Új szemlélet, régi rutin: formálódik az egészségbiztosító új vezetése
A MedicalOnline értesülései szerint csütörtökön reggel az egészségügyi miniszter kíséretében látogatást tesz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK) Kaló Zoltán, és egy meglepetésvendéget is visznek magukkal, akinek nem lesz ismeretlen a terep.
A trió látogatása egyértelmű jelzésként erősíti meg a korábbi sajtóértesüléseket, amelyek szerint a nemzetközileg is ismert egészségügyi közgazdász lehet a NEAK következő főigazgatója. Információink szerint a látogatáson Kiss Zsolt, az egészségbiztosító korábbi főigazgatója is ott lesz, aki így valószínűleg a jövőben az új vezetés mellett dolgozhat majd. Az egyelőre nem ismert, hogy pontosan milyen szerepkörben számítanának rá; tanácsadóként, operatív vezetőként, vagy főigazgató-helyettesként.
Kiss Zsolt távozása a tavalyi év egyik legnagyobb visszhangot kiváltó személyi döntése volt az egészségügyben. A korábbi főigazgató közel három évtizede dolgozott az egészségbiztosítási rendszerben, pályáját még az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál kezdte, és az ágazat egyik legfelkészültebb finanszírozási szakembereként tartották számon.
Az elmúlt években számos konferencián és szakmai fórumon képviselte a teljesítményalapú finanszírozás fenntartását, valamint a finanszírozási rendszer átalakításának szükségességét. Menesztését a Belügyminisztérium tavaly júniusban indoklás nélkül jelentette be. Akkor több, egymásnak részben ellentmondó magyarázat is napvilágot látott, ugyanakkor az ágazat szereplői közül sokan úgy értékelték, hogy Kiss Zsolt szakmai álláspontja több kérdésben is ütközhetett a politikai és intézményfenntartói elképzelésekkel. Gulyás Gergely, leköszönt Miniszterelnökséget vezető miniszter egy tavaly nyári Kormányinfón azt közölte, hogy a belügyi tárca vezetője „összességében” nem volt elégedett Kiss Zsolt munkájával.
A trió csütörtök reggeli látogatásának ténye ugyanakkor arra utalhat, hogy a szakember tudására a jövőben is számítanának. Ez különösen érdekes lehet egy olyan időszakban, amikor a NEAK előtt egyszerre állnak finanszírozási, szervezési és technológiai kihívások. Kaló Zoltán érkezése ugyanis egyértelműen azt vetíti előre, hogy az egészségbiztosító működésében erősebb szerepet kaphatnak a költséghatékonysági és egészség-gazdaságtani szempontok.
Kaló Zoltán professzor, a hazai egészség-technológiaértékelés és farmakoökonómia egyik legismertebb szakértője. Kutatóintézeti vezetőként és egyetemi tanárként évek óta foglalkozik az egészségpolitika és az egészségügyi finanszírozás kérdéseivel, számos szakmai publikációban, előadásban és interjúban fejtette ki álláspontját az egészségbiztosító szerepéről. Megközelítésében a NEAK nem pusztán finanszírozó vagy „számlafizető”, hanem stratégiai döntéshozó szereplő, amelynek feladata, hogy a korlátozott közpénzeket a lehető legnagyobb egészségnyereséget eredményező beavatkozásokra fordítsa.
Szakmai álláspontja szerint az egészségbiztosítónak ki kell szűrnie a hatástalan vagy nem kellően eredményes technológiákat és terápiákat, miközben transzparens, adatalapú döntéshozatallal kell biztosítania a rendszer fenntarthatóságát. Többször beszélt arról is, hogy világos költséghatékonysági küszöbértékekre, finanszírozói protokollokra és szigorúbb támogatási kontrollra van szükség, különösen a nagy költségvetési hatású gyógyszerek és technológiák esetében. Az általa képviselt szemlélet alapján várhatóan nagyobb hangsúlyt kaphatnak a mérhető egészségnyereségen alapuló támogatási döntések, az adatvezérelt finanszírozás és a transzparens szakmai értékelés, ami korrelál Hegedűs Zsolt miniszter elképzeléseivel.
A tudományos háttér és a gyakorlati finanszírozási tapasztalat együtt komoly előnyt jelenthet az ágazat számára. Miközben Kaló Zoltán elsősorban stratégiai, egészség-gazdaságtani és nemzetközi szemléletet hozhat a NEAK működésébe, addig Kiss Zsolt három évtizedes intézményi tapasztalata, rendszerismerete és napi operatív tudása stabilitást biztosíthat. A két megközelítés – az akadémiai és az operatív finanszírozási tudás – együtt új irányt is kijelölhet az egészségbiztosító működésében, különösen egy olyan időszakban, amikor az egészségügy egyszerre küzd finanszírozási korlátokkal, munkaerőhiánnyal és növekvő technológiai költségekkel.























