Szétválasztják a magán- és az állami egészségügyet

– A legutóbbi kötcsei találkozón az egészségügyre és a kulturális területre utalva a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy ön két igen kemény fába vágta a fejszéjét, ami könnyen beszorulhat. Érzi-e már, hogy szorul az a bizonyos fejsze?

– Ez a két terület mindig mindenhol komoly kihívást jelent az aktuális vezetőknek, mivel az emberek életét alapvetően befolyásolja. A kulturális életben ahány ember, annyi vágy, ízlés, a spektrum rendkívül széles, nagyon nehéz mindenkinek megfelelni. Az egészségügy pedig azért számít nehéz terepnek, mert elképesztően gyors a technológiai, tudományos fejlődés. A magyar egészségügy ugyanakkor követi a trendeket, fejlettebb a környékbeli országokhoz képest, sőt egyes ágazatok a kontinens élmezőnyébe tartoznak, még akkor is, ha összességében a felső harmad alsó felében vagyunk. (...)

– Mi történt ön és az egészségügyi államtitkára között, hogy alig négy hónap után kenyértörésre került sor?

– Ami megjelent a nyilvánosságban. Nagy Anikó lemondott, mert a gyermekekkel szeretne foglalkozni.

– Kiválasztotta már Nagy Anikó utódját? Igaz, hogy a posztra Horváth Ildikó, a Korányi-intézet orvos igazgatója a legesélyesebb?

– Van jelöltem, és tekintettel arra, hogy nagy a kihívás, az új egészségügyért felelős államtitkár vezetésével a területnek egy rendkívül erős, stabil, hatékony csapata lesz.

– Úgy hírlik, hogy a minisztérium egészére is igaz a markáns vezetői felfogás, ami időnként súrlódásokhoz vezet az államtitkárságok és ön között.

– Nem érzékelem az ön által említett súrlódásokat, teljesen nyílt légkörben vezetem a minisztériumot, hozzám mindenki bármikor bejöhet, felhívhat, minden problémás ügyet megbeszélünk. Tény azonban, hogy – a többi tárcához hasonlóan – ez egy intézmény. Ezért közös, egységes kommunikációra van szükség. Lehet, hogy ez nem nyerte el mindenki tetszését, de ez nem ízlés, hanem célszerűség kérdése.

– Tehát ön az erős, központosított vezetés híve?

– A minisztériumban a parlamenti és a közigazgatási államtitkárságokon kívül különböző területeken nyolc államtitkárság működik, de ezek összhangban vannak egymással, hiszen mindegyik terület az emberről szól. Például nagyon nehéz úgy beszélni akár az óvodai egészségügyről, hogy külön kommunikációt folytat az oktatási, a családügyi, az egészségügyi és a sportért felelős államtitkárság.

– Ezért kommunikál inkább ön a nagyobb horderejű kérdésekben? Azt tapasztaljuk, hogy egyes államtitkárok ritkán szerepelnek nyilvánosság előtt.

– Ezt másként látom, hiszen mind a külföldi, mind pedig a hazai megjelenések tekintetében jellemző, hogy az államtitkárok naponta, sőt naponta akár többször is megjelennek, köszöntőt mondanak, díjakat adnak és így tovább nyilvános eseményeken, rendezvényeken, és jelennek meg a sajtóban. (...)

– Ha már kormány-előterjesztést említett, a miniszterelnök régóta szorgalmazza az egészségügyben a magán- és az állami ellátás szétválasztását. Erről mikor születhet konkrét javaslat?

– Jó hírrel szolgálhatok, mert kidolgoztuk a magán- és az állami ellátás szétválasztását célzó első javaslatokat. Ez nagyon hosszú folyamat lesz, amit egy lépésben nem lehet megvalósítani.

– Igazak a hírek, amelyek szerint államosítani kívánják a labor- és képalkotó diagnosztikai szolgáltatásokat?

– Nincs arról szó, hogy a magánszektort bármilyen értelemben vissza kellene szorítani, de a fordítottjáról sem. Az alapelvárás, hogy legyenek teljesen világos jogi, működési és finanszírozási viszonyok. Ezt sajnálatos módon a ­Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben történtek is bizonyítják.

– Beiktatásakor a sürgősségi ellátást is a fókuszterületek között említette. Itt van már előrelépés?

– Heteken belül a kormány elé kerülhet a sürgősségi ellátásról szóló javaslatunk, amelynek lényege, hogy a betegellátás célirányosan és szabályozottan történjen, hogy az országban egyetlen sürgősségi osztályon se kelljen a betegnek feleslegesen órákat várnia.

– Adottak ehhez a személyi és tárgyi feltételek? Van elég orvos, asszisztens, CT, MR, labor?

– Meggyőződésem, hogy a sürgősségi ellátás elsősorban szervezési kérdés. Nem állítom, hogy ez egyszerű, mert össze kell hangolni a háziorvosok, a szakrendelők, a kórházak munkáját, és természetesen egyéb módon is fel kell készülni egy a mostaninál biztonságosabb, hatékonyabb sürgősségi ellátásra. Ehhez – hasonlóan az új NAT bevezetéséhez – időre van szükség. Már ezen a héten volt egy találkozó ez ügyben a helyettes államtitkár és a kórházigazgatók között. (...)

 A teljes interjú