapasztalatok alapján beválik, más betegségregiszterek is a finanszírozás bázisát jelenthetik majd.
Meglepően magas, mintegy 98 százalékos regisztrálási aránnyal működik a tavaly áprilisban élesített Nemzeti Csípő- és Térdízületi Protézis Regiszter (NPR). Míg korábban a Magyar Ortopédiai Társaság (MOT) igyekezett összegyűjteni a beültetések adatait, egy évvel ezelőtt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) indította el azt az online regisztrációs felületet, ahol a primer- és a revíziós műtéteket egyaránt jelenteniük kell az ortopédsebészeknek és a traumatológusoknak – tudta meg a MedicalOnline Kiss Zsolttól, a NEAK ellátási főigazgató-helyettesétől, aki azt is hozzátette, a rendszerbe magán- és közfinanszírozott szolgáltatók egyaránt regisztráltak.
– Nem volt célunk, hogy bármilyen szankciót kössünk a jelentési kötelezettséghez, de annak az ígérete, hogy a regiszter adatait összefuttatjuk a finanszírozással, úgy tűnik elegendő volt ahhoz, hogy kis híján 100 százalékos legyen a regisztrációs arány, amihez azonban az is hozzájárul, hogy a szakma is messzemenőkig támogatta az NPR elindítását és fenntartását. Ahhoz, hogy valid és használható adatokkal rendelkezzünk, elengedhetetlen hogy a lehető legtöbb adat kerüljön a rendszerbe – magyarázz a szakember, hozzátéve, hogy pozitív visszajelzés érkezett a forgalmazóktól is, akik szintén támogatják az NPR-t. Bár az online űrlapok kitöltése igényel némi többletmunkát a sebészektől, ezt a szakma maga vállalta annak érdekében, hogy fel tudják állítani a minőségi kontrollpontokat.
A regiszter szempontrendszerét részben a régi protézisregiszter, részben a MOT új javaslatai alapján határozta meg a NEAK. Ezek között szerepelnek a műtéti teamre – milyen összetételű, és hány fős személyzet van jelen –, a műtét technikájára, a thromboprofilaxisra és az antibiotikum-használatra vonatkozó kérdések.
– A regiszter adataiból követhetővé válik például a cementezés típusa, amelynek van olyan válfaja, ami más országokban már kikopóban van, nálunk viszont még előszeretettel alkalmazzák, ám nem biztos, hogy ez a módszer biztosítja az elvárt eredményességet. Ez nemcsak a finanszírozó, hanem a szakma számára is fontos kontrollelem, négy- hat- vagy tizenkét havonta visszajelzést kapnak arról, hogy melyik intézményben milyen szakmai munka folyik, és ahol elavult technikákat alkalmaznak, ott továbbképzések szervezésével tudják biztosítani az előrelépést.
A szakmai munka minőségének javulása mellett követhetővé válik az is, milyen kihordási időt érnek meg adott pácienseknél a protézisek azok gyártójától, a beültetést végző intézménytől, vagy az orvosválasztástól függően. Így kiderülhet, hogy egy-egy, nagy számban használt protézis mégsem felel meg annyi betegnek, mint ahogyan az a magas felhasználási arányból kitűnik, de akár az is, hogy a jelenlegi, teljesítményalapú finanszírozás mellett nem a beavatkozásokat a legnagyobb számban végző intézmény a legeredményesebb.
Míg külföldi tapasztalatok szerint egy nagyízületi protézis kihordási ideje elérheti akár a 15 évet is, nálunk egyelőre erre nincsenek valid adatok, egyes vélemények szerint idehaza ez mindössze nyolc év. Az NPR adataiból most erre a kérdésre is válasz születhet, így felderíthető, hogy az esetleg túl rövid idejűnek tűnő kihordási idő hátterében állhat-e egy nem túl korszerű műtéti technika, vagy más ok.
