Az éjszakai dyspnoe prevalenciája COPD-ben, illetve ennek prognosztikai jelentősége

Mostanában már úgy tartják, hogy az alvászavarok ugyancsak fontos szerepet játszanak a COPD-betegek életminőségében. Tekintettel arra, hogy a COPD klinikai értékelése nagyrészt a beteg beszámolóin alapuló paramétereken nyugszik, felmerül, hogy az éjszakai tünetek prevalenciája alulbecsült. Egy szakértői testület nemrégiben arra az álláspontra helyezkedett, hogy COPD-ben nagy az éjszakai tünetek prevalenciája, ezért további kutatásokra van szükség ebben a tárgyban. A COPD éjszakai tüneteire vonatkozó, viszonylag szegényes szakirodalmi adatok áttekintése alapján a szakértői testület úgy fogalmaz, hogy ezek a tünetek számos tényezőre vezethetők vissza, mint amilyen például a COPD súlyossága, az elhízás és az egyidejűleg fennálló egyéb betegségek (pl. alvászavarok). Meg kell jegyezni azt is, hogy a COPD-hez társuló éjszakai tünetek az életminőség rosszabbodásán túl ronthatják a betegség prognózisát azáltal, hogy gyakoribbak a fellángolások és rövidebb a túlélés.

A jelen közlemény szerzői az éjszakai dyspnoe prevalenciáját elemezték COPD-betegek körében. Ezen kívül azonosítani kívánták az éjszakai dyspnoe fennállásának prediktorait, továbbá elemezni e tünet és a klinikai prognózis – ezen belül a jövőbeni exacerbációk, a COPD miatti kórházi felvételek és a halálozás − közötti összefüggéseket.

Betegek és módszerek

Az adatokat két hasonló, de egymástól független vizsgálatból gyűjtötték: a Copenhagen City Heart Study (CCHS) 2001 és 2003 között lefolytatott negyedik vizsgálatából és a Copenhagen General Population Study (CGPS) 2003 és 2008 között lefolytatott vizsgálatából.

Copenhagen City Heart Study

A CCHS egy prospektív epidemiológiai vizsgálat volt, mely 1976−1978-ban indult. A dán lakossági regisztrációs rendszerből 19698, 20 és 100 év közötti személy adatait választották ki, és 14223 főt vontak be a koppenhágai egyetemi kórházban végzett első vizsgálatokba. Közülük összesen 6237-en vettek részt a 2001 és 2003 között sorra kerülő negyedik felmérésben (válaszarány 50%), az ő adataik képezték a mostani elemzés alapját.

Copenhagen General Population Study

A CGPS egy prospektív vizsgálat, melybe az általános népességet reprezentáló csoportot vontak be Koppenhága körzetéből. A vizsgálat felépítése csaknem teljesen megegyezik a CCHS vizsgálatéval. A résztvevők toborzása 2003-ban kezdődött és még jelenleg is tart (válaszarány 45%).

Mindkét vizsgálat résztvevői részletes kérdőívet töltöttek ki életmódjukról és egészségi állapotukról. Fizikális vizsgálat során mérték fel az alapvető paramétereket, és meghatározták a fizikai aktivitási szintet, a légúti tünetek mértékét és az egyidejűleg fennálló egyéb betegségeket is. Spirometriás vizsgálatra is sor került.

A COPD-betegek kiválasztása a nemzetközi irányelvekben lefektetett kritériumok alapján történt. A Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) dokumentumnak megfelelően kizárták azokat a betegeket, akik asztma fennállásáról számoltak be. A mostani elemzésbe kizárólag a 40 éves vagy annál idősebb betegeket vonták be. A CCHS 5919, illetve a CGPS 55731 résztvevője közül 6616 olyan beteget azonosítottak, aki kielégítette a korábban már említett COPD-kritériumokat, és rendelkezésre álltak az éjszakai tünetekre vonatkozó adatok is. Azoknál a betegeknél véleményezték éjszakai dyspnoe fennállását, akik igenlő választ adtak az alábbi kérdésre: Előfordul-e, hogy éjszaka légszomjra vagy légzési nehezítettségre ébred?

Az első állapotfelmérés után a betegeket legfeljebb 8,9 éven át, átlagosan 4,3 éven át követték nyomon. A következő klinikai kimeneteleket határozták meg: COPD exacerbációja (a gyógyszerhasználat alapján definiálva), COPD miatti kórházi felvételek, illetve bármely okból bekövetkező halálozás.

Eredmények

Az éjszakai dyspnoe prevalenciája összességében 4,3%-nak adódott. E tekintetben nem igazolódtak különbségek a nők és férfiak, a dohányosok és nem dohányzók, illetve a 60 évesnél fiatalabbak és idősebbek között. A BMI szerinti elemzés során U alakú összefüggés mutatkozott: az éjszakai dyspnoe az alultápláltak (18,5 kg/m2 alatti testömmegindex [BMI, body mass index]) és az elhízottak (30 kg/m2 feletti BMI) volt a leggyakoribb (6,9%, illetve 6,2%). Nagyobb arányban fordult elő éjszakai dyspnoe azok között, akik a nappali órákban is hasonló tünetről számoltak be.

Az egyes csoportok szerinti prevalencia: a Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) szerinti A csoportban 2,1%, a B csoportban 12,9%, a C csoportban 2,6% és a D csoportban 16,3%. Az éjszakai dyspoétól mentes csoporttal összehasonlítva, az éjszakai dyspoéról beszámoló betegek FEV1-értéke kisebb volt, a napközbeni dyspnoe felmérésére szolgáló skála (módosított Medical Research Council skála) pedig magasabb pontszámokat jelzett. Ezen túlmenően az utóbbi csoportban gyakrabban fordult elő zihálás, krónikus nyáktúltermelés, ischaemiás szívbetegség és pitvarfibrilláció, és a betegek nagyobb arányban számoltak be stresszről, idegességről és fáradtságérzésről. Az életkor és nem szerinti korrekciót követően az éjszakai dyspnoe előfordulása összefüggést mutatott a jövőbeni COPD-exacerbációkkal (kockázati arány [HR, hazard ratio] 2,3; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval], 1,7−3,0), a COPD miatti kórházi felvétel szükségességével (HR 3,2; 95% CI, 2,3−4,4) és a mortalitással (HR 1,7; 95% CI, 1,2−2,3).

Következtetések

Az átlagos populációból kiválasztott COPD-betegek nagy mintájának adatai azt jelzik, hogy az éjszakai dyspnoe prevalenciája a betegség súlyosbodásával párhuzamosan emelkedik és összefüggést mutat a nappali dyspnoe és a kardiális komorbiditások fennállásával. Az éjszakai dyspnoe a kedvezőtlen prognózis markere, melyet a gyakoribb exacerbációk és COPD miatti kórházi felvételek, valamint a magasabb halálozási arány jelez.

(Forrás: Lange P, et al. Prevalence of night-time dyspnoea in COPD and its implications for prognosis. Eur Respir J. 2014;43:1590–1598.)