Kórházak: „áll a váz, következhet a csinosítás” <---> „a kormányváltáskor mindenképpen korrigálni kell”

Mivel közeleg a finanszírozási év vége, legfeljebb megint utólagos korrekció jöhet szóba az intézmények adósságának konszolidálásakor. A 2014-es évben azonban már szeretnének elvárásokat is megfogalmazni az intézmények menedzsmentjével szemben – derült ki a XV. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencián Cserháti Péter szavaiból. A helyettes államtitkár szerint 27-30 intézménnyel „masszív tárgyalásokat” kell folytatniuk annak érdekében, hogy feltárják az eladósodás okát, azt, hogy az adott intézmény miért is került ebbe a helyzetbe.

Bár a szakértők rendre az ágazat alulfinanszírozottságát, a finanszírozás változatlanságát és az államosítást követően a önkormányzati  források elapadását említik az újratermelődő eladósodás okai között, Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke a többi közt arra is felhívta a figyelmet, hogy  amíg az intézmények területi ellátási kötelezettsége és a teljesítménynek gátat szabó volumenkorlát (TVK) nincs rendbe téve, a gondok együtt jelentkeznek, valójában nem lehet tudni, miért is van bajban egy intézmény.

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke a konferencián újfent elmondta: a szakmai és az intézményi-önkormányzati lobbi egyaránt torzította a rendszert. Mind az ellátásért járó összeget, mind a TVK-t korrigálni kell, s a korábbi tisztán teljesítményarányos finanszírozástól a feladatarányos felé kell tovább haladni. Velkey szerint az egészségügy két legnagyobb problémája ma a forrás- és a szakemberhiány, olvasatában azonban az ágazat mindaddig „vergődni fog”, míg nem tudja megjeleníteni, hogy az egészségügyre ma GDP-arányosan költött összeg nem elegendő arra, amit elvárnak tőle. Ennél kevesebbet elvárni, ember elleni vétek lenne – fogalmazott a kórházszövetségi elnök, aki maga is úgy tartja: ehhez több pénz kell. A másik gondot, a szakemberhiányt részben orvosolhatja majd a szakvizsga-rendszer átalakítása: eszerint a szakorvosjelöltek „nem lennének parkolópályán” 5-7 évig. Velkey felpörgetné a rendszert, csökkentené a képzés idejét és visszaadna bizonyos szakorvosi kompetenciákat. 

Mint a Kórházszövetség elnöke vélekedett, a GYEMSZI erejét eddig lekötötte a központosított rendszer kiépítése, ám Velkey szerint a későbbiekben a területi igazgatóságoknak egyre nagyobb szerepet kell majd kapniuk a betegek útjának és az egészségügyiek munkájának szervezésében. Lényegében ezt jelezte Török Krisztina, az intézményfenntartó GYEMSZI főigazgatója is, aki szerint jövőre inkább már módszertani központként szeretnének részt venni az alap- és a járóbeteg-ellátás racionalizálásában. Egyebek között úgy fogalmazott: eddig a rendszer vázát építették fel, a következő időszakban következhet a csinosítás. Csinosítás szerinte eddig is történt, ám mint mondta, „nehéz úgy dolgozni, hogy nincs pénz.” Másutt az átalakításra hosszú idő és kellő forrás is rendelkezésre állt ­-- jelezte, egyúttal arra is utalva, hogy a 2014-2020-as időszakra vonatkozóan az Európai Bizottsággal igyekeznek megértetni: Magyarország egészségügyének infrastrukturális fejlesztését nem lehet megállítani, mert „nem tartunk ott, mint a nemzetközi szint.”   

Török Krisztina szerint sokat tettek, de még sokat kell, azaz „úton vagyunk.”

Az elemző olvasata azonban kicsit más – közölte mintegy reflexióul Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének tanára, aki szerint a következő kormányzati ciklusban mindenképpen önálló egészségügyi minisztériumra lesz szükség. Azzal ugyanis, hogy az ágazat vezetője nem miniszteri rangú, nincs ott a kormányüléseken, és aki hét tárcát visz, az nem tud kellő súllyal figyelni minden területre. A rendszerelemző szerint az államosítás felesleges volt, de legalábbis nem érte el azt a célt, amiért megvalósították, a fenntartóváltással ugyanis nem lett összeszedettebb, egyenszilárdságú a rendszer – fogalmazott. A GYEMSZI bürokráciát hozott a rendszerbe, amellyel az intézmények elveszítették a gyors reagálás lehetőségét, ami forrásszűke idején nem szerencsés.  Mint vélekedett, ma rosszabb pozícióban van az ágazat, mint három és fél évvel ezelőtt. Átalakítások voltak, de még a kórházi rendszerrel sem végeztünk. Nincs meg az ellátórendszer víziója a Semmelweis Terv helyett, s hiba, hogy a finanszírozási technikán 3,5 éven át nem változtattunk – közölte a  közgazdász, aki szerint „monolit rendszert építettünk”, melyben lényegében az államnak kellene ellenőriznie, hogy a fenntartásában lévő intézmények betartják-e a szabályokat. Ezt a kormányváltáskor mindenképpen korrigálni kell – vélekedett Sinkó Eszter, aki nagyon hiányolja, hogy hiányzik a hatósági láb, az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet, hiszen az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központnak nincs hatósági jogköre.

Ki védi meg a betegeket ebben a helyzetben? Mi lenne, ha partnerként kezelnék őket? – tette fel a kérdést Sinkó Eszter, arra is utalva, hogy „a következő ciklusban nagyon meg kell erősíteni ezt a területet”. Hozzá hasonlóan nyilatkozott meg egyébként az országos tiszti főorvos is. Mint Paller Judit elmondta, nem érzi jól magát a minimumfeltételek ellenőrzésével és a területi ellátási kötelezettség meghatározásával kapcsolatos feladatkörben sem. Nagyon pontosan és a szakmával együtt kell kialakítani ezeket, mert az ellátórendszer végén ott a beteg. Mint vélekedett, számos olyan dolog van, ami nem pénz, hanem személyfüggő – az például biztosan a vezetőn múlik, hogy van-e infekciókontroll, milyen a jelentési fegyelem, hogy mennyire tudnak a betegre úgy tekinteni, mint akiért az egész rendszer van.