hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Választások előtt biztosan lesz adósságrendezés

Jó hírem van, igaz, nem erősítette meg senki: már csak egy kicsit kell kibírni! Lehet, hogy addig persze sok cég tönkremegy, és minden kórház megkapja a maga ultimátumát a beszállítótól: vagy kifizeti korábbi számláit, vagy ezentúl csak készpénz fejében szállítanak neki, de van remény.

Igaz ugyan, hogy az érintett kórházak, azok szervezetei és beszállítói után újabb szereplő kondított egyet a sokat emlegetett vészharangon az egészségügyben: ezúttal a takarító cégek jelezték, hogy a kórházak jelentős tartozást halmoztak fel – feléjük is.

Felhalmozták, és ők nemigen látják, hogyan is juthatnának a pénzükhöz.

De akkor is van remény!

A takarító cégeket tömörítő Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) szerdán jelezte: 76 tagszervezetüknek több mint kétmilliárd forinttal tartoznak a hazai egészségügyi intézmények. Az adósság 90 napja kifizetetlen, de 16 hónapos késedelemre is van példa. A MATISZ szerint jelenleg ők hitelezik a kórházak takarítását, azaz az eszközöket, a tisztító- és vegyszereket, a személyzet juttatásait. A szervezet – tudva, hogy az OEP-kassza megtakarításait javarészt béremelésre költötték – egyrészt partnerséget ajánlott, másrészt felszólította az egészségügyért felelős államtitkárságot, hogy biztosítson fedezetet a tartozások kifizetésére. Amennyiben ugyanis a járulékot, adót fizető takarító cégek ellehetetlenülnek, nemcsak 100 ezernyi munkavállalójuk állása kerül veszélybe, hanem azok a betegek is, akik éppen egészségügyi intézménybe kényszerültek.

Történik mindez Semmelweis országában, mondják az épp panaszkodók, miközben a Weborvos tudósítása szerint azt sem rejtik véka alá, hogy 20-30 egészségügyi intézmény jelenleg törvénysértő módon takaríttat, mert adósságuk miatt ők maguk vagy az intézményfenntartó nem tud közbeszerzést kiírni. Persze a közbeszerzésekkel is baj van, mert nem mindenki alkalmas a takarítási feladatra. Az üzletet azért elviszi, a cégek hitelét meg rontja. Elő is fordul, hogy „átlépik a kórházhigiénés minimumot”, aztán imádkoznak, hogy ne történjen baj.

Időnként persze történik, legfeljebb nem derül ki.  De nem ez az egyetlen, amiről egyelőre igen nagy a hallgatás.

Az Orvostechnikai Szövetség már júniusban jelezte, hogy az idei év felére elértünk oda, ahová eleddig rendre csak év végén – becsléseik szerint már akkor legalább 52 milliárd volt az egészségügyi intézmények adóssága.  Tárgyalásokat is szeretett volna az államtitkársággal, mivel azonban ők is a kassza akkor még meglévő 30 milliárdját szerették volna megkapni, mindmáig nem látni és hallani, mi is lesz a megoldás. Pedig a Magyar Kórházszövetség adatai szerint július 31-ére 76 kórház összesen 62,6 milliárd forint adósságot halmozott fel. Szakértői számítások szerint ez körülbelül a 95 százaléka lehet a teljes összegnek, és ezek a szakértők általában úgy számolnak, hogy az év második felében nem egyszerűen duplázódik az összeg, hanem nagyobb arányban emelkedik – azaz az év végére nyilvánvalóan meghaladja majd a 100 milliárdot...

Nem is véletlen, hogy hírek szerint tárgyalásokat kezdeményezett az államtitkársággal az államtitkári kabinetben is helyet foglaló Velkey György vezette szervezet.

De Török Krisztina, az intézményfenntartóként ismert GYEMSZI főigazgatója is arról beszélt egy minapi interjúban, hogy folyamatosan tárgyalnak az intézményekkel és a nemzetgazdasági tárcával egy ütemterv kialakításáról, a lehetséges beavatkozási módokról.

De hogy hol tartanak ezek a tárgyalások, arról semmi hír.

Hallgatás a vége persze annak is, ha beszélget az ember valakivel, és „az újságírói erőszakoskodás nyomán” véletlenül elhangzik egy-két bíráló gondolat, vagy valami olyan, ami szembemegy a hivatalos véleménnyel, mely szerint „Magyarország jobban teljesít”. Nyilván az egészségügyben is.

Mert leírva a gondolat már megdöbbenést kelt és riadalmat: mi lesz velünk, ha ez kimondatik?

Marad hát a kézirat a fiókban. A nem közölhető, nem megírható beszélgetésekben ugyanis olyasmik is elhangzanak, hogy „fönt talán nem is tudják, mi van a kórházakban”. Meg hogy megüzenték, most a béremelésnek kell örülni. Sok pénzt kaptunk, kívülről ez így látszik, a kórházi adósság kérdése ezért most éppen nem aktuális.

Csak hát a kórháziak, a beszállítók, meg a takarítók szerint nagyon is az, mert ők most már tényleg a végét járják. Igaz, mondtak ilyeneket sokszor, talán már nem annyira hiteles ez a dolog. Azt persze megint csak csendben, halkan és szigorúan szóban teszik hozzá, hogy nem szeretnének csődbe menni mások helyett. Az egészségügyi intézményeinek kifizetetlen számláival lényegében az állam tartozik saját polgárainak. Az állam, amely fordított esetben nemigen nézi, nézné jó szemmel, ha a honpolgár nem teljesítené állampolgári kötelességeit.

Marad hát számukra a reménykedés, hogy átvészelik valahogyan, mert remélik: már csak kicsit kell kibírni. Idén ugyan nem marad annyi pénz az év végi kasszasöpréskor, hogy mindenkinek kifizessék a tartozást, de valahogyan majd megoldják odafönt. Választások előtt biztosan nem teszik, nem tehetik meg, hogy elmulasszák az adósságrendezést

Köbli Anikó
a szerző cikkei

hirdetés

Könyveink