A pilotként elindított regiszter lehetővé teszi, hogy eredményorientált elem kerüljön a finanszírozási rendszerbe, amelyet az egészségpolitika is támogat:
– Összeállt egy munkacsoport a NEAK-ban, amelyben a szakma mellett helyet kaptak egészségügyi háttérintézmények, forgalmazók és betegszervezetek képviselői is. Az első két hónap tapasztalatai alapján mondhatom, hogy örömteli, lelkes munka folyik annak ellenére, hogy a folyamatban a finanszírozási érdekek állnak az első helyen – mondja a főigazgató-helyettes. Arra a kérdésre, hogy a minőségi elem bevezetése mellett nem félő-e, hogy a szolgáltatók arra törekszenek majd, hogy a lehető legjobb állapotú, várhatóan szövődménymentes betegeket válogassák ki, Kiss Zsolt úgy válaszolt: a regiszter nagy előnye, hogy azt is pontosan lehet majd látni, milyen az operált betegek kora, általános állapota, BMI-je, ASA státusza, melyek az alapbetegségei.
– Az intézményeknek ellátási kötelezettségük van, a területen belüli beteg rovására nem lehet kimazsolázni a területen kívülről érkező, kisebb rizikójú eseteket – szögezi le a szakember. – Ha valamilyen közvetett módon ez mégis bekövetkezik, akkor azt nyomon lehet követni. Ugyanakkor az intézményi menedzsmentek számára eszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy belső ösztönzőkkel olyan folyamatokat tudjanak elindítani – akár a bérezésben –, amelyek lehetővé teszik, hogy javuljanak az ellátási mutatók. Sok esetben már az is a minőség javulásához vezet, ha a szolgáltatók visszacsatolást kapnak a munkájukról, azaz ha az eredménylistáik publikusak, hiszen senki nem akar egy felsorolásban utolsóként szerepelni. Az angol minta is azt mutatja, hogy a nyilvános közzététel beindít olyan önrevíziós folyamatokat, amelyekben előtérbe kerül a helyi képzés, módszertan, az eljárásrend javítása – magyarázza Kiss Zsolt.
Bár az eredményességi adatok elsősorban a szakma és a döntéshozók számára kell, hogy visszajelzéseket adjanak, a NEAK-nál a betegek bevonását is tervbe vették.
– Nemzetközi példák igazolják, hogy fontos a betegek szubjektív véleménye, így lehetőséget kell adni nekik annak értékelésére, hogy saját kezdeti állapotuhoz képest hogyan élték meg a műtétet, miként minősítik az intézményt, a beavatkozást végző teamet vagy akár magát a protézist. Arra szintén rendelkezésre áll módszertan, hogyan értékelhető az ellátás eredményessége a páciensek véleménye alapján; a már említett munkacsoport később dolgozik azon, hogy hol, milyen formában jelenjenek meg az értékelési adatok, de a tervek szerint az intézmények eredményességi listája a betegek számára is publikus lesz.
Ha a mostani, pilot jellegű munka lezárul, végig kell gondolni, mely területeken alkalmazható még a regiszteren alapuló módszer és az új finanszírozási modell. Kiss Zsolt szerint vannak jó nemzetközi példák a gerincsebészetben, s mivel a szakma hozzáállása ezen a területen is nagyon pozitív, ez lehet a következő. Át kell tekinteni azt is, hogy a nagy, népegészségügyi jelentőségű regiszterek, mint az infarktus-, vagy onkológiai regiszter bázisán hogyan lehetne előrelépni.
Adódik a kérdés, ha a csípő- és térdprotézisek esetében bevált, vajon a NEAK felvállalná-e más regiszterek működtetését is?
– Nem szeretnék ennyire előre menni, hiszen ezek általában nem rövid átfutású folyamatok, hagyni kell, hogy az első pozitív tapasztalatok megérjenek a köztudatban, de bízom abban, hogy a pozitív példa a többi szakma lelkesedését is felszítja annyira, hogy elindulhatunk önálló pilot-projektekkel. Ehhez azonban az alapkezelőt is meg kell erősítenünk, és létrehozni egy önálló szervezeti egységet, amely ellátja a kontrolling és minőségellenőrzési feladatokat.
Arra a kérdésre, hogy mikor jelenhet meg – a nagyízületi endoprotézisek esetében – az eredményalapú finanszírozás, Kiss Zsolt úgy válaszolt, a NEAK azt vállalta, hogy a most folyó munka eredményeként év végére új finanszírozási elem születik. Mindezt azzal a feltétellel, hogy az egészségpolitika olyan ösztönző-rendszert tesz e mögé, amely – a jövő évi költségvetésben a pénzügyi bázist is megteremtve – biztosítja, hogy a NEAK a jó eredményeket "pozitív eltérítéssel" tudja díjazni.